Stuyven azt mondja, néha meg kell inni azt a pár pohár borocskát

Persze, volt ő korábban Omloop- és Kuurne-győztes, nyert szakaszt a Vueltán, de nagy klasszikuson még nem villant. Pedig évek óta arról beszél, hogy benne van egy nagy győzelem, csak a fontos pillanatokban mindig hiányzott valami apróság. A márciusi Sanremo végén viszont nem mérlegelt, nem gondolkodta túl a helyzetét, és nem az járt a fejében, hogy tartalékolni kellene a sprintre. De az sem érdekelte a támadása pillanatában, hogy mi lesz akkor, ha esetleg nem sokkal a cél előtt megfogják.

Az év egyik legemlékezetesebb győzelme lett az övé, ami most lehetőséget teremtett számára, hogy nyomás nélkül, klasszikus győztesként készüljön fel a következő tavaszra.

Erre még nem gondoltam, de nem hiszem, hogy az ő eligazolása sokat változtatott volna a szerepemen. Már tavaly is főleg három versenyző, Mads, Vicenzo és én szerepeltünk a legtöbbet.

Szerintem a klasszikus sorunkat kifejezetten jól megerősítettük. Otto Vergaerde nagyon jó igazolás, Markus Hoelgaardot talán most még kevesen ismerik, de ő ugyancsak minőségi érkező. És vannak jó fiataljaink is, mint Daan Hoole vagy Filippo Baroncini.

Ők is nagyon megerősödtek. Miután bejelentették Benoot leigazolását, poénból ráírtam Woutra: „Ez egy nagyon jó hír neked, de kevésbé jó nekem” – ilyesmi volt a szövege. Amúgy egy pillanatig nem éreztem reálisnak, hogy Tiesj hozzánk kerül, épp ezért nem is lobbiztam érte.

Részben, olyan 90%-ig. Néha még előjön a téma, főleg mikor van Baarléval és Valgrennel tekerünk együtt Monacóban, és ők kérdezgetnek. De ilyenkor próbálom leállítani őket. Utólag okos az ember, én akkor nagyon fel akartam érni Alaphilippe-re, a többiek meg inkább már az éremre spóroltak. Így máshogy is tekertek a hajrában. Engem biztosan elvitt némileg a tudat, hogy a saját városomban tekerhetek a vb-n.

Azt hagyjuk, belefáradtam. Nem akarok róla többet beszélni. Tényleg nem.

Nem hiszem. A Treknél eddig is tudták, hogy mire vagyok képes. Megvolt bennem a potenciál, hogy nyerhetek egy nagy egynapost, csak most összejött. Talán egyszer nálam is mindig minden stimmelni fog, és lehozok egy olyan durva évet, mint Van Avermaet 2016-ban. De ez a Sanremo adott egy picit szabadságot, és most már elengedhetek egy-két kisebb tavaszi versenyt. Lazább lesz a programom, a nagyobb egynaposokon fogok indulni, így nem lesz mindenhol annyi stressz meg eredménykényszer.

Erre a kérdésre egyáltalán nem úgy tekintek, mint egy Madsszal való párharcra. Amúgy nem titok, hogy mi már régóta kifejezetten jóban vagyunk. Ez a kapitánykérdés nem úgy működik, hogy nyerek egy nagyot, aztán közlöm vele, hogy mostantól egy szinten vagyunk és te engem segítesz. Tökéletesen megvagyunk egymás mellett, és csakis porfitálhatunk abból, ha együtt versenyzünk. Annak örülnék a legjobban, ha Mads és én egyaránt lehoznánk egy kiemelkedően jó tavaszt.

Erről pont december elején beszélgettem az edzőtáborban Elisa Longo Borghinivel. Én mindig is azt vallottam, hogy szezon közben keményen kell készülni, de ha valamikor vacsoráznál egy jót, vagy innál 1-2 pohár bort, azt nem jó megvonni magadtól. Egyszerűen néha lazítani kell, mert annak meglesz a jótékony hatása. Mondok egy példát: a Dauphiné után három napra elmentünk Olaszországba Torinó mellé, reggel edzettem, délután a medenceparton feküdtem, esténként meg jókat ettem. Akkor úgy éreztem, hogy erre van szükségem. De például a vb előtt Wout sem zárkózott el teljesen a külvilágtól, ő is a családjával töltötte az időt. A kerékpársport kapcsán még mindig sokakban él az elképzelés, hogy szezon közben semmi más nem létezik, és állandóan hegyi edzőtáborban kell lenni. Szerintem ennél fontosabb, hogy megtaláljuk az edzések és a lazítás közötti helyes egyensúlyt. Ugyanez igaz az év végére. Szerintem elég keményen dolgoztam ahhoz szezon közben, hogy pár hétig teljesen ellazulhassak.

Attól, hogy van egy nagy egynaposom, én azzal is elégedett lennék, ha az E3 vagy a Gent-Wevelgem jönne össze. De miután megtapasztaltam, milyen Sanremót nyerni, úgy vagyok vele, jó lenne újra átélni egy ekkora győzelmet. Egy nagy klasszikus minden szinten sokat tud adni: érzelmileg és elismertségben egyaránt.

Forrás: nieuwsblad.be, velonews