„A Tour szar volt, és az olimpiát sem élveztem” – mondja Tom Pidcock, aki a klasszikusokon akar bizonyítani

Tom Pidcock az Ineosnál töltött viharos 2024-es szezonja után három évre a Q36.5 csapatához szerződött. Nem volt rossz éve, hisz megnyerte az Amstelt, negyedik lett a Stradén és top 10-ben zárt a Liége-en, plusz megvédte olimpiai bajnoki címét montiban. Most egy interjúban arról beszélt, mennyire szenvedett a Touron, és hogy szeretne inkább a klasszikusokra összpontosítani.

Mesélnél arról, milyen most a viszonyod a Tourral?

Az első évem csodálatos volt, hisz nyertem egy szakaszt, G [Geraint Thomas] pedig a dobogón zárt, a legutóbbi két évben azonban nem igazán élveztem. Nehéz volt, nem nyertem szakaszt és a csapat sem volt olyan sikeres, mint korábban. Úgyhogy most szeretném visszaszerezni azt az érzést, ami az első évben még megvolt.

Mi volt az az érzés?

Kerékpár

"Végre élvezem, amit csinálok" – Pidcock szárnyal, amióta eljött az Ineostól, élete évén van túl

31/10/2025 - 15:58

Az, hogy élveztem. Hogy éreztem, hogy része vagyok a versenynek. Az is igaz, hogy közben az elvárások is nőttek velem szemben, amelyeknek én több okból sem tudtam megfelelni. Így meg nem igazán élvezetes az egész, ráadásul közben folyamatosan vitában álltam saját magammal.

• Vas, Zsankó, Valter és a fehér murvás utak - minden, amit a Strade Bianchéról tudni kell
• "Tavaly repültem, most majdnem eldőltem" - Valter emlékei a 2024-es Strade Bianchéról

Mathieu van der Poel mondott valami olyasmit, hogy nem élvezte a Tourt. Az a baj vele, hogy egy valamire kell fókuszálni, miközben baromi tehetséges vagy szinte minden szakágban?

Emlékszem, egyszer valahol hátul tekertem a Touron és Van der Poel épp előttem volt. Nem beszéltünk egy szót sem, de láttam a testbeszédéből, hogy nagyjából ugyanazt érzi, mint én: hogy ez unalmas és szar. Nem élvezte, miközben a világ legnagyobb versenyén tekert, és emberek ezrei biztatták az utak mellett.

Iszonyú nagy a nyomás. Mindenki figyel, jönnek a kérdések, és közben a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnéd. A verseny előtt is kérdezik, hogy mit vársz, amire pozitív választ kell adnod, hisz azt mégsem mondhatod, hogy szar lesz. Aztán amikor szar, el kell mondanod, hogy miért szar.

Pár éve milliméterekkel kapott ki, most Pidcock nyerte az Amstelt

Videó forrása: Eurosport

Mathieu-nél ráadásul mindez valószínűleg sokkal rosszabb, mint nálam. Hisz ő világbajnokként viselte a szivárványszínű trikót, plusz ugye még felvezetőember is volt.

Összetett ambíciókkal vágtál neki a szezonnak. Amit most mondtál, azt az év elején kellett volna mondanod?

Igen. Amiben valaha is jó voltam, arról mindig is hittem, hogy jó lehetek benne. A Tour esetében viszont nem igazán tudtam, hogy mit akarok, vagy hogy mit érhetek el. Úgyhogy csak mondtam, amit mindenki hallani akart.

Amikor Turgis megnyerte a gravales szakaszt, vigasztalhatatlan voltál a célban. Ez azt mutatja, hogy nagyon akartad, és hogy a motiváció ott volt benned?

A Tour a világ legnagyobb versenye, és ha nem viseled valamelyik trikót, vagy nem nyersz szakaszt, akkor tulajdonképpen nem számítasz.

Mindenki ezt akarja: felvenni az egyik trikót vagy szakaszt nyerni.

A firenzei rajt előtt elkaptam valami gyomorvírust, két hónapot készültem, erre beteg lettem a verseny előtt. Nem voltam nagyon rosszul, de jól sem. De aztán a graveles napon végre újra önmagam voltam, úgy éreztem, hogy végre versenyképes vagyok.

Persze, ez volt az első igazi esélyem, mégis úgy éreztem, mintha már egy csomó lehetőséget elszalasztottam volna. És ebben a helyzetben azt, hogy második lettem, nehéz volt megemészteni. A verseny végén azért már tudtam neki örülni.

Az Amstel egy különleges győzelem volt?

Igen, mert a korábbiakhoz képest még több időt töltöttem edzőtáborban, távol az otthonomtól. Szóval nagy megkönnyebbülés volt elsőként áthaladni a célvonalon, főleg azért, ami a korábbi években történt.

Se Van Aert, se Pidcock, se De Lie – meglepetés az Omloop Nieuwsbladon

Videó forrása: Eurosport

A Tour után milyen volt a váltás Párizs előtt?

Azt beszéltük meg, hogy addig maradok a Touron, ameddig észszerű. Szakaszokért mentem, ami jó felkészülés volt az olimpiára.

Milyen volt valójában az olimpia a számodra? Milyen volt ott lenni a rajtnál?

Őszintén szólva, egyáltalán nem élveztem a versenyt.

Túl sok stresszt raktam magamra előtte. A külvilágot ki tudtam zárni, de be akartam élesíteni magam, mert néha előfordul, hogy túlságosan is nyugodt vagyok egy verseny előtt.

Hosszú hét volt mögöttünk. Egy szállodában aludtunk, nem az olimpiai faluban. Nem voltak ott a pályások meg az országútisok, csak egy elég kis csoport. Sokat voltam a saját gondolataimmal. Próbáltam fókuszált lenni, de azért nem akartam túlságosan sokat a versennyel foglalkozni.

Egy defekt után általában zónába kerülök, de ez az olimpia volt, ami a legnagyobb cél volt tavaly a számomra, úgyhogy ezt így nem élveztem.

Mire emlékszel a hajrából?

Egy évben csak néhány sprint van, és ez egy volt közülük. Ott volt az a domb, ami elég kicsi volt valójában, de montin azért nem tűnt annak. Utána emlékszem az utolsó kanyarra és arra, hogy mindenki elkezd pfujolni.

A családommal visszanéztük. Volt egy pillanat, amikor egy francia srác mutat nekem egy lefelé tartott hüvelykujjat, én meg visszamutattam neki a középső ujjam.

De ez szerencsére nem látszik, mert épp előtte volt egy vágás. Akkor őszintén szólva nem igazán gondolkodtam.

Tom Pidcock

Fotó: AFP

Szoktál foglalkozni a sikereiddel?

A brit kerékpáros rendszerben felnőve mindig csak annyi volt, hogy ’szép munka’. És ezzel el volt intézve. Ez volt a junior világbajnoki címeimnél is. Amikor 2017-ben Bergenben junior időfutam-vb-t nyertem, megint jött, hogy ’szép munka’, és utána Fred Wrighttal Xboxoztunk a szobában. Lementünk vacsorázni, és egy kicsit többen mondták, hogy ’szép munka’. De ennyi. Megtanultam gyorsan továbblépni a következő feladatra.

Ez így ment egészen Tokióig. Akkor mindenki azt mondta, hogy ezt most tényleg hagyjam leülepedni.

Nem iszom, de felszedtem négy kilót a Vuelta előtt. Pedig a két verseny között csak három hét telt el. Szeretem a sütiket.

Mik a célok 2025-re?

Szerintem vesztettem abból a sebességből, ami megvolt még két-három éve, ezt szeretném újra visszaszerezni. A kedvenc versenyeim az egynaposok, és még nem nyertem nagy klasszikust. Ezekre akarok most összpontosítani.

Tavaly életedben először indultál a Roubaix-n. Szeretnéd ott a következő években is tesztelni magad?

Juniorként és U23-ban már megnyertem, de az, hogy tavaly elindultam, visszahozott a valóságba. Egyértelművé vált, hogy mi az a szint, amit Van der Poel és a többiek képviselnek.

Tom Pidcock

Fotó: AFP

Emlékszem, amikor Mathieu először támadott az Arenbergen. Maxon nyomtam az út közepén, de ezek a nagy srácok úgy mentek el mellettem, hogy úgy éreztem, csak útban vagyok. Aztán a szélén már valamivel jobb volt, de nem kérdés, hogy 60 kilóval nem lehet annyi erőt leadni, mint 80-nal.

Tadej Pogačar azt mondta, a Sanremo az a klasszikus, amit lehet, hogy sosem fog megnyerni. Mit gondolsz erről?

Egyértelműen az a legnehezebb a számára. Nem elég nehéz, nem igazán tud kijönni a különbség a javára. Próbálták tavaly keménnyé tenni a versenyt, de aztán a Poggión már nem volt embere, aki segített volna neki helyezkedni. Itt mindig lesz, aki fog tudni vele menni, ezért lesz neki nagyon nehéz.

Mit szeretnél elérni a következő években?

Újra élvezni akarom a versenyeket, aztán majd jön minden magától.

Mi a pályafutásod eddigi csúcspontja?

Nehéz megmondani. Tokió a kedvenc győzelmem a maga furcsaságával együtt, amit a Covid okozott. Fiatal voltam, a világ másik végén versenyeztünk, és minden tökéletesen ment. De kiemelném még az Alpe d’Huezt, az is nagyon rendben volt.

---

• A legfrissebb híreink, a legjobb videóink egy helyen – töltsd le az Eurosport Applikációt (Android – Apple)!

via Rouleur

Vuelta a España

Pidcock mama megmentette a Vueltát – Vingegaard is mesélt a különleges díjátadóról

17/09/2025 - 16:28

Kerékpár

Soler: „Fel sem tudom fogni, hogy a szakaszok felét elvittük! Egészen hihetetlen!"

06/09/2025 - 20:43