Kuss: „A nézőkben megmarad, hogy mennyit dolgozol a nagy hegyeken”

Egyértelmű kijelentés Sepp Kusstól, aki idén nem triplázik, de a Tour de France-on és a Vueltán ott lesz. Előbbi versenyen Jonas Vingegaard segítőjeként indul, azzal a taktikai plusszal, hogy egy támadás esetén már őt is komolyan kell venni, és nem lehet messzire engedni.

Amennyiben a dán versenyző csodával határos módon felgyógyul és ott lesz a firenzei rajtnál, alapesetben Kuss biztosan őt fogja segíteni, a Vueltával kapcsolatban viszont már tél óta arról van szó, hogy mehet magáért. Az a verseny azonban még annyira messze van, hogy kár is vele komolyabban foglalkozni, Vingegaard állapota még elég sok mindent befolyásolhat. Egy biztos, Kusst egyáltalán nem zavarja, ha dán versenyző ott lesz mellette a csapatban.

Országúti kerékpárosnak lenni nem könnyű, de mégis jobb, mintha egy irodába kellene naponta bejárnod. Én fiatalabb koromban dolgoztam kerékpárboltban, tudom milyen sokat, egy helyben ülni. Amikor tekerek, szabadnak érzem magam. Persze, nekünk is vannak rosszabb napjaink, de a végén mindig rájövök, hogy igazi kiváltság profinak lenni. Még egy hideg és esős edzésnap is ezerszer jobb, mint valami átlagos munkát csinálni.

A súlykérdés és a számolgatás a munkánk része, nekem segít, hogy jobb versenyző legyek. Ha csinálom, annak meglesz az eredménye, a rendszer értem van. Mindenki máshogy közelít ehhez a kérdéshez, én többé-kevésbe azt eszem, amit akarok. Nem fáraszt, és nem érezem azt, hogy hamarosan kiégnék az állandó grammozástól. Teljesen jól elvagyok vele.

Az is én vagyok. Ettől még komolyan veszem a munkámat, de ennyi lazaságnak bele kell férnie. Nem szabad állandóan a részleteken pörögni, emberek vagyunk, nekünk is jó kikapcsolni néha. Az a sör adott egy kis mentális pluszt, de a későbbi teljesítményemre nem volt kihatással.

Szeretek valami nagy, valami látványos dolog részese lenni. Ha itt tekersz, tudod, hogy az esetek többségében a győzelemért versenyzel, és ez nagy előny. Ott vagy az első sorban, látod mit kell tenni ahhoz, hogy a legjobb legyél. Amikor pedig te vagy az a versenyző, aki elindítja a döntő megmozdulást, azt szerintem a nézőkben is megragad. Erre a szerepre büszke lehetek. A csapatban mindenki fontos, de én szerencsés helyzetben vagyok, mert elég sokat látszom a hegyeken.

Tavaly legalább kiderült, hogy mindkettőre képes vagyok, így már több önbizalmam van. Tudom, mi kell ahhoz, hogy a dobogóért harcoljak. Ez jó nekem, de jó a csapatnak is, mert gyakran szükség van egy B opcióra. De azt is tudom, hogy Jonas milyen erős, és egyáltalán nem áll szándékomban megelőzni őt a hierarchiában. Részese akarok lenni annak, ahogy harmadszor is megnyeri a Tourt.

Sok múlik azon, hogyan és milyen stílusban tekersz. Te rombolsz, vagy csak figyelsz és követsz. Adam Yates például tavaly úgy végzett a dobogón, hogy segített Pogačarnak, és védte a sárga trikót. Segíthetsz úgy, hogy leszakítasz mindenkit, és elfogysz a hegy végére, de mehetsz úgy nagyot, hogy nem engeded el a szakasz legvégét. Akkor pedig nem érsz be nagy hátránnyal. De ezt menet közben kell érzni, minden az adott helyzettől függ.

Biztosan, mivel nyertem egy háromhetest. Eddig csak jó hegyimenő voltam, aki a verseny vagy a szakasz végére mindig elfogyott egy kicsit. Mostantól céltábla van a hátamon, de ez akár előny is lehet, mert ha én támadok, nem engedhetnek el.

A lehető legjobb, Jonas ugyanis leveszi rólam a nyomást. Vele erősebbek vagyunk, nem csak egy kártyánk van az összetettre, nem egy emberen múlik a jó eredmény. Tavaly is segített nekem, nagyon jó a kapcsolatunk, nincs köztünk semmi feszültség.

Erre nehéz válaszolni, mert például ki ne akarna Tourt nyerni? Az a legrangosabb verseny, de én nem fogok a megszállottjává válni. Inkább azt mondanám, hogy sok különböző versenyen szeretnék még győzni, hogy teljes legyen a kép. A Vuelta megnyerése segít abban, hogy ne kételkedjek magamban és ne mondjam rá valamire egyből azt, hogy képtelen vagyok megcsinálni. Most már sokkal nyitottabb vagyok.

Persze. Pár éve direkt spóroltam az időfutamokon, hogy ne fárasszam le magam a hegyekre. Soha nem próbáltam három héten keresztül minden szakaszt végig nyomni. Természetesen a legjobbat akartam kihozni magamból, de voltak napok, amikor nem voltam túl jól és azt mondtam magamnak: oké, akkor inkább segítek a kapitányunknak. Mostantól viszont azt mondom majd, hogy: Sepp fel ne add, izmomból tekerj a célig.

Manapság nagyon kreatívnak és intelligensnek kell lenned ahhoz, hogy nyerni tudj. De mostantól nem fogom keretek közé szorítani magam, nem mondok egyből nemet arra, amit még meg sem próbáltam. Győzelem a Touron? Nem látom azt, hogy miért ne sikerülhetne. Vannak hihetetlen versenyzők, de a kerékpársportban történnek őrült dolgok.

Egyszerű a helyzet: minden nagy feladatot úgy kell megközelíteni, hogy hiszel magadban és a győzelemben. Nem szabad túlbonyolítani a dolgokat.