A szlovén versenyző az új szezon előtt beszélt a tavalyi versenyen elszenvedett verségéről.  A kudarc okát elsősorban a csapata túlzott irányításában látja, de szóba került a pályabejárás, a korábbi sérülés és az emlékezetes TT-sisak kérdése is. 


Mi maradt meg benned a tavalyi Tourról?
Azt mondom magamnak, hogy a második hely, bármennyire is frusztráló, még mindig nagyon szép eredmény. A csapattársaimnak pedig azt, hogy bizonyos értelemben nyertünk, mivel megmutattuk, milyen erősek vagyunk. Ilyen erőt mutatni és végig kontrollálni, ezt szerettem volna látni a verseny előtt. A győzelem nem lett meg, de ez igen.  Néha nyersz, néha veszítesz. Ha mindent megtettél, el kell fogadnod az eredményt.
Kerékpár
Greipel, Aru, Tony Martin és a többi visszavonuló: mi lesz veletek?
13 ÓRÁJA
Ettől még nagyon kemény vereség volt…
Persze, brutális és demoralizáló vereség volt. A körülöttem állóknak viszont sokkal inkább, mint nekem. Én olyan vagyok, aki megy tovább és nem rágódik az eredményeken.
Két héttel később megnyerted a Liége-t majd utána a Vueltát. Hogyan tudtál tovább küzdeni?
Eszemben sem volt befejezni a szezont a Tour után. Szeretem amit csinálok, de már 31 éves vagyok és ez nem fog örökké tartani. Addig akarok nyerni, amíg elég jó vagyok. Tavaly sokat edzettem, aztán amikor tavasszal leállt minden, nagyon rossz élményeim voltak. A legjobb formámban voltam, aztán egyszer csak hirtelen nem voltak versenyek. Mindent nulláról kellett felépíteni az újrakezdésre. A Tour után azt mondtam magamnak, ha ilyen keményen dolgoztam, nem hagyhatom itt abba.

roglic-vuelta.jpg

Fotó: Eurosport

Szerinted képes leszel még valaha Tourt nyerni, vagy ez lett volna az év?
Nem terhelem magam ezzel a kérdéssel. Persze szeretnék nyerni, de igazán az motivál, ahogy ezt elérem. Ahogy elérem a határaimat és motiválom a csapatot, a stábot.
Tavaly mi voltunk a legjobb csapat, sok dolog a helyére került. Rengeteget fejlődtünk, ezt szeretem igazán. Nagyon káros, ha csak a győzelem érdekel, mert ha második vagy, akkor véged, nem találsz többé motivációt a folytatáshoz. Ez megakadályoz abban, hogy élvezd a felkészülést. Én elképesztően boldog leszek, ha idén mondjuk javulok 0,5%-ot.
Miben tudnál fejlődni? Miben hibázott a csapat?
Utólag talán azt mondom, túl sokat számolgattunk, én különösen. Nem mentünk érzésből, sem én, sem a csapat. Kontrollálni akartunk és túlságosan erre mentünk rá. A Vueltán nem így mentünk, hanem minden nap teljes gázon. Láttuk, mi lett a vége.
A holland tv által készített dokumentumfilmben látjuk Dumoulint panaszkodni, hogy a többi csapat tagjai nevetnek rajtatok amiért ennyit vállaltok.
Ez így igaz, az ellenfeleinknek olyanok voltunk, mint egy busz. Minden nap a célig vittük őket… Ez volt a stratégiánk, eköré építettük fel a csapatot, sprinter nélkül. Úgy éreztük, nekünk kell irányítani. Ráadásul korábban már sok versenyt nyertünk így. Utólag könnyű okosnak lenni…
Egy sportigazgatód azt mesélte, hogy az időfutam után azt mondtad, szégyelled magad…
Igen, ezt a szót használtam. Azért, mert fájdalmas volt számomra, hogy a srácok olyan keményen dolgoztak. Azt mondtam magamnak, nem vagyok elég jó, pedig körülöttem senki nem gondolta ezt. Csak rájuk nézve éreztem ezt, mert őszintén, belül egyáltalán nem szégyellem magam.
Mit gondolsz most az akkori idődről?
Azt, hogy talán nyerhettem volna néhány másodpercet, de nem annyit, hogy 2 percet hozzak Pogacaron. Inkább arra szeretnék emlékezni, hogy végig küzdöttem.

roglic-tt.jpg

Fotó: Eurosport

A filmből még is úgy jön le, mintha furcsának találnád Pogacar teljesítményét…
Nem furcsának, csak váratlannak, mert egészen addig nem mutatta, hogy erre képes lenne. Korábbi szakaszokon néha a határon volt, senki nem látta, hogy erre még lesz tartaléka.
Beszéltetek vele erről a világbajnokság alatt?
Nem. Másnap viszont a párizsi szakaszon mondtam neki, hogy indulnia kéne az időfutamban, mert jobb napjain nem lehet legyőzni.
Ő aznap reggel nem járta be az útvonalat, mint mindenki más. Szerinted ez jelenthette a különbséget?
Igen, ez biztosan segítette. Egyből megértettem, hogy az útvonalbejárás aznap reggel túl sok volt. Túlságosan izgultam és túl keményen nyomtam emiatt, lazábban kellett volna készülnöm.
Plusz ott volt a probléma a sisakoddal…
Szerettem volna a régit használni, mondtam is a szakasz előtt, de biztosítottak, hogy ez aerodinamikusabb. A csapattagok mindent megtesznek azért, hogy megfelelő felszerelésünk legyen, de ezt a sisakot hiába mértük le és teszteltük szélcsatornában, még sose használtuk versenyen.
Nagyon lapos tartásban ülök egy időfutam bringán. Ez még a síugrásból jön, ahol ez fontos a légellenállás csökkentése miatt. Szóval nincs szükségem ilyen hosszú sisakra, ez nem igazán segített. De ez alig néhány másodpercet jelenthetett… Egy ponton azt mondtam magamnak, ha nincs a Dauphinés sérülésem, talán megnyerhettem volna, de ez (a sisak) nem változtatott semmin.
Tényleg fájdalmaid voltak? Egyesek azt hitték, hogy blöffölsz…
Utána elvégeztük a röntgent, nem volt törésem, de egy nagy zúzódásom a bal lábamon és a csípőmön igen. Ez volt a legfájdalmasabb, ezt még ma is érzem. Nem tekerés közben, de mondjuk egy hosszabb vezetésnél.
A Tour előtti keddig nem is ültem bringán, csak görgőn. Egy komoly vérömlennyel kezdtem a versenyt. Az időfutam alatt a csípőfájdalom jött megint elő. Általában eleget edzem TT bringán, de a sérülés után összesen kétszer használtam tavaly: a Tour és a Vuelta időfutamán.

roglic-serules.jpg

Fotó: Eurosport

A tavalyi vereséged bonyolíthatja a kapitánykérdést a csapatnál?
Nem hiszem, de tény, sose éreztem magam otthonosan a szerepben. Sose voltam az a fickó, aki egy csapat elé áll és beszédet tart. Ráadásul olyan sportból jövök, ahol teljesen egyedül vagy és magadra, az érzéseidre és a technikádra koncentrálsz. A bringa sokkal inkább csapatsport. Ezt a nyíltságot még tanulnom kell, rájönni, hogyan lehetek jó kapitány. Fejlődnöm kell ebben, mert nem természetes számomra. Néha megy, néha nem.
Hibáztattak ezért?
Eleinte igen. Például pihenőnapokon a srácok kimennek kávézni, beszélgetni, de én szeretek egyedül maradni. Mondtam nekik, hogy ez nem ellenük szól, csak szükségem van az egyedüllétre. Eleinte nem szóltam erről, ők meg azt hitték nem kedvelem őket és egy magamnak való csodabogár vagyok.
Te hogyan jellemeznéd magad?
Ez mindig nehéz. Olyan ez, mint amikor hallod a saját hangod egy felvételen, mert teljesen másnak képzeled. Látjuk magunkat egy módon, de külsőleg lehet, hogy teljesen másnak tűnünk. Viszont nyílt vagyok a kritikára. Értékelem, ha elmondják hol hibáztam, kihívásnak veszem hogy fejlődjek és jobbá váljak. Ez is a tanulás egy módja. 
L'Equipe
Kerékpár
"Hátsókeréken tekert fel az első szembejövő hegyre" – mesélte Vas Blanka korábbi edzője
TEGNAP 07:59
Kerékpár
Lóháton akart a legjobb lenni, de egy kerékpár nyergében érett klasszissá
22/10/2021 09:45