Ritka, mint a dán hegyimenő: A Jumbónál már a jövő kapitányát építik
Frissítve 26/04/2021 - 20:20 GMT+2
Jonas Vingegaard 2-3 éven belül akár a csapat első számú embere is lehet.
Az utóbbi években megszokhattuk már, hogy Dániából sorra érkeznek az elitbe betörő tehetségek, az igazi hegyimenők azonban eddig hiányoztak. Vingegaard személyében azonban rövidesen háromhetes esélyese is lehet az országnak, a Jumbo fiatalját fokozatosan építik fel a legmagasabb szintre.
Szakaszgyőzelem az UAE Touron, két szakasz és összetett egy kisebb olasz többnaposon, majd segítőként is második hely a szezon egyik legkeményebb egyhetesén, a Baszk körön. Könnyen lehet, hogy a szezon előtt sokan még nem ismerték Jonas Vingegaard nevét (bár már a tavalyi Vueltán is kifejezetten szépen ment), egy ilyen tavasz után azonban egyértelműen felhívta magára a figyelmet.
A 24 éves dán teljesítménye persze egyáltalán nem meglepetés azoknak, akik évek óta követték a pályafutását. Az elmúlt idények során a fiatal versenyző lépésről lépésre haladva jutott el odáig, hogy egy csapatban, ahol Primoz Roglic, Steven Kruijswijk és Sepp Kuss is teker, lassan kapitányként számolnak vele.
„Most már harmadik éve van velünk. Fejlődött, erősebb lett és már versenyeket nyer. Jelenleg úgy tekintünk Jonasra, mint egy elképesztő potenciállal bíró versenyzőre. Néhány éven belül remélhetőleg az egész csapat kapitánya lehet. Minden szempontból a vezető szerepre készítjük, ez a tervünk vele.” – mondta el róla Merjin Zeeman, a Jumbo csapatfőnöke.
De hogy jutott el egy lényegében hegyek nélküli országból származó versenyző oda, hogy a mezőny egyik legerősebb csapata benne lássa a jövő háromhetes kapitányát?
Semmit nem kapott ingyen
Ugorjunk vissza 2015-be, amikor a 17 éves Vingegaard először kereste fel a helyi Odder Cykelklubot, ahol az edzőként és versenyzőként is dolgozó Christian Moberg fogadta.
Jonas olyan srác volt, aki nem beszélt sokat. Megcsinálta, amit kértünk és sohasem panaszkodott. Egyetlen célja volt, hogy egy nap profi lehessen.
Ezzel a hozzáállással hamar megkedveltette magát a csapaton belül, ami azonban a versenyzést illeti, a dolgok nem mentek ilyen könnyen. A dán utánpótlás rendszerében Vingegaard egyesével mászta meg lépcsőfokokat, nem ugrott egyből a gyakorlatilag kontinentális szerződést jelentő A-szintre. Moberg szerint lassabb fejlődésében szerepe volt apróbb termetének is:
„A méretei miatt volt egy kis gondja azzal, hogy berobbanjon a juniorok között. Sose volt az a fiatal, aki 10 versenyt nyert egy évben. Semmit nem kapott ingyen, keményen megdolgozott az előrelépésért.”
Az előrelépés lehetőségét aztán az emelkedők hozták meg a fiatal versenyzőnek. Dániában az ország adottságai miatt viszonylag kevés hegyes versenyt rendeznek, de amint az út emelkedni kezdett, egyértelművé vált, hogy Vingegaard olyat tud, amit kevesen a kortársai közül:
„Amint az országon kívül versenyeztünk, egyértelmű volt, hogy milyen jól megy felfelé. Amikor Spanyolországban edzőtáboroztunk, keményen megdolgozott minket az emelkedőkön.”
Ezzel a teljesítménnyel hívta fel magára a ColoQuick kontinentális sorának figyelmét. Itt kezdett együtt dolgozni a rutinos szakember, Christian Andersennel, aki egyből látta, hogy nagy tehetséggel van dolga:
Hasonló tehetséget láttam benne, mint Jakob Fuglsangban.
Fő a nyugodt környezet
Andersen számos hasonlóságot lát a két versenyző között. A hegyeken való jó teljesítmény mellett időfutamban is jó szintet hoznak, emellett szerinte támadási stílusuk is megegyezik, ráadásul mindketten jól mennek oldalszélben és a kerékpárt is jól kezelik. Vingegaardban tehát sok minden megvolt, hogy felérjen az utóbbi évek egyik legjobb dán versenyzőjéhez, egy dolognak azonban még a helyére kellett kerülnie a sikerhez:
„Ő egy nagyszerű srác, aki viszont nagyon érzékeny és szüksége van biztonságra. A sikerhez az önbizalma is kellett.”
Ez a biztonságérzet az otthonától elszakadva nem volt meg Vingegaadban, így párjával rövidesen rájöttek, hogy a külföldi élet nem nekik való, a gironai költözést lemondva pedig végül Dániában maradtak.
„Girónában voltak apartmant nézni, de az egész egyszerre túl sok lett neki. Profivá válni, családot alapítani és új helyre költözni egy időben. Szükségük volt rá, hogy közel maradjanak a családhoz.” – mondta el Moberg.
A nyugodt környezet tehát adott volt, az eredmények pedig nem maradtak el. Vingegaard végül két évvel később, 2018 nyarán tette meg a következő lépést, amikor aláírt a Jumbohoz. Szerződtetésében komoly szerepet játszott, hogy időközben új rekordot állított fel egy ismert, profik által tesztelésre gyakran használt spanyol emelkedőn, a Coll de Ratesen. 30 km/h fölötti átlagot repesztett felfelé és Tejay van Garderen csúcsát adta át a múltnak, ez pedig sok WT-sor érdeklődését felkeltette. Végül a holland csapat lett a legelszántabb kérő:
„Sok már csapat is érdeklődött iránta, de Christian Andersen meggyőzött minket, hogy tényleg érdemes egyből szerződtetnünk. Most, 3 évvel később azt hiszem, elégedettek lehetünk az üzlettel.” – vont mérleget Zeeman.
Vingegaard már az első szezonjában megmutatta magát az új csapatában, amikor szakaszt nyert a Lengyel körön, tavaly pedig már egy háromhetesen, a Vueltán mutatott remek teljesítményt. Egykori és jelenlegi edzői szerint a fejlődésében fontos szerepet játszott, hogy egy igazán profi sorhoz kerülve jobban odafigyel a mindennapi dolgaira, mint a táplálkozás vagy az edzések szervezése, emellett pedig a fokozatos terhelés mellett hozzászokott a vezetői szereppel járó nyomáshoz is. Ráadásul kiderült, hogy a háromhetes terhelést is remekül bírja, ami nem hátrány a későbbiekre:
„Azt lehetett érezni rajta, hogy egyre jobb lesz. Más versenyzők egyre jobban fáradtak, ő azonban csak erősebb és erősebb lett.” – mondta Zeeman a tavalyi Vuelta 3 hetéről.
A dicsőség azonban nem szállt a dán versenyző fejébe, továbbra is alázatosan segíti a csapat kapitányait, ahogy tette a Vueltán és idén a Baszk körön is Roglic-csal:
„Jonas tudja, hogy nem most kell még a csúcson lennie és egy olyan csapatban van, ami teret ad neki a fejlődésre. Roglic is mindenben segít neki, amiben tud. Megosztja vele az összes tapasztalatát és önbizalmat ad neki.”
Irány a Tour?
Egy ilyen tavaszt követően egyértelműen felmerül a kérdés, szerepet kaphat-e Vingegaard a Tour de France-on? Már csak azért is, mert a Jumbo sorában Dumoulin kiesésével felszabadult egy hely. Zeeman szerint a dolog egyáltalán nincs kizárva:
„A hetekben átbeszéljük, hogy mit is gondol a helyzetről. Reálisan nézve jó alternatívája lenne Dumoulinnek, de ha el is visszük a csapatba, csak azért lesz ott, hogy tanuljon. Fokozatosan építjük fel, ahogy korábban Roglic vagy Kuss esetében is tettük.”
A dán szakértők már biztosra veszik, hogy ilyen teljesítmény után helye lesz az idei keretben, ezen felbuzdulva pedig merészebb álmokat is megfogalmaznak. Abban bíznak, hogy Vingegaard lehet az ország következő nagy háromhetes menője:
„Olyat tud, amit más dánok nem igazán, jól szerepelni összetettben. Jelenleg csak Fuglsang ilyen versenyző nálunk, de hiszek benne, hogy a jövőben háromheteseken is esélyes lehet. Simán lehet ő az a GT versenyző, akire eléggé ki vagyunk éhezve már itt Dániában.” – nyilatkozta Chris Anker Sørensen.
A 24 éves versenyző – aki a Jumbo Tour-sorába is bekerült - rövidesen akár a dán kerékpársport legnagyobb sztárja is lehet, de ez egyáltalán nem változtatta meg a személyiségét. Moberg szerint még mindig az a szerény és segítőkész srác, mint amikor először találkoztak:
Néha látjuk őt elszáguldani mellettünk. Amikor pedig vége a szezonnak, mindig érkezik egy bőröndnyi mezzel, amit pár srác a klubból vagy a szerelők gyerekei hordhatnak. Nagyon kedvelhető srác, tényleg egy igazi jó fiú.
Forrás: sport.tv.dk
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Letöltés
Scan me
Kapcsolódó témák
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés