Patrick Lefevere: " Lassan már reggelire is Remcót eszünk”

Negyvenhét győzelem és 101 dobogós helyezés, Patrick Lefevere csapata szokás szerint nagy évet futott. És ez még akkor is igaz, ha sem a Flandrián, sem a Roubaix-n nem volt versenyzőjük a legjobb ötben.

Remco Evenepoelnak köszönhetően maradt náluk a világbajnoki trikó, ráadásul a belga versenyző lett a Quick-Step történetének első háromhetes győztese. Evenepoel pluszban behúzta a San Sebastiant és a Liége-t, a vb-aranyával pedig utolérte a legendás Greg LeMondot, aki eddig a sportág történetének egyetlen junior és felnőtt világbajnoka volt.

A számukra annyira fontos egynaposok közül tavasszal "csak" Kuurnét és Liége-t nyertek, a háromheteseken pedig öt szakaszgyőzelmük volt. Bár az igazán nagy versenyeket Evenepoel hozta, és Alaphilippe a sérülései miatt sokat kihagyott, azért csak 11 különböző versenyzővel nyertek ebben a szezonban.

Szóval a főnöknek volt, vagyis lett volna mire visszatekintenie. Csak ugye Lefevere még a legsimább kérdésre is képes meglepő választ adni.

Csalódást fogok okozni a válaszommal, mert elég felszínes ember vagyok. Soha nem tudok euforikus állapotba kerülni, de cserébe az eredménytelenebb időszakok során sem leszek depressziós. Sajnálom azokat az embereket, akiknek velem kell együtt élniük. Persze ott van Remco, és a rengeteg minőségi győzelme, de azt hittem, őt már nem lehet mondani. Úgyis állandóan róla írtok. Lassan már reggelire is Remcót eszünk.

Azért ne felejtsétek el, nem csak ő hozta a nagy eredményeket. Lampaert például a koppenhágai Tour-rajton megszerezte a sárga trikót, ami szintén nagyon boldoggá tett. Idén 47 versenyt nyertünk, eggyel kevesebbet, mint az UAE és a Jumbo-Visma. Egy évtized óta először fordult elő, hogy nem mi vagyunk a legjobbak, de csak azért, mert Evenepoel vb-aranya meg Jakobsen Európa-bajnoki győzelme nem számít bele a statisztikába. Ennek okáról fogalmam sincs. Pedig én abban a hónapban is kifizettem a bérüket…

Ezt te mondod, de tudod hány sportigazgató tenné össze a kezét azért, hogy például Kuurnét nyerjen? Persze, értem az utalást, de mit mondtam végig a tavasz során? Azt, hogy majd a Liége után értékelünk. Ott pedig mi győztünk.

Megnyertük a Liége-t, pezsgős vacsorát tartottunk a szállodában, miközben két versenyzőnk, Julian Alaphilippe és Ilan Van Wilder egy nagy bukás miatt kórházba került. Van Wilder szülei és barátnője ott voltak velünk a hotelban, könnyes szemmel. Ez egy elég kellemetlen pillanat volt.

Jó irányba? Idén? Többé-kevésbé megszabadultunk a Covidtól, de helyette jött a háború Ukrajnában. Az Unió vezetői bizonytalanok, közben Kína meg az USA ökölbe szorította a kezét, és nevetve néz minket.

Egy kerékpáros csapat menedzsereként nem tudod kikerülni a geopolitikai kérdéseket. A mi autós és buszos flottánk évente 1 millió kilométert tesz meg, száz kilométerenként tíz euróért. Ha a benzin ára az egekbe szökik, az olyan pluszköltséget jelent, amivel lehetetlen előre számolni.

A családomnak és magamnak csak jó egészséget. A többieknek meg annyit, hogy a világban történő sok negatív dolog ellenére, próbáljuk a lehető legjobban érezni magunkat. Szerintem ez szép üzenet egy olyan savanyú embertől, mint amilyen én vagyok. :)

(nieuwsblad.be)