Vas Blanka: „Ha visszanézem a sprintet, még most is el tudnám dobni a telefonomat”

Vasárnap este Blanka nem tudott sokat aludni, folyamatosan azon agyalt, hogy mit lehetett volna máshogy csinálni.

„Talán azon a részen, ahol Faulkner támadott, tovább húzhattam volna, de akkor úgy gondoltam, hogy azt már nem nekem kell megcsinálni. Hanem segítsenek ők ketten. Mert ha Marianne meg Lotte nem megy, akkor minek versenyeznek? Akkor marad a második hely” – mondta Blanka az Eurosportnak, de az olimpia mezőnyversenyén elért 4. helye után arról is mesélt nekünk, hogy miben hibázott, honnan kellett volna elindítania a sprintjét, és mennyire elégedett most, három nappal a verseny vége után.

Hát, nem igazán aludtam, sokat nem tudtam. Azon gondolkodtam, hogy mit lehetett volna máshogy csinálni. Inkább idegesség volt bennem, mint szomorúság.

Talán azon a részen, ahol Faulkner támadott, tovább húzhattam volna, de akkor úgy gondoltam, hogy azt már nem nekem kell megcsinálni. Hanem segítsenek ők ketten. Mert ha Marianne meg Lotte nem megy, akkor minek versenyeznek? Akkor marad a második hely. Elsőre tudtam reagálni az amerikai lány akciójára, akkor nem is távolodott, de amikor kiálltam, már láttam, hogy Vos biztosan nem fog indulni. Meg sem próbálta utolérni.

Hát, Lotte nagyon nyélen volt, ő ugye nagyjából akkor ért fel. Marianne meg…róla végig nem tudtam eldönteni, hogy szórakozik és direkt nem megy, vagy tényleg nem bírja és ezért nem forog be. De nem lehetett beszélgetni, mert a nézők miatt olyan hangzavar volt, hogy semmit nem hallottunk volna.

Igen, az jó volt, végig írták, ezzel a részével nem volt baj. Tudtunk róla, hogy jönnek fel. Elkezdtünk közeledni a célhoz, Marianne egyre kevesebbet forgott be, akkor már én se tettem bele olyan melót, így felértek. Szívesen elmentem volna vele kettesben a célig, de úgy, hogy ő is besegít. Ha ketten vagytok, nyilván nyerni akarsz, de amennyiben ő nem forog nyélen, akkor én sem fogok. De nem tudom, talán ez is egy rossz döntés volt részemről, betámadhattam volna, mert utólag hallottam egy interjút tőle, ahol arról mesélt, hogy eléggé nyélen volt. De a hajrában erről nyilván nem tudhattam.

Persze. Ahogy négyen lettünk, biztos voltam benne, hogy valaki tovább fog menni, és ez is történt. Szerintem, de ezt csak én gondolom, Marianne azért nem akart felvinni miket, mert úgy volt vele, hogy idővel akkor Lotte megy tovább. De végül így is csak az ezüstért mentünk.

Igen, én mentem vele pár másodpercig, akkor nem is távolodott, de ők ketten semmit nem csináltak. Picit néztük egymást, és máris 10 másodperc volt az előnye.

A sprintre gondoltam, mert talán későn indítottam. De ők is gyorsak, szerintem tízből kilencszer elvernének. Az volt idegesítő, hogy megint 4. lettem és újra ilyen közel voltam. Meg kicsit arra is értettem, hogy nyélen kellett volna mennem, amikor Mariannéval ketten nyomtuk. Csak ott volt a fejemben, amit korábban hallottam már az edzőmtől, hogy ha párban vagytok, ne forogj nyélen. Ez nem biztos, hogy jó döntés volt.

Szerintem nem. Az sem volt olyan tökéletes. A második hely lett volna talán a legjobb.

Egyből éreztem, de picit reménykedtem. Ha megnézitek az arcomat, talán még látszik is, hogy káromkodok. Felnéztem a kivetítőre, jött a két név, az enyém nem jelent meg, és akkor már biztos volt a 4. hely.

Örült, de nyilván kissé azért ő is ideges meg szomorú volt. Rossz így negyediknek lenni. Szerintem mindenkiben ott volt, hogy a flandriai vb-n meg az előző olimpián montiban szinte a „semmiből” kerültem oda, most meg a győzelemért mentem. Így azért fájóbb lemaradni a dobogóról.

Persze, örülök is neki, az a legjobb benne, hogy végig jó helyen voltam és csak jó döntéseket hoztam. A bukás előtt is éreztem, hogy na most biztosan elöl kell lennem és az utolsó pillanatban léptem feljebb. Minden jó volt és nem úgy értem be, mint pl. egy Liége után, hogy most 3 napig meg sem fogok tudni mozdulni. Egészen friss voltam a végéig és végre versenyeztem.

Pontosan, ez eddig nem sokszor fordult elő a szezonban, hogy magamért mehettem.

Hát, nekem nem annyira. Én a nyugit szeretem, itt meg rengeteg emberrel voltunk együtt a faluban. Nekem volt olyan pillanatom, amikor elkezdtem szállást keresni a városban :) Ugye nem voltam egyedül a szobában, én is több fiúval laktam együtt napokig, ami nekem egy kicsit sok volt. De legalább aludni tudtam, mert a belgáktól kaptam kölcsön egy jó matracot.

Mikinek adtam az összeset, talán kettőt vagy hármat cseréltem.

Így van. Nyerni megyünk, Demi a kiemelt ember, az elsődleges cél az lesz, hogy ő húzza be az összetettet, de talán majd lesz szakasz, ahol mehetek magamért. Lehet, hogy az olimpiai eredmény ebben segít is egy kicsit.

Igen, de amikor meglátom a sprintet, el tudnám dobni a telefonomat.