Pogačar: „Evenepoel zseniális volt az időfutamon, de a mezőnyverseny nagyon más lesz”

Harminchét éve senki nem volt képes arra, hogy egy szezonban a Girót, a Tour de France-t és a világbajnoki aranyat is megnyerje. Ez a bravúr utoljára Stephen Roche-nak sikerült még 1987-ben, de előtte is csak 13 évvel korábban, Eddy Merckxnek jött össze a nagy tripla.

Vasárnap Tadej Pogačar lehetne a sportág történetének harmadik versenyzője, aki rózsaszín és a sárga trikó után egy idényen belül a világbajnoki címet is begyűjti. A szlovén versenyző szerencséjére még a pálya is ideális számára, így mi más lehetne a célja, mint a győzelem.

De egy hosszú versenyen, mint a nagy egynaposokon többségén tényleg bármi megtörténhet, az összes váratlan fordulatra fel kell készülni és mint tudjuk, 260 kilométer után sprintelni sem egyszerű. Márpedig Pogačar előzetesen arra készül, hogy vasárnap egy kis csoport ér haza.

A szivárványszínű trikó a létező legegyedibb mez, amit a kerékpársportban meg lehet szerezni. Minden versenyző álma, mert egy évig viselheted és egyértelműen azt jelenti, hogy te vagy a világ legjobbja. Nyilvánvalóan egy óriási cél számomra. Már néhány éve szeretném megnyerni, de ha esetleg most összejönne, attól még a következő vb-n is a győzelem lenne a célom.

Nagyjából ez az egyetlen nap az évben, amikor a válogatottbeli csapattársakkal megyünk együtt. Nekem az előző világbajnokság volt az egyik legkeményebb verseny, amit valaha teljesítettem. A pálya nem igazán feküdt nekem, az utolsó három órában folyamatos menés volt, csomó támadással és ritmusváltással, eléggé elfogytam a végére.

Az idei pálya jobban fekszik neked?

Sokkal. Kíváncsi vagyok, mit tartogat számunkra ez a pálya. Igazából a világbajnokságot egy nagy klasszikussal lehet leginkább összehasonlítani, csak ugye ott a klubtársakkal mész együtt, akiket azért jobban ismersz. A verseny dinamikája, a rádiók hiánya és a körpályán való tekerés miatt egy vb mindig érdekes.

Ezt nagyon nehéz megmondani, én is kíváncsi vagyok rá, de a körön azért még van egy-két emelkedő. Ez egy trükkös pálya, mert igazából egyik rész sem igazán hosszú, de mindig jön egy lejtmenet, épp ezért kevés idő marad a regenerálódásra. A végén úgyis az számít, ki mennyire lesz friss 260 kilométer után, és az sem mindegy, hogy a nagycsapatok mennyire akarnak már korán kemény versenyt csinálni. Sok forgatókönyv elképzelhető, de én arra számítok, hogy egy kis csoport sprintelhet a győzelemért.

Amit az időfutamon csinált, az tényleg szuper jól nézett ki. Még akkor is higgadt tudott maradni, amikor a rajtnál leesett a lánca, vagy amikor a folytatásban a wattmérőjét sem tudta használni. Ez a szám egyértelműen az övé, az időfutamban tényleg fantasztikus, de vasárnap egy teljesen más verseny vár ránk.

Biztos vagyok benne, hogy Mathieu ott lesz az utolsó körben, szerintem topformában van. Hallottam, hogy másfél kilót fogyott a nyáron, engem egyáltalán nem lepne meg, ha az olimpia óta csak erre a versenyre készült volna. Nagyon jó évet futott világbajnokként, voltak óriási győzelmei, de ez egy más pálya lesz, mint a tavalyi. Szerintem jóval nehezebb is. Kevés dolog fog meglepni vasárnap, így arra is felkészültem, hogy Mathieu ott lesz a végjátékban.

Forrás: Cyclingnews, HLN.be