„Gond nélkül megjöttem a legjobbakkal, de nem volt extra napom” – Fetter Erik mesél a vb-ről

„Őszintén szólva nem volt egy extrán erős napom, ennek ellenére mindig simán ott tudtam maradni a mezőny elejében. A világbajnoki éremhez szerencse, meg extrán jó nap kellett volna, nekem ez most nem volt meg. Úgyhogy szerintem ez a 12. hely egy teljesen jó eredmény” – mesélte Erik az Eurosportnak, majd arra is kitért, hogy megérte részletesen tervezni.

Hisz okosan állították össze a válogatottal azt, hogy mikor honnan kapjon segítséget, és ha az a bizonyos lassú defekt a pálya másik felén történik, akkor talán az egész versenye elúszik.

Hisz az 1 versenyzővel induló magyar csapatnak nem volt saját kisérőkocsja, Eriknek papíron a Shimano autóból kellett volna segítséget kapnia, de szerencsére azt a defektet egy gyors bicócserével meg tudták oldani.

Az Eolo-Kometa versenyzőjével egy nappal az U23-as mezőnyverseny után beszélgettünk.

Nem volt ez egy rossz eredmény, mert a sok hátráltató tényező ellenére, mégiscsak gond nélkül megjöttem a világ legjobbjaival. Ráadásul nem volt egy extrán erős napom, ennek ellenére mindig simán ott tudtam maradni az elejében. Ez szerintem elég jó dolog. Az éremhez szerencse, meg extrán jó nap kell, nekem ez most nem volt meg, nem voltam annyira kirobbanó formában. Úgyhogy szerintem ez egy teljesen jó eredmény, és egy nappal a verseny után azt mondom, hogy már én is elégedett vagyok vele.

Elsőként az, hogy egyedül voltam, és mindent egyedül kellett kontrollálni. Ha nincs csapattársad, egy veszélyes támadásra neked kell lépned. De ezzel ugye azt „kockáztatod”, hogy nem maradsz friss a végére. Aztán volt defektem meg bukásom.

Szerencsére elég jól megszerveztük, hogy hol és melyik frissítőben milyen kerék meg cserebicó legyen, így viszonylag gyorsan tovább tudtam menni a lassú defektem után. Talán két kilométerre volt tőlem a frissítő zóna, de ha ez a pálya másik felén történik, el is úszik a versenyem. Szóval ott elég nagy szerencsém volt. Jó, hogy mindent ilyen részletesen kitaláltunk.

Az nem volt vészes. Előttem történt, bár nem láttam tisztán, valaki bukott, én átestem rajta, aztán talán rám is estek. Gyorsan szétszedtük a bicókat, de akkor szerencsére nem sérült meg semmi. Mert onnan azért messze, nagyjából 10 kilométerre lett volna a tartalék kerékpárom. Utána ha nem is simán, de viszonylag hamar vissza tudtam érni az elejére.

Megyek ki a pályára, és a tervek szerint a hosszú emelkedőn fogom majd frissíteni Atit.