A pára és a meleg mindenki dolgát megnehezítette, a körülmények ellenére azonban sokan elégedetten zárták a versenyt. Carapaz megérdemelt sikerről beszélt, míg van Aert az esélyesség hátrányát emelte ki.

Mondhatjuk, hogy komoly meglepetéssel ért véget az olimpiai mezőnyverseny szombat délelőtt, hiszen Richard Carapaz hiába végzett dobogón az egy hete véget ért Tour de France-on, sokan nem számoltak vele esélyesként. A közvélemény sokkal inkább a verseny szlovén győztesére, Tadej Pogacarra, esetleg a honfitárs Primoz Roglicra tippelt. Carapaz viszont húzott egy váratlant, kb 25 kilométerrel a vége előtt megindult, és a hajrában Brandon McNultyt is leszakítva szólóban ért haza:
„A legjobb pillanatban szereztem előnyt, és még társam is volt a lejtmenetre. Már akkor éreztem, hogy jó lábaim vannak, ezért is indultam meg egyedül a hajrában.”
Országúti Világbajnokság
Van Aert: „Kicsit kezd sok lenni az ezüstérmekből”
7 ÓRÁJA
Carapaz győzelmével Ecuador történetének mindössze második aranyérmért szerezte az olimpiákon, ez pedig hihetetlen büszkeséggel tölti el az Ineos versenyzőjét:
Az egész hihetetlen. Az érzések nem is férnek a fejembe. Hinned kell a sikerben. Keményen dolgoztam, hogy itt legyek, most pedig kiélvezem. Ez egy nagyon nagy pillanat számomra
Carapazzal ellentétben az ezüstérmes Wout van Aert egyértelműen ott volt a favoritok listáján, a belga versenyző pedig úgy látta, ennek látta kárát a hajrában:
Próbáltam magam erőltetni a dolgot, de Pogacart és engem senki nem akart elengedni. Ez nehéz helyzet volt. Azt gondolom, hogy a körülményekhez képest kihoztuk belőle a legtöbbet. Az utolsó emelkedőn saját tempóból mentem, próbáltam nem erőltetni. Tudtam, hogy lehet, nem érek vissza, de így akartam megpróbálni. A csapat véghezvitte a taktikát, amit elterveztünk, örülök, hogy érmet tudtam szerezni a srácoknak.”

Van Aert, Carapaz és Pogacar a dobogón

Fotó: Getty Images

A belgák ma egyértelműen van Aertra játszották ki a kártyáikat, a debütáló Remco Evenepoelra ezúttal a távoli támadó szerepe jutott. A Quick Step versenyzője elmondta, hogy támadása egy pillanatig ígéretesnek tűnt, aztán viszont a többi csapat jól reagált, később pedig az emelkedőn megfizetett ezért az erőfeszítésért.
Evenepoel már a szerdai időfutamra koncentrál, ahogy így tesz az olimpiára visszatérő, de ma korán leszakadó Tom Dumoulin is. A hollandoknak így is volt embere az élcsoportban, Bauke Mollema révén pedig végül egy negyedik helyet szereztek. A Lombardia korábbi győztese bár lemaradt az éremről, elégedett volt ezzel a helyezéssel:
„A többiek megérdemelték az érmeket. Próbáltam hajrázni, de van Aert ellen nehéz. Pogacar mellettem volt és próbált arrébb lökni. Tudtam, hogy az élről kell indulnom, de egyszerűen túl gyorsak voltak a többiek. Amúgy remek, kemény verseny volt. A meleg és a pára különösen nehézzé tette. Nem hiszem, hogy a wattok az utolsó emelkedőn nagyon durvák lettek volna, a pára miatt mindenkinek görcsben voltak a lábai. Ez nagyon más, mint amihez Európában hozzászoktunk.”
A britek erős csapattal vágtak neki a versenynek, azonban végül csak Adam Yates maradt ott a hajrára az élmezőnyben. Az Ineos versenyzője a legtöbb esélyessel szemben nem a Tourról érkezett, úgy látta, ezek a versenykilométerek hiányoztak egy igazán jó eredményhez:
„Kemény nap volt. Úgy mentünk, ahogy terveztünk, de a végén nem voltak meg a lábaim. Ez volt hosszú idő után az első versenyem, megtettem mindent. A célegyenesben volt egy kis szembeszél, abban a csoportban pedig amúgy sem lett volna esélyem így megpróbáltam korán nyitni. Aztán végül van Aert is elindult és vitt magával mindenkit.” – nyilatkozta a 9. helyen záró brit versenyző.
Persze abban, hogy Yates mellett nem volt ott egy csapattársa sem a végjátékban, fontos szerepet játszott egy korábbi bukás, ami a britek közül Tao Geoghegan Hartot és Geraint Thomast is érintette. A párost a Tour után így tovább üldözte a balszerencse, a történtek pedig egykori olimpia bajnok honfitársuk, Bradley Wiggins szerint kicsit már túl is mutatnak ezen:
„Nem tudom, talán vakon megy szegény. Korábban olyan jó formában volt a Romandián, még a Dauphinén is ott volt, azóta viszont rendre peches. Igazán kár érte, mert öt éve Rióban is az éremért mehetett volna, de egy bukás akkor az indulásban is megakadályozta” – mondta Thomasról.
Thomas mellett Alejandro Valverdének is rossz napja volt, pedig a spanyol legenda lényegében évek óta a tokiói versenyre készült, hogy begyűjtse pályafutása egyetlen hiányzó nagy címét, az olimpiai aranyat. Ehhez képest már a Fuji első megmászása során leszakadt, mint pedig utóbb kiderült, ez egy utolsó pillanatos sérülés miatt alakult így:
„A hátam fájt, de nem akarok kifogásokat gyártani. Vagy két napja be van csípődve, ráadásul a meleg sem segített. Lesz még lehetőségem, de nem az olimpián. Most hazamegyek és szeretnék rendbe jönni a Vuelta előtt.”
Forrás: Többek közt Wielerflits, Cyclingnews , Marca
Kerékpár
A leszereplő generáció: miért tűntek el a klasszis spanyol kerékpárosok?
16/09/2021 08:37
European Championships
Akit nem lehetett lerázni – Sonny Colbrelli hazai pályán lett Európa-bajnok
13/09/2021 16:15