A lassacskán 36 éves dán versenyző úgy érzi, egyáltalán nem érte el karrierje csúcsát, így még hosszú évekig a mezőnyben lesz. A háromhetesekről lemondott, de folyton új célokat keres. Most az egynaposokon és az olimpián is robbantana. 

Az elmúlt két-három szezon alapján nehéz lenne azt állítani, hogy Jakob Fuglsang nem a stabilitás egyik mintaképe a mezőnyben. A sokadvirágzását élő, a napokban a 9. astanás szezonját kezdő dánnal lényegében minden versenyen számolni kell, legyen szó egy- vagy többnaposokról - nyert Liége-Bastogne-Liége-t, Dauphinét, Lombardiát, legrosszabb 2019-es eredménye egy 19. (Tre Valli Varesine), legrosszabb 2020-as eredménye pedig egy 14. (Tirreno) volt, ami a két idény alatti összesen 23 befejezett versenyét nézve egészen komoly teljesítmény. 
A sokoldalúsága immár kellő rutinnal párosul, és ha valakin, rajta egyáltalán nem fognak az évek, sőt, az idő múlásával mintha egyre inkább erősebbnek tűnne. Egyről azonban minden bizonnyal végleg lemondott: hiába érte el a tavalyi Giro d'Italián pályafutása legjobb eredményét háromheteseken, a 6. hely esélyesként indulva egyértelmű csalódás volt számára. 
Olympic Games
Valter Attila: „Elismerem, ez tényleg nem egy nagy eredmény, de akkor is befejeztem a versenyt”
2 ÓRÁJA
"Meguntam, hogy mindig a legvégsőkig várjak és csak menjek a sorral, így idén a szakaszgyőzelem vagy a pöttyös megszerzése lesz a célom a Touron ahelyett, hogy a top10-ért küzdjek. Ennek két oka is van: egyrészt nagy célom a Tour után pár nappal kezdődő tokiói olimpia, másrészt egy top10 az összetettben szerintem nem ér túlságosan sokat.
A háromheteseknek elég nagy súlyuk van, és ha nem hozok kiugró eredményeket, azt mondják rólam, hogy rossz szezonom van. 6. lettem a Girón, úgy, hogy közben mindenki elfelejtette, hogy Lombardiát nyertem. 
Kétségtelenül többet reméltem a Girótól, talán száz százalékos formával és koncentrációval más lett volna a vége, de a Lombardia, a lengyel kör dobogója vagy a többi versenyen elért jó helyezés abszolút kárpótolt, főleg egy ilyen nehéz időszakban."
Akiket már nem a magány tett naggyá - minek köszönhető a dán kerékpársport felemelkedése? I. rész | Eurosport
A dán bringások ma meghatározóbb szereplői az elit mezőnynek, mint korábban bármikor. Most kétrészes sorozatban mutatjuk be, hogyan változott a sport az évek során az országban, és hogyan tudott túllépni az új generáció a régi nagyok sikereit hozó életmódon. 2017 júniusában valami megmozdult a dán kerékpársport világában.
Fuglsangtól és az Astanától megszokhattuk, hogy bármikor képesek előhúzni valami váratlant a pakliból, ez most is így lesz: sokan emlékezhetnek arra, hogy 2014-ben, a Tour Arenberggel tarkított etapján nagyon jól ment a dán (Lars Boom mögött, Vincenzo Nibalit segítve 2. lett), most megkapja a kapitányi szerepet a Flandrián.
"Az ardenneki egynaposok mellett meg akarom mutatni magam a Flandrián, mert úgy gondolom, hogy feküdhet nekem az útvonal. Az utóbbi években sok olyan versenyző is remekelt ott, akik nem feltétlen specialistái a kockaköveknek, ráadásul nekem is van tapasztalatom, 2016-ban Lars Boomnak segítettem, és egész sokat az élen mentem. Ha idén nem jön ki jól a lépés, jövőre még inkább tapasztalt leszek, szóval miért ne céloznék meg egy számomra teljesen újfajta monumentumot?"
Adódik a kérdés, hogy az új szponzor, a kanadai Premier Tech érkezésével, Miguel Ángel López távozásával, és azzal, hogy sokak szerződése - így az övé is - lejár 2021 végén, milyen szezonra számíthatnak. 
"A csapat megváltozott, és változni is fog, méghozzá jó irányba. A frissesség és az, hogy valami új kezdődik, mindig motiváló. A fiatal tehetségek tanulhatnak a rutinos versenyzőktől, és ez fordítva is így van, hisz ezt a szakmát nem lehet ellesni könyvekből vagy az internetről. Úgy érzem, a tapasztalatommal egyénileg is sokat tudok adni a többieknek, kicsit olyan vagyok, mint egy F1-es pilóta, aki amellett, hogy gyors, az autó fejlesztésében is segít a visszajelzéseivel."
Már nem csak a legnagyobb rohadékokból lesznek bringások - Minek köszönhető a dán kerékpársport felemelkedése? II. rész | Eurosport
Az olyan, fiatalabb korosztályhoz tartozó tehetségek, mint Pedersen vagy Bjerg már egy elitebb, a versenyzők jólétére jobban odafigyelő rendszerben váltak naggyá, de ez nem jelenti, hogy kevésbé lennének kemények. Sikerükben a megszállottság, a mindenáron győzni akarás és az okosabb edzések egyaránt szerepet játszottak.
Természetesen adódik a kérdés, foglalkoztatja-e őt a visszavonulás gondolata.
"Nem érzem, hogy idősödnék, ugyanolyan lelkesedéssel megyek edzeni reggelente felkelés után, sőt, szerintem még mindig nem értem el a karrierem csúcspontját. Elég későn kezdtem a bringázást, talán ebből is adódik, hogy  fogalmam nincs, mi az a kiégés. Amíg versenyképes vagyok, nyomom, ami a csövön kifér, néhány jó év még simán bennem van. Érthető okokból ott akarok lenni a 2022-es Tour koppenhágai rajtjánál, aztán 39 évesen a 2024-es párizsi olimpián is, talán az lesz a vége.
Nem mindig a versenyzők döntenek a karrierjük hosszáról, van, hogy a csapatvezetők nem látják szívesen az idősebb rutinrókákat, de remélem, hogy az eddigiek alapján kiérdemeltem a helyemet a mezőnyben, és ez a jövőben sem fog változni."
Cyclingnews
Olympic Games
Carapaz szerint a legjobb pillanatban indított, Valverde versenyét a hátfájás tette tönkre
6 ÓRÁJA
Olympic Games
Limitidőn túl, de Valter Attila célba ért az olimpián
10 ÓRÁJA