„Mondtam Jonasnak, hogy elég megtisztelő a szobatársának lenni” – Valter Attila ma bemutatkozik a Jumbo-Vismánál

Az elmúlt években megszokottakhoz képest nem sokkal később, de a Gran Camiñon ma végre Valter Attila is elkezdi a 2023-as szezont. Jön az első idei versenynap a Jumbo-Visma mezében, a könnyen kiszúrható és nagyon szépre sikerült magyar bajnoki trikóban.

Ati az elmúlt majdnem három hetet a Teidén töltötte, a Tour de France-győztes Jonas Vingegaard szobatársaként. Amit talán mondani sem kell, hogy a megtiszteltetés mellett elég nagy motivációt is jelentett az edzőtábort illetően.

Valter Attila a Teidén töltött napokról, Jumbo-Vismánál tekerő nagy nevekről, a csapatnál uralkodó hangulatról és alapfilozófiáról, az extra szobatársáról, valamint a táplálkozást illető „szabályokról” is mesélt az Eurosportnak.

Nem, nem csalóka a kép, Ati tényleg elég vékony, de nem kell izgulni érte, az edzőtáborban egyszer sem feküdt le éhesen.

Sokat azért nem voltam ott mostanában, de egy ex-csapattársamnak, Víctor de la Parténak köszönhetően találtam egy jót. Criterium Café a neve, keressetek rá, megéri. Kerékpárosbarát hely, jó kávé, jó ebédek, egészséges kaják, festmények a falon például Quintanáról meg Alaphilippe-ről.

Február első napján érkeztünk, és majdnem 20 teljes napot voltunk fent. Rendben volt minden, végig nagyon jól mentek az edzések. Gyorsan átálltam, pedig elég magasan, 2200 méteren laktunk. De ésszel edzettünk, alacsony intenzitáson kezdtünk és az első napokban direkt nem mentünk le, mert így gyorsabban meg lehet szokni a magasságot.

Dolgozni mentünk, mindenre nagyon odafigyeltünk, főleg arra, mikor és mit eszünk. Az első hét vége felé már mentek a résztávok, fokozatosan emelkedett az intenzitás, két 30 óra feletti hetem volt, már 50.000 méternyi szintnél járok ebben a hónapban. Tényleg érzem, hogy fejlődtem. Jöttek a magas wattok, már most ideális a súlyom. Ez a 20 nap fent arról szólt, hogy mindenre odafigyeljünk.

Nem volt egy állandó létszám, mert valaki jött, valaki ment. Például azok, akik indulnak hétvégén a belga egynaposokon, egy picivel tovább maradtak. Tízfős stáb volt velünk, de ők is váltották egymást. Olyan 10 körül lehetett a versenyzői létszám.

Szerintem eldöntötte a vezetőség, úgyis közös az első versenyünk, gondolom ezért lehetett. De itt igazából mindenki egyenlő, szóval nem sokat számít kivel vagy egy szobában. Ott volt még Roglič, Van Aert, Van Baarle, Laporte, szóval kis nevet amúgy sem „kaphattál” volna. Azért nekem nyilván óriási motiváció jelentett Jonas személye, mondtam is neki, hogy nagyon megtisztelő vele lenni.

Nagyjából annyit, hogy ez itt az alapfilozófia. Nagyon fontos a vezetőségnek, hogy ne csak jó versenyző, hanem jó ember is legyél. Nem azt nézik, hogy ki mit nyert eddig. És ez nem csak duma, hanem tényleg mindenki így is viselkedik.

Nyilván ő is próbált a családjával beszélni amennyit csak tudott, de azért volt jó pár alkalom, amikor tudtunk hosszabbakat. Amikor el is lehetett mélyülni. És ilyenkor nem a kerékpársport volt a téma.

Örült, hogy megismert, sokat mesélt magáról, főleg arról, hogy milyen rövid idő alatt mennyit változott az élete. Meg a személyisége és persze jó irányba. Pont azt mondta, hogy emberileg talán többet is változott, mint versenyzőként, hisz 2-3 éve majdnem ugyanilyen erős volt, pedig akkoriban még nem is hallottál róla.

Á, semmi. De nemhogy a nagyképűségnek, hanem semmi hasonlónak. És ez nem csak Jonasra igaz, tényleg mindenkire. Már látom, hogy ez itt alap. És szerintem minden a stábnak köszönhető, mert tudatosan alkalmaznak olyan eszközöket, hogy ilyen legyen a hangulat.

Jonason, de máson sem éreztem, hogy értékesebbnek gondolná magát. Pedig ő nyilván sokkal jobb versenyző nálam, de ettől még nem kezelik másként.

Nemrég az egyik sportigazgatónk, Merijn Zeeman mondott nekem egy nagyon jót:

Szerintem ez a mondás tökéletesen visszaadja és összefoglalja a lényeget.

A Jumbonál versenyzőként mindenről azonnal kapsz visszajelzést. Egyből szólnak, ha valami nem az igazi. De nem bántásból teszik, hanem mert azt akarják, hogy még jobb legyél. Ha adott a feltétel és valamit lehet jobban csinálni, akkor csináld is.

Viszont attól, hogy te a múltban sokat nyertél, vagyis valamit jól csinálsz, még nem vagy „felsőbbrendű”. Az eredményeid ellenére nem kezelnek másként, mint a többieket. Itt mindenki, az összes csapattag egyformán fontos. És naponta azt érzed, hogy nincs kivételezés. Egy masszázsnál például nem teszik be eléd csak azért Van Aertot, mert nagyobb név nálad.

Pontosan. Legyen dietetikus vagy szakács, mindenkin azt érzed, hogy a maximumot nyújtja. Épp ezért nagy a tisztelet feléjük és ez az összes alkalmazottat motiválja. Elismerik a munkájukat. Mert gondolj bele, ha én nem tekerem a bicót, nem nyerek. De ha te nem gyúrod le a lábam, akkor se. Itt a fő motiváció az elismerés és a sikerélmény. Meg maga az érzés, hogy ehhez a csapathoz tartozol. A Jumbónál emberileg is fejleszteni akarnak.

Egyáltalán nem volt teher, inkább kihívásnak, meg feladatnak mondanám. De mindenki tudja, hogy ez a dolog sokat segít, szóval motivált vagy. Néha azért nehezebb tartani magad a leírtakhoz, de ilyenkor arra kell gondolni, hogy ezt okkal csináljuk és te csak jobb leszel tőle. Meg körbenézel az asztalnál és azt látod, hogy senki nem vág le magának pluszban még egy fél szelet kenyeret, szóval van motiváció. Ebben is húzzuk egymást.

Azért nem kezelnek robotként minket, a dietetikus mindent lát, tudja mit mentél aznap, vagy mit mész holnap, és úgy írja meg tervet. Nagyon lelkiismeretesek, épp ezért megbízol bennük. Nyilván nem véletlenül ír le neked valamit. Épp ezért mindent grammozunk, de nem éheztem, és soha nem feküdtem le úgy, hogy éhes lettem volna.

Talán ezen lehet a legtöbbet nyerni. Hogy mikor és mit eszel. Edzeni kell a tested meg a gyomrod, néha arra is, hogy egy óra alatt sok kalóriát vigyél be és azzal se legyen gond.

Picit talán csalóka, bár nagyjából három kilóval kevesebb vagyok, mint tavaly. A dietetikussal együtt kitűzött célt már a Teidén elértem, talán tudnék lejjebb is menni, csak nem biztos, hogy ennek lenne értelme. Mert a wattoknak ugye jönniük kell.

Szabad vagyok, főleg az első nap, ami feküdhet is nekem. Kíváncsi vagyok, hogy így elsőre mire mehetek. A 2. és 3. szakasz Jonasnak lehet jobb, ha úgy állunk, akkor próbálok neki segíteni. Mert azért azt ne felejtsük el, hogy a zárónap egy időfutam és őt azért ebből a mezőnyből ott nem nagyon verik meg. Szóval alakulhat úgy a verseny, hogy segítenem kell, de alapból nem ezért visznek.

Nagyon nem foglalkozik vele, de amikor tudtuk, néztük a szakaszokat. Meg is állapítottuk, hogy ez sem az a szezon lesz, amikor Tadejt könnyen le lehet majd szakítani.