Nizzolo kilenc második hely után végre szakaszt nyerne a Girón

Egy hosszú, sérülésekkel sújtott időszak után Giacomo Nizzolo visszatért a legjobbjához, és Európa-bajnok lett 2020-ban. Most arra készül, hogy a Girón is bizonyítson.

A bukások és sérülések egy országúti kerékpáros számára benne vannak a pakliban. De mi van, ha nem egy törött csontról van szó, amely belátható időn belül összeforr, és utána minden visszatérhet a normális kerékvágásba? Mi van, ha a sérülés krónikus, újra meg újra visszatér, és évekre ellehetetleníti a minőségi versenyzést?

Nizzolóval ez történt. 2017-ban és 2018-ban érdemben szinte nem is tudott versenyezni. Épp akkor, amikor ereje teljében volt és elkezdte hozni a jobbnál jobb eredményeket. 2016-ban, 27 évesen futotta karrierje eddigi legeredményesebb szezonját, melynek során összesen hét győzelmet szerzett. De aztán elkezdett fájdalmat érezni a térdében.

Először azt hitte, gyorsan túl lesz a problémán, és rendben el tudja kezdeni a 2017-es szezont. Mint kiderült, ínhüvelygyulladása volt, és csak április közepén, a Horvát körön versenyezhetett először. De továbbra sem volt jól, rengeteget kihagyott év közben is, és amikor mégis elindult, gyakran kénytelen volt feladni a versenyt.

2018 elején azt hitte, újra minden oké, nyert is egy szakaszt a San Juanon. A fájdalom azonban csakhamar visszatért. Megint jöttek a kényszerűségből feladott versenyek, egészen a Vueltáig, melyen végre sikerült végigmennie. Szeptember végén azonban egy csípősérülés véget vetett a szezonjának.

2019-ben egy térdműtét tett pontot a hosszan tartó, elhúzódó szenvedés végére. Azóta szerencsére semmiféle fájdalmat nem érez. Ekkor következett egy újabb kihívás: visszatérni arra a szintre, ahol korábban járt.

2019-ben ismét jöttek a feladott versenyek, ezúttal azonban nem a fájdalom miatt, hanem mert nem volt eléggé állóképes. Összesen 12 befejezetlen versenye volt a szezon során, de még így is szerzett három győzelmet.

Akkor érezte először, hogy a dolgok kezdnek újra igazán összeállni, amikor 2020 elején megnyerte a TDU ötödik szakaszának hajráját. Olyan sprintereket vert meg, mint Caleb Ewan vagy Sam Bennett. Ez volt az első World Tour-szintű győzelme 2012 óta. Néhány héttel később nyert szakaszt a Nizzán is, mielőtt azonban igazán belelendült volna, jött a covid miatti leállás.

Az újraindulás után, ha nem is jöttek azonnal a nagy győzelmek, de egyre többször volt ott a tűz közelében.

Az igazi fordulópont a Milánó-Sanremo volt, ahol ötödikként zárt. Milánóiként ez a verseny amúgy is különösen kedves a számára.

„Ekkor éreztem igazán, hogy jó formában vagyok. Ezután megnyertem az olasz bajnokságot majd az Eb-t is. Az nemzeti bajnokság után azt mondtam, oké, most visszatértem oda, ahol korábban tartottam. Ez rengeteg önbizalmat és boldogságot adott. Úgy mentem az Eb-re, hogy tele voltam adrenalinnal, pozitív energiával. Bíztam benne, hogy a jó sorozat esetleg a Touron is folytatódik majd, de aztán nem így történt.”

Abban, hogy visszatért a legjobbjához, szerepet játszott az is, hogy 2018 végén csapatot váltott. Elhagyta a Treket és a Qhubekához szerződött.

Nizzolo nem hagyományos sprinter, de nem is tipikus klasszikus menő, valahol a kettő között. Ha megnézzük azokat a versenyeket, ahol jól ment, egyértelműnek látszik, hogy a kemény napok végén tud igazán extrát nyújtani.

Ezt támasztja alá, hogy a Sanremón is akkor lett ötödik, amikor a verseny történetének egyik leghosszabb, 305 kilométeres kiírását teljesítették. A korábban említett Nizza-győzelem is egy kőkemény oldalszeles szakaszon jött össze neki. De illik a képbe az Eb-pálya is, mely eléggé dimbes-dombos volt, sőt a 2016-os Gran Piemonte is, melyet egy olyan sprint végén nyert meg Gaviria előtt, melynek emelkedett a vége.

Most az egy hét múlva kezdődő Giro a legfontosabb cél a számára. Soha nem nyert még szakaszt háromhetesen, bár az Olasz kör dobogós helyeiből már tele van otthon a padlás, sőt, kétszer övé lett a ponttrikó is. Egészen elképesztő mutató, hogy 25 alkalommal végzett top 5-ben, 9-szer lett második, győznie azonban még egyszer sem sikerült.

A 2016-os Girón versenyben ugyan megnyerte a 21. szakaszt, ám a versenyzését utólag veszélyesnek minősítették, így elvették tőle a győzelmet.

A sérüléssel terhes, keserves időszak megtanította neki, hogy a sikert ne eredményekben, hanem a kerékpáron nyújtott teljesítményben mérje. Talán ezért is tartja a Sanremón elért ötödik helyét többre jó néhány győzelménél. A Girón szerzett második helyeire is inkább úgy tekint, hogy a pohár félig tele van.

Eddig a 2021-es évvel is ki lehet békülve. Megnyerte februárban az Almeriát, top 5-ben volt a Brugge-De Panne-on, majd második lett Wout Van Aert mögött a Gent-Wevelgemen. Most, hogy visszatért arra a szintre, ahol korábban járt, igyekszik megragadni az elé kerülő lehetőségeket.