Nibali a Roubaix-n? Jövőre összejöhet!

Az Astanához öt év után visszatérő Vincenzo Nibali jövő tavasszal a Flandria mellett szívesen ott lenne a Paris-Roubaix-n is, bár ebben a kérdésben nyilván nem csak ő dönt. Az viszont szinte biztos, hogy ha semmi extra nem jön közbe, akkor májusban Budapesten is találkozhatunk vele, hisz a Girón megint szeretne ott lenni. Már csak a három szicíliai szakasz miatt is.

Kizárólag az, hogy jól érzem magam a kerékpáron, és még mindig élvezem a versenyzést.

Pontosan azért, hogy ne azon gondolkozzak menet közben, hogy mi lesz velem a következő évben. Egy szezon vár rám, egy olyan helyen, ahol jól ismernek, és ahol barátok közt tekerhetek.

Még márciusban, a Tirreno egyik szakasza előtt odajött a buszunkhoz, és megkérdezte tőlem, hogy miért nem megyek vissza hozzájuk. Akkor kezdtem el igazán elgondolkozni az Astanán. Az évek során kifejezetten jó kapcsolat alakult ki kettőnk között, ez nyilván rengeteget számít.

Nem tudok és nem is szeretnék rosszat mondani a volt csapatomról, de valahogy tényleg hiányzott a teljes összhang. Nem valami óriási problémáról beszélünk, talán inkább sok ki apróság nem stimmelt.

Mikor én kerültem fel a nagyok közé, minden más volt, manapság a srácok szinte már készen érkeznek meg az első profi csapatukhoz. Én anno 25 évesen nyertem Vueltát, ami akkor extrának számított, manapság 20 évesen nyerik a legnagyobb versenyeket. Más kérdés, fent lehet-e tartani ezt a szintet 7-8 éven keresztül. Régen nekem is volt olyan csapattársam, aki próbált „nevelgetni” és igazából a Treknél is figyeltek rám a fiatalok. Ilyen szempontból volt felelősségem.

Amennyit a világ. Teljesen normális, hogy a kerékpársport meg vele együtt változik.

Hát, talán. Bár nem biztos, hogy örülnék annak, ha mindent elölről kellene kezdenem. De amennyiben rögtön készen állnék a nagy győzelmekre, akkor miért ne.

Nem igazán. November közepéig pihenek, maximum néha montizok egy kicsit. Aztán összeülünk a csapattal. De hallom én is a pletykákat, megint lesz pár szicíliai szakasz a Girón, szóval oda nagyon szeretnék visszatérni.

Soha nem mentem Roubaix-t, szerintem itt lenne az ideje. Korábban egyszer megpróbáltam a Flandriát, és nekem az is nagyon tetszett. Hátha Mosconnak is tudok valamennyit segíteni, mondjuk pont a Roubaix-n.

Tényleg az volt a legváratlanabb győzelmem. Emlékszem, menet közben félreálltam az út szélén, és mellém jött az Astana autója. Shefer meg Zanatta ült benne, épp pizzát ettek. Beszóltam, hogy tegyenek el nekem egy szeletet, a befutónál találkozunk. Majd hozzátettem, hogy figyeljenek, mert elöl fogok megjönni. Csak mosolyogtak.

Szinte biztosra tudom mondani, hogy igen.

Forrás: La Gazzetta dello Sport