„Nem voltam katona, nem tudok fegyverrel bánni, és nem akarok lelőni senkit”

Yaroslav Popovych, korábbi ukrán profi kerékpáros, a Trek jelenlegi sportigazgatója egy rendkívül szívszorító posztot tett közzé a közösségi oldalán, melyben segítséget kért az ukrán nép számára. Egyébként azon gondolkodik, hogy ő maga is fegyvert fog hazája védelmében. Egy lett versenyzőnek pedig készenlétbe kellett helyeznie magát arra az esetre, ha a háború továbbterjedne.

Az orosz-ukrán konfliktus messze nem csak ezt a két nemzetet érinti. Az egyik lett versenyzőt már nyilvántartásba is vették arra az esetre, ha szükség lenne a hadsereg bővítésére.

A háború kitörése óta Yaroslav Popovych sportigazgató, és Emils Liepins, a Trek lett versenyzője komoly aggodalommal figyelik az eseményeket. A múlt hetet mindketten az UAE Touron töltötték.

Amikor Popovych értesült az orosz offenzíváról, nem is akarta elhinni, hogy ez igaz lehet.

Milano - Sanremo

Pogačar nem áll le: „Jöhet a Flandria, de a Roubaix-felkészülésbe is sokat toltunk ezen a télen”

15 órája

„Napokon keresztül azok között voltam, akik egyre csak azt hajtogatták, hogy ez nem fog megtörténni. Hogy az oroszok nem terjeszkednek túl a Donbas-régión.”

Amikor csütörtökön célba ért az ötödik szakasz, Liepins egy olyan telefont kapott, amelytől mindig is rettegett.

„A hazám védelmi minisztériumából telefonáltak. Azt kérdezték, hol vagyok, és hogy mennyi idő alatt érek Rigába, a fővárosba. Amikor leraktam, reszkettem. Nem voltam katona, nem tudom, hogy kell fegyvert használni, nem akarok lelőni senkit.”

„A nagyszüleim rengeteget szenvedtek a szovjet uralom idején. És bár 1991 óta szabadok vagyunk, minden annyira törékeny. Gyakran gondolkodom ezen a kerékpáron ülve.”

Liepins ezután felhívta néhány barátját Lettországban, és valamelyest sikerült megnyugodnia. Őket is megkeresték, de szerencsére egyelőre „csak” arról van szó, hogy számba veszik a mozgósítható férfiakat arra az esetre, ha netán továbbterjedne a konfliktus.

Emīls Liepiņš

Fotó: Twitter

„Nálunk teljes nyugalom van, de ez a telefont most sok minden előhozott bennem. Hamarosan hazautazom, látni akarom a szüleimet, és ott akarok lenni, ha ne adj’ Isten vészhelyzet lenne.”

A védelmi minisztérium kiadott egy tájékoztatást arról, hogy mi a teendő, ha menekülteket kell befogadnunk.

„Ha menekültek érkeznek, készen kell állnunk. Nekem pedig választanom kell, vagy harcolok, vagy börtönbe megyek.”

Popovych gondolatai is a háború körül kavarognak. Lance Armstrong egykori csapattársa igyekezett kerülni a kontaktot Ivan Rovnyjal, az orosz Gazprom csapat versenyzőjével.

„Inkább nem akartam vele beszélni. Anno egy évig még versenyeztünk is együtt, sőt, aludtunk egy szobában is, de nem tudom, mit gondol a jelenlegi helyzetről. Attól féltem, ha nem értünk egyet, még behúzok neki egyet.”

Popovych szinte minden idejét a telefonján tölti. A szülei, a testvére ugyanis otthon élnek Ukrajnában, a felesége és a gyermekei azonban biztonságban vannak Toszkánában.

„Több, mint hat óra alatt jutottak ki Kijevből, és további tizenkét óra kellett, hogy eljussanak a lengyel határ közelébe, a nagyszüleim falujába. A húgom elment Dnyipróba a lányáért, mert ő ott tanul. Egyébként ennek a városnak a repterét is bombázták az oroszok. Ezt azért tehette meg, mert a nők könnyebben mozoghatnak.”

„Én is gondolkodtam már azon, hogy fegyvert fogok a hazám védelmében. 2014-ben is sokat hezitáltam. Akkor nem mentem, többé nem akarok bujkálni. Figyelem a történéseket próbálok nem felülni a rémhíreknek. Rengeteg kérdést teszek fel magamnak, az tisztán látszik, hogy a NATO nem fog katonailag beavatkozni. Abból világháború lenne. Tehát Ukrajnát arra használják, hogy megvédje Európát.”

Vasárnap aztán Popovych az Instagramon üzent a követőinek, és kért segítséget az ukrán nép számára. És közben elmesélt egy szép történetet is.

„Alapból nem szoktam ilyet csinálni, nem szoktam segítséget kérni. De iszonyatos, ami az elmúlt napokban történt. Sok ember veszti életét, rengetegen szenvednek. Tényleg nem szoktam kérni, de most felsorolom, mire van szükségük az ukrán embereknek. Ételre, ruhára és gyógyszerre leginkább.”

„Elmondok egy nagyon szép történetet. Az UAE Tour alatt felhívott egy barátom, hogy próbáljak meg segíteni a családjának. Szerette volna a feleségét és két gyereküket Milánóba juttatni. Ott voltak a lengyel határnál, de a buszok, vonatok tele, semmivel nem tudtak útnak indulni.”

„Van egy lengyel barátom, akit nyolc éve ismertem meg Krakkóban egy átbulizott éjszaka során. Telefonszámot cseréltünk, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Felhívtam őt, és azonnal a rendelkezésemre állt. A család nála aludt aznap éjjel, és most úton vannak Milánóba. Ilyen az, amikor egy ember önzetlenül segít a másiknak”

via részben het nieuwsblad, L’Équipe

Milano - Sanremo

"A bukásnál azt hittem, mindennek vége" - Pogačar lehúzhatja a bakancslistájáról a Sanremót is

Tegnap - 18:58

Milano - Sanremo

Játssz velünk a Milánó-Sanremo alatt az Eurosporton!

Tegnap - 14:44