"Csak saját felelősségre kövessetek" - Mohorič tavaly mindenkit figyelmeztetett a Poggio lejtmenete előtt

Bodnár Gergő

Publikálva 17/03/2023 - 18:55 GMT+1

A Bahrain szlovén versenyzője tavaly nem járta körbe a sajtót a Sanremo előtti este a technikai újítása miatt, de nem is csinált titkot abból, hogy milyen kerékpárral megy neki a Poggiónak. Sőt, sokakat figyelmeztetett arra, hogy nem lesz okos dolog követni őt a lejtmenetben.

Matej Mohoric nyerte a Milánó-San Remo versenyt

Matej Mohorič mindamellett, hogy kellően bevállalós volt, és biztosan van egy veleszületett tehetsége a lejtmenetekhez, igazából már hónapokkal korábban megnyerte a 2022-es Sanremót.

A tél során ugyanis a csapat egyik szerelője bedobott neki egy olyan ötletet, ami kezdetben extrémnek hangzott, de később tényleg Milánó-Sanremo-győzelmet ért számára.

„Az állítható nyeregcső nem az én ötletem volt. A csapatunk vezető szerelője, Filip Tišma találta ki még 2021 novemberében. Edzőtáborban voltunk, amikor bedobta az ötletet, és január elejére már el is készült az első ilyen modell, amit azonnal tesztelni tudtam.”

Flandriai körverseny

„A Flandrián nincs olyan, hogy biztonságos út” – Mohorič tervez, Naesen imádkozik

30/03/2024 - 18:56

„Kezdetben kicsit pesszimista voltam, nem igazán hittem benne. De amikor először kipróbáltam, teljesen lenyűgözött” – mesélte Mohorič.

„Pár próba után biztos voltam benne, hogy ez a nyeregcső igenis komoly pluszt jelent majd a lejtmenetek során. Stabilabbá és biztonságosabbá teszi a kerékpárt, könnyebb vele korrigálni a hibákat, és komfortosabban érzed magad a lefelékben. Nem tudom, hogy gyorsabb leszel-e tőle, de könnyebbé teszi a lejtmeneteket, ez biztos. Később a Touron szintén használtam, és ott is ezt tapasztaltam.”

A Bahrain versenyzője egyébként nem járta körbe a sajtót a Sanremo előtti este a technikai újítása miatt, de nem is csinált titkot abból, hogy milyen kerékpárral megy neki a Poggiónak.

„A verseny előtt odamentem az esélyesekhez, és megmutattam nekik az állítható nyerget. Kérdezték, hogy mit akarok ezzel, és nevettek. Én azonban figyelmeztettem őket, hogy csak saját felelősségükre kövessenek lefelé.”

„Egyszer a super tuckkal már komoly csapást mértem a kerékpársportra, és most újra megtettem. Szerintem mostantól mindenki elkezdi majd ezt használni. Eggyel több dolog, amire oda kell figyelni. Lassan olyanok leszünk, mint a Forma-1, egyre több gombot kell kezelnünk.”

A jóslat azért nem jött be teljesen, hisz a dropper-post azért nem terjedt el a mezőnyben.

„A nyerget többször is leengedtem és felemeltem a Poggióról lefelé jövet. Eddig a legtöbben elvetették a dropper-post használatát, de a technológia egyre fejlettebb, ráadásul a súlya is egyre könnyebb. Lehet, hogy jövőre minden kerékpáron ilyen lesz. Szerintem nagy előnyt jelent versenyzés közben, és biztonságos is.”

Matej Mohoric

Fotó: AFP

A technikai újítás mit sem ért volna, ha Mohorič nem lenne kifejezetten jó a lejtmenetekben.

„Nem én voltam a legtehetségesebb lejtmenetező, de megtanultam, hol vannak a határaim. Pontosan érzem, meddig mehetek el, és ki tudom javítani, ha hibázok. Volt pár ilyen a Poggión lefelé is, veszítettem is néhány másodpercet, de szerencsére nem estem el.”

A dropper-postról egyébként Tadej Pogacač is tudott, aki már tavaly is ott volt a Sanremo nagy esélyesei között.

„Matej mutatta az állítható nyergét, és figyelmeztetett, hogy ne kövessem. Magamban azt gondoltam, tiszta őrült. Ahogy lefelé elment mellettem, tudtam, hogy nem fogok utánamenni. Tényleg megérdemelte a győzelmet.”

A történet egyébként úgy teljes, hogy a tavalyi rajt előtt Mohorič a biztonság kedvéért azért körbekérdezett, hogy Sanremóban hol található a legközelebbi korház…

„A korábbi évekből kiindulva tudtam, hogy ez egy elég rövid lefelé, és nincs sok idő arra, hogy kiválaszd a pillanatot. Ismertem az utat, nem lakom messze a Poggiótól, elég sokszor lejöttem róla edzésen. Egyszerűen úgy kell menni, mintha minden kanyar az utolsó lenne, hiszen tényleg csak hat olyan pont van, ahol igazából fékezni kell. Így teljes gázzal nyomtam.

Egyszer hátranéztem a vállam fölött, mert érdekelt, mekkora az előnyöm. De közben elindultam oldalra. Veszélyesnek tűnhetett a dolog, de akkor egyáltalán nem érdekelt. Nem emelte meg a pulzusomat, nem kezdtem pánikolni vagy finomabban menni.

Koncentrált maradtam, visszaugrottam az útra, és mentem tovább. De nem sokkal később másodszor is rontottam, és az már meredekebb volt. Az utolsó kanyarban elvesztettem a tapadást, így majdnem kicsúsztam.

Matej Mohoric

Fotó: AFP

Na, akkor durván verni kezdett a szívem. Halálra rémültem, pedig tudatosan csináltam az egészet. Azt a kanyart jóval a határon túl vettem, mert azt hittem, ha normálisan fordulok, akkor a többiek visszajönnek rám. Ezért elég nagy kockázatot vállaltam, és szinte fékezés nélkül mentem be a kanyarba. Ennek az lett a vége, hogy a normálisnál nagyobbat kellett fékeznem, és szinte teljesen lelassultam.

Kár érte, de így legalább nem buktam. Abban a kanyarban az egész tavaszom elúszhatott volna.

Picivel a lejtő vége után, amikor hátranéztem és láttam, hogy 300 méternyi előnyöm van, szinte biztos voltam a győzelemben. Előzetesen tanulmányoztam a pályát és tudtam, hogy a lejtő aljától a célig kevesebb mint két perc kell. És ezt picivel hatvanas átlag alatt lehet lehozni. Azaz, amennyiben két perc alatt szeretnéd ledolgozni azt a 300 métert, ahhoz kb. 100 watt pluszra van szükséged. Ami ilyenkor már rengeteg.

Hazaértem, és ez nem csak az én sikerem volt, hanem a komplett csapaté. A srácok bíztam bennem, tényleg együtt nyertük meg a Sanremót.

Talán vannak, akik erre az egynaposra nem kapják fel a fejüket, de Olaszországban kevés nagyobb eredmény van, mint győzni a Milánó-Sanremón. Ez nekik olyan, mintha a Touron húznál be egy szakaszt.

Nem mondom, hogy valamelyik háromhetesen egyszerűbb nyerni, de talán az öt nagy egynaposból egyet elvinni, valahogy mégis nehezebb. Természetesen azért mindkettőt elég komoly megcsinálni.”

(Gazzetta, Cyclingtips)

Gent - Wevelgem