Madiot: "Lehet, én vagyok régimódi, de amit Mohorič a Sanremón csinált, az nagyon veszélyes”

„Nem akarok itt erkölcsös csapatvezetőt játszani, de ahhoz mit szóltunk volna, ha a Poggio lejtmenete utánMohorič kerekesszékben fejezi be a versenyt? Amennyiben másokat is erre bátorítunk, akkor egyre gyorsabban és gyorsabban fogunk haladni, még olyan helyeken is, amelyek kifejezetten veszélyesek” – mondta nemrég Marc Madiot.

Az FDJ csapatfőnöke szerint oda kellene figyelni a biztonságra, és ha valami veszélyes, akkor a szövetségnek igenis lépnie kellene. Madiot azonban úgy látja, az UCI láthatóan gyengébb a kerékpárgyártók lobbijánál.

Oké, okos, látványos, meg minden, de szerintem elég veszélyes. A lejtmenet során kétszer majdnem elesett. Nem akarok itt erkölcsös csapatvezetőt játszani, de ahhoz mit szóltunk volna, ha a Poggio lejtmenete után kerekesszékben fejezi be a versenyt? Amennyiben másokat is erre bátorítunk, akkor egyre gyorsabban és gyorsabban fogunk haladni, még olyan helyeken is, amelyek kifejezetten veszélyesek. Szerintem gondolnunk kell a biztonságra is, vagy nem?

Talán öreg vagyok, talán meghülyültem, de nem szeretek kórházba járni a versenyzőimhez. Amikor az ágyban fekszenek, akkor valahogy egyik újságíró sem kíváncsi rájuk. Én megyek be hozzájuk, nem a média munkatársai. Arról már nem is beszélek, hogy ha egy amatőr elesik, az nyilván be sem kerül a hírekbe. Az autósport jó példával szolgálhatna nekünk, amennyiben valami veszélyes, kivizsgálják és változtatnak. Próbálnak lassítani, nem ezerrel mennek előre.

Pontosan. A győzelme után nyilván mindenki megtapsolta, mivel extra volt és jól csinálta, de ha hatalmasat esik, és többet nem tud versenyezni, mit léptünk volna?

Ezt csak azért mondom, mert történt már velem hasonló. De ott egy másik példa, a fülhallgató és a rádiókapcsolat. Cél a biztonságosabb versenyzés, ezért vezették be. De gondoljunk bele, mi történik, ha beszólunk az autóból a srácoknak, hogy oldalszél vagy veszély közeleg. Nem lassítanak, hanem még jobban rákapcsolnak. Mindenki azonnal menne előre. Vagyis épp ellenkező hatást érünk el.

Igent mondok, mert nincs más választásom. A biztonsági szempontokon túlmenően amúgy azt gondolom, hogy ez nincs is benne a kerékpározás alapfilozófiájában.

Lehet, más korban nőttem fel, de szerintem az lenne a legfontosabb, hogy tökéletes összehangban legyél a kerékpároddal, és a saját testi erődnek köszönhetően gyorsabban haladj a többieknél. Miközben azonos feltételek mellett tekertek, vagyis majdnem azonos kerékpáron ültök. A sportág alapvetéseit nem kellene elfelejteni. Ez felveti a méltányosság és az egyenlőség kérdését. Sok csapatnak például nincsenek meg az eszközei arra, hogy folyamatosan technológiai újításokon dolgozzon, mivel ennek magas költségei vannak. A kerékpársport első számú célja meg nem a szakadék méretének növelése lenne. Természetesen támogatom a haladást, de jó lenne, ha nem lenne még nagyobb a távolság a kicsik, meg a sztárcsapatok között.

Hasonló téma. Rengeteg pénzt fektetünk a fejlesztésükbe, de közben kimész velük a forgalomba, és sokkal veszélyesebbek, mint a normál országútik. Őszinte leszek, én mostanság nem különösebben erőltetném, hogy a fiam mindenáron profi bringás legyen. Mert egyszerűen veszélyes. És ezt én gondolom így, aki pár éve már a szakmában van.

Az UCI jobban tenné, ha rendesen megvizsgálná ezeket a valós problémákat. De talán nem elég erősek ahhoz, hogy szembe szálljanak a kerékpárgyártók lobbijával. Valahogy ezekben a kérdésekben mindig a háttérben maradnak.

(ouest-france.fr)