Úszóként kezdte, triatlonosként folytatta, majd az országúti bringás mezőny egyik legjobb időfutammenő je vált belőle. A Qhubeka Assos világcsúcstartó belga kerékpárosa múltról, jelenről és jövőről mesélt.

Antwerpenből származom, de ez a város túl nagy ahhoz, hogy megfelelő legyen egy kerékpáros számára, ráadásul a közlekedés is elég nehézkes. Jelenleg a barátnőmmel (Fanny Lecluyse olimpikon úszó – a szerk.) a kelet-flandriai Gavere-ben lakunk, ahol profi karrierem első két évében is éltem egy csapattársammal együtt. Amikor a Lottónál tekertem, átköltöztem Leuvenbe, de az élet csak visszasodort ide – az egész egy véletlen egybeesésnek köszönhető, hisz itt, mindössze 500 méterre a korábbi lakhelyemtől találtuk meg álmaink házát. Imádjuk ezt a helyet.
2020 életem talán legjobb szezonja volt az időfutamokat tekintve, elég magas szintre jutottam, de látni kell, hogy az olyan srácok, mint Ganna, Remco, Wout, Pogacar vagy Stefan Küng teljesen más dimenzióban vannak. A különbséget meg elég nehéz kissebbé tenni. Még mindig azt mondom, hogy ott vagyok a világ öt, vagy legalább tíz legjobb időfutammenője között, és enyém az egyórás világcsúcs is, de csak a szerencsének köszönhetően kizárt, hogy nyerni lehessen a WorldTourban, mert tuti, hogy legalább egy szupererős srácot le kell győznöd.
Olympic Games
Azt hitte, olimpiai bajnok lett a második helyen célba érő kerékpáros
3 ÓRÁJA
Ez nagyon nem könnyű. A 2018-as Giro nyitószakaszán senki nem számolt velem komolyan, nekem meg az volt a célom, hogy megszerezzem a rózsaszínt. 1,3 másodperc hiányzott, de azóta is reálisan látom a dolgokat: még azért is harcolnom kell, hogy egyáltalán a világbajnoki, Európa-bajnoki vagy olimpiai keret tagja legyek. Minden nemzetnek két helye van,
Belgiumban meg létezik egy Remco és egy Wout. Úgyhogy megnyomtam a reset gombot, és eldöntöttem, hogy nem fókuszálok száz százalékban csak az időfutamokra, mert egyszerűen butaság lenne. Egyre inkább tetszenek a kockaköves és a dombos egynaposok, a 68 kilóm pedig kedvezhet is a rövidebb kaptatókon. Kíváncsian várom a következő heteket, szeretnék jól menni.

Campenaerts a Flandrián

Fotó: AFP

Gyerekként úszóként kezdtem, ám nagyjából 16 éves koromban beláttam, ugyan előfordulhat, hogy Belgiumban én lehetek egy nap a legjobb, de a 173 centimmel túl sokra nem megyek. Triatlonozni kezdtem, a futás miatt azonban sokszor voltam sérült, cserébe a bringán szárnyaltam. Saját magamat is megleptem a jó eredményekkel, az egyenkéntiken pláne, mert a wattadataim elmaradtak a versenytársakétól. Talán leginkább Alex Dowsetthez tudnám magam hasonlítani, ő is ilyen cipőben járt. Motivál, hogy ő már tudott szakaszt nyerni Girókon, remélem, nekem is összejön – talán egy jól ütemezett támadás után.
Mielőtt kerékpárosnak álltam, mérnöknek tanultam, így a matekot és a fizikát is nagyon szeretem. A szüleim úgy engedték meg, hogy profi pályafutást kezdjek, hogy közben mellette a munkából is ki kell vennem a részem, így részmunkaidőben egy kerékpáros boltban melóztam. A számolások terén tehát abszolút rendben vagyok, és azzal is tisztában voltam, hogy a karrierem során sokat segíthet ez a háttértudás. Precízen kimértem, pontosan milyen testhelyzetben érem el a legjobb aerodinamikai mutatóimat, tudtam például, hogy hol kell tartanom a fejemet, és ennek is köszönhetően mindig szépen jöttek az eredmények.
Manapság ezek a részletek másoknak is megvannak, ráadásul a versenyzők és a csapatok sokszor másolják egymást, tehát a különbségek ilyen téren eltűntek, és dönt az erő, plusz a fizikum, amiben a testfelépítésem miatt sokakkal szemben hátrányom van. Na meg az sem segített, hogy 2018-ban én voltam az első, aki saját tervezésű könyöklőt tervezett, amit aztán az UCI be is tiltott…
Sok újdonságot kipróbáltam az utóbbi években, és úgy érzem, leginkább ez a tudásvágy segített az egyórás világcsúcsomnál is. Furcsa vagy sem, de minden kalkulációnk pontosan működött: tudtam, mire készülök, tudtam, milyen ritmusban kell mennem, és majdnem biztos voltam abban, hogy meglesz a rekord, ezáltal a készülés is élvezetes volt.

Campenaerts a Párizs-Nizzán

Fotó: AFP

Tavaly új voltam a csapatban, a Girón kívül pedig körülbelül semmilyen lehetőségünk nem volt megismerni egymást a lezárások miatt. A keret egy része ráadásul tavaly kicserélődött, úgyhogy mondhatni duplán friss a keret. Mivel elég sokan bizonytalan helyzetben voltunk a szerződésünket és a jövőnket illetően, a motivációnk adott: tudjuk, hogy ebben az évben könnyen a mezőnyön kívül találhattuk volna magunkat.
Nagy tervem idénre az olimpia, de először meglátjuk, egyáltalán ott lehetek-e – jelenleg úgy áll a helyzet, hogy nem biztos. Néhány évvel ezelőtt a belga szövetség egy-egy vb során csak arra törekedett, hogy minden megfelelő legyen számomra és kellően motivált tudjak lenni az időfutam előtt, ez Remco és Wout berobbanásával mára teljesen megváltozott.
Nem vagyok elégedett, hajtani és küzdeni akarok, ráadásul van más is, amiért ott akarok lenni Tokióban: a barátnőm úgy tervezi, hogy az olimpia lesz pályafutása utolsó nagy versenye. A fő száma, a 200 méter mell pont azon a napon lesz, amikor az időfutam, úgyhogy tök jó lenne, ha valami különlegest tudnánk varázsolni. Sajnos egyelőre úgy néz ki, hogy az én részemet tekintve ez pokolian nehéz feladat lesz. De nem adom fel!
Forrás: Procycling
Olympic Games
Azt hitte megnyerte az olimpiát, pedig csak másodikként zárt a holland biciklis
6 ÓRÁJA
Olympic Games
Hatalmas meglepetés, szökésből elért osztrák győzelem a női mezőnyversenyben
6 ÓRÁJA