Mathieu van der Poel fontos szereplője volt a 2020-as szezonnak. Az augusztusi újrainduláskor ugyan a formája még nem volt elég éles, de aztán szépen jött fölfelé, és a szezonja végül a Flandrián, annak is a szívszaggató sprintjében teljesedett ki. A holland klasszis értékelte a 2020-as évét, nem megfeledkezve egyik legnagyobb riválisáról, Wout van Aertról sem.


Mi volt az első nagy győzelmed 2020-ban?
A cyclocross világbajnoki cím még az év elején, ami a korona miatt olyan, mintha már évekkel ezelőtt történt volna. Aznap minden klappolt, már a melegítésnél éreztem, hogy jó napom lesz. 
Az újraindulást követő olasz klasszikusokon nem mentél igazán jól. Ez meglepett téged?
Ez egyértelműen az én hibám volt. A magaslati edzőtáborban minden edzésre ráhúztam még egy órát, egy kicsit talán túl is toltam a dolgot. A leállás első hónapjában akár félre is tehettem volna kerékpárt, de nem igazán tudtam mással elfoglalni magam. Minden nap Zdenek Stybarral edzettem, nagyon kemény volt, de borzasztóan élveztem. Öt-hat órákat tekertünk 35-ös átlaggal. Megálltunk kétszer-háromszor egy kávéra meg egy sütire, aztán nyomtuk tovább. Akkor voltam a legjobb állapotban.
Kerékpár
"Az emberek azt hitték, egy ecuadori sosem nyerhet semmi komolyat"
3 ÓRÁJA
A BinckBank Tour utolsó szakaszát egy 50 kilométeres szóló szökés végén nyerted meg, borítva ezzel a verseny összetettjét is. Ez fordulópont volt számodra a szezonban. Hogy emlékszel erre?
Jobban meg kellett volna gondolnom a dolgot, mielőtt elindultam. Azt hittem, jönnek majd páran velem a nagy nevek közül is. A sportigazgatóm, Christoph Roodhooft odajött mellém, én meg megkérdeztem, hogy akkor most mi legyen. Ő meg közölte, hogy nincs más választásom, most már nyomnom kell.
Van der Poel: "A szponzorok miatt megyek a Tourra, mert lesz annál fontosabb versenyem is" | Eurosport
Mathieu van der Poel tíz pontból nyolcat adna az idei teljesítményére. A Flandria győztese nem bánja, hogy nem volt ott a világbajnokságon, nem érzi úgy, hogy megnyerhette volna. Beszélt 2021-ről is, úgy véli, az olimpiai arany megszerzése nehezebb lesz azáltal, hogy a játékokat egy évvel elhalasztották.
Ebben az évben sokkal gyakoribbak voltak a támadások, mint korábban.
Ez a feltörekvő fiatal generáció miatt van, akik imádnak versenyezni. Nyílt sisakkal támadnak, ami sokkal izgalmasabbá tette a versenyeket. A Tour-szakaszokat is sokkal nagyobb élvezettel követtem. Valahogy jobban kifizetődik most az agresszív felfogás, remélem, így is marad. 
Amikor a Flandrián Alaphilippe megindult, úgy érezted, eljött a pillanat?
Furcsa időpontban indult meg, de a megérzésemre hallgattam és mentem. Amikor Wout is csatlakozott, tudtam, hogy hárman el fogunk lépni. Julian sajnos bukott, úgyhogy Woutnak és nekem a továbbiakban szükségünk volt egymásra, hogy elsőként juthassunk el a célig. Semmi értelme nem lett volna megpróbálni leszakítani a másikat.
Fel tudod idézni azt az őrült sprintet?
Igazából könnyű összefoglalni. Megpróbáltam olyan sokáig várni, ameddig csak lehet. Sokszor néztem hátra, mert nem akartam, hogy meglepetés érjen. Tudom, hogy ha ő megindul, nagyon nehéz tartani vele a lépést. Amikor a 200 méteres táblánál még egyszer hátranéztem, tudtam, hogy a következő pillanatban indulni fogok. Ahogy abban is biztos voltam, hogy ő is. Egyszerre indultunk meg, és végig iszonyú szoros volt. Általában tudom, hogy én nyertem, de itt fogalmam sem volt. Ez volt életem legkeményebb sprintje. Igazából inkább hittem azt, hogy ő nyert, mert amikor kinyitottam a szemem, az ő kereke volt egy kicsit előrébb. 
Még nem tudtátok, melyikőtök nyert, de jött az ölelkezés, a gratuláció. Évek óta egymás ellen versenyeztek. Hogyan jellemeznéd a köztetek lévő rivalizálást?
Az nagy pillanat volt a célba érés után. Végig segítettük egymást, és aztán az egész egy nagy meccsel ért véget és egy őszinte gratulációval. Örök riválisok - ez talán egy jó kifejezés. Soha nem leszünk a legjobb barátok. Szerintem kell egy egészséges utálat ahhoz, hogy le akard nyomni a másikat. Egyikünk sem akarta elveszíteni azt a sprintet, ha a fene fenét eszik, akkor sem. Ez az a rivalizálás, ami köztünk van.

Mathieu van der Poel, Wout van Aert

Fotó: Eurosport

Jobbá tettétek egymást az évek során?
Egyértelműen. Az, aki miatt egyre mélyebbre és mélyebbre kell ásnod magadban, csak jobbá tehet téged. Ő az, aki feszegeti a határaimat, szükségem van rá ahhoz, hogy fejlődni tudjak. 
Iszonyú zsúfolt a versenynaptárad. Cyclocross-vb, tavaszi klasszikusok, mountain bike-világkupák, Tour de France, tokiói olimpia. Bele fog minden férni?
Nem, ez így egy megoldhatatlan puzzle. Ha választanom kellene, kihagynám a Tourt, és mindent feltennék az olimpiára, de a szponzorok miatt lehet, hogy elmegyek a Tourra, hogy felkészüljek Tokióra. A monti nagy szerelem, úgyhogy nagyon különleges dolog lenne, ha olimpiai bajnok lehetnék. Ha választanom kellene, hogy Tour-szakaszt nyerek vagy olimpiát, egyértelműen az utóbbira szavaznék. 
Az opció a számodra, hogy nem fejezed be a Tourt?
Isten őrizz. Nem akarok azzal a gondolattal rajthoz állni, hogy tudom, félúton majd kiszállok. 
HLN
Olympic Games
Két hónapja eltörte a kulcscsontját, most olimpiát nyert a legyőzhetetlen Tom Pidcock
4 ÓRÁJA
Olympic Games
Újabb ezüst, de ez valami egészen más – Van Aert mintha csak a Tourt folytatta volna
19 ÓRÁJA