Vissza az alapokhoz - Fausto Masnadának idén öt magyar csapattársa lesz

Fausto Masnadára legtöbben talán az Androniból emlékeznek, pedig bergamói születésű versenyzőként nem meglepő módon ő is Colpack-nevelés. Tíz év után bezárul a kör, és az olasz versenyző visszatér ahhoz a sorhoz, amely idén már MBH Bank-Csb-Telecom Fort néven, magyar bejegyzésű pro-konti csapatként vág neki a szezonnak.

Masnada azt mondja, pont a legjobb pillanatban kapott egy ajánlatot a volt csapatától, ezért nem sokat gondolkozott azon, hogy igent mondjon az MBH Banknak.

"December óta keményen dolgozom, manapság már nem lehet sok időre leállni, az év végén is teljes erőbedobással dolgozunk" - mondja Masnada, aki tíz év után igazolt vissza a nevelőegyesületéhez.

"Mivel a csapat decemberre nem tervezett edzőtábort, úgy döntöttem, hogy elmegyek két hétre Gran Canariára Lorenzo Masciarellivel együtt. Októberben, az első mini-tábor során szerveztük meg az utat. Furcsa lett volna otthon maradni egész decemberben, inkább elutaztunk a melegbe. Évek óta nem voltam Gran Canarián, nekem az utak és a környezet változtatása segít fenntartani a koncentrációt meg a jó hangulatot."

Igen, főleg Masciarellivel, mivel együtt foglaltunk le egy lakást Las Palmas közelében, ezért decemberben elég sok időt töltöttünk együtt.

Amikor Antonio Bevilacqua beszélt nekem a projektről, azonnal komolyan vettem. Karrierem ezen pontján szükségem volt valami másra. A World Tour egy kihívásokkal teli világ. Amikor azt mondták, hogy az MBH Banknál számítanak rám, és még a fiataloknak is referenciapont lehetek, azonnal eldöntöttem, hogy ide fogok jönni.

Érezni lehetett az életkor és tapasztalatbeli különbségét. Én 32 éves vagyok, ő tíz évvel kevesebb. Sok mindent megbeszéltünk, és Masciarelli rengeteget kérdezett. Kicsit olyan volt, mint a 2017-es Masnada, aki profi lett az Androninál. Nekem Gavazzi és Frapporti voltak a "tanáraim".

Próbálok, de ez nem csak azt jelenti, hogy simán válaszolok a kérdéseikre.

Emlékszem egy mondatra, amit Gavazzi mondott az első táborban. Fiatal voltam, tele energiával, és edzések után sétálni akartam menni. Ő odajött, és azt mondta:

Nagyon sokat, főleg a fiatalok számára. Az Androninál, bár mi profik voltunk, körbevett minket egy laza, de könnyedebb légkör. Manapság, ha egy első éves profi belép a World Tourba, szinte minden nap együtt lélegzik a csapattal, egy buborékba kerül, követnie kell a szabályokat, és az élet minden területén ellenőrzik.

Az Astanánál az volt a feladatom, hogy másokat segítsek. Sok áldozatot hoztam azért, hogy a többiek az eredményekért harcoljanak, hónapokat töltöttem edzőtáborokban azért, hogy a lehető legjobban felkészüljek két nagy körversenyre. Rájöttem, hogy bár elégedett vagyok a helyzetemmel, sokat nem mehettem magamért. Nem voltak saját céljaim.

A hozzáállásom nem, az biztos. De egy kicsit "egyszerűbb" naptáram lesz, háromhetesek nélkül. Jó versenyeink lesznek, de más elosztásban, mint egy szinttel feljebb.

A megfelelő időzítés miatt. Bevilacqua ajánlata pont a legjobb pillanatban jött. Úgy érzem, be tudok zárni egy kört, amit évekkel ezelőtt nyitottam, és a kerékpársportban ez sosem könnyű. Szerencsém volt, hogy a világ legjobb csapataiban versenyezhettem, most az lesz a feladatom, hogy ezt a mentalitást magammal vigyem és továbbadjam. Ezen a szinten sem lehet kiengedni, mert komoly mezőnyben, igazi nagycsapatok ellen fogunk versenyezni, szóval készen kell állnunk.