Valter Attila: „Benoot és én is ott tudunk lenni a legjobbakkal a Liége-en!”

Bukás az Amstel Gold Race-en, szerencsére komolyabb következmények nélkül, aztán egy jónak mondható 11. hely szerdán, a Fléche Wallonne-on.

Valter Attila túl van két ardenneki egynaposon, vasárnap jöhet a harmadik nagy klasszikus, a Liége-Bastogne-Liége. Aztán meg egy kisebb pihenő, hiszen a tervek szerint legközelebb majd a május 26-án rajtoló norvég körön teker, vasárnap viszont lenyomja a naptár egyik legdurvább versenyét Tadej Pogačarral és Remco Evenepoellal egy mezőnyben.

„Az az igazság, hogy ha fogadnom kellene, 99%-ra mondom Pogačart, és 1%-ot adnék Remcónak a Liége-en. De mondjuk mindenki másnak meg 0,1% esélye lehet, ha a mostani Pogačart nézzük. Érdekes lenne, ha páran el tudnának menni vele a célig, és mondjuk 4-5 fő érkezne meg sprintre. Bár elég rég tekert élesben, Evenepoellal azért sokkal érdekesebb lesz az egész verseny” – mesélte az Eurosportnak Valter Attila.

Nem kellemes 600-700 watton menni, azért az tud fájni. :) Egyébként a verseny elején kicsit zavart a csuklóm, de tudtam, hogy ez nem befolyásolja majd a teljesítményemet. Akkor éreztem, amikor kiállva mentem, és nagyon szorítottam a kormányt. De pénteken már sokkal jobb volt, vasárnapra szerintem hibátlan lesz.

Tényleg nem kezdtem kifejezetten jó helyen a Huy-t. Az utolsó előtti körben teljesen elöl jöttem, de akkor számítottunk egy korai támadásra, szóval ott kellett lennem. Volt amúgy menet közben oldalszelezés is, ahol szintén jó helyen, a mezőny első tíz versenyzője között tudtam maradni.

A legvégén már nyilván nagy volt a tülekedés, és úgy voltam vele, hogy jók a lábak, de nem fogok kockáztatni. Azt mondanám, hogy extra óvatos voltam a múlt heti bukás miatt.

Amennyiben Tiesj mellett, vagy a top 10 közelében vagyok, valószínűleg bejövök az első tízbe. De nem voltam ott. Ugye az is sok energia, hogy jókor legyél jó helyen. Mikor megindultak a legvégén, simán tudtam menni velük, csak hátulról kellett jönnöm. Ha előrébb vagyok, nem is a dobogóért, de talán a negyedik-ötödik helyért mehettem volna.

A végén Barguil az élete árán még bejött elém, őt már nem tudtam magam mögött tartani, bár szerintem leszámolta, hogy pont tizedik lehet, ha engem megelőz. Ettől még azt mondom, elsőre a 11. hely teljesen jó. Írták páran, hogy ha Pogačart kivesszük a képből, akkor igazából a legjobb tízben zártam, és ez valahol igaz is. :)

A Strade szerintem értékesebb. Megnyerni talán ugyanaz, hiszen arra mindig emlékszel, hogy az előző évben ki győzött ezeken a versenyeken. De ha mondjuk a dobogót nézzük, akkor nálam a Strade sokkal előrébb van. A Fléche Wallonne végén azért mindig 30-40-en jönnek együtt, „csak” 3 perc szenvedés, de a Stradén meg 50 kilométert mész murván, és az nehezebb. De azt mondom, hogy még az Amstel második hely is értékesebb. Főleg idén, mert egész nap durván nyomtuk. A Fléche néha egész „könnyűnek” tűnt az előző vasárnap után.

Nagyjából ugyanaz, mint a másik két ardenneki egynaposra. Vagyis helyezkedés, és együtt mozgás a csapattal. Erre a versenyre kiegészültünk Tratnikkal és Hessmannal, velük szerintem erősebbek leszünk.

Meg persze ott van Tiesj, és igazából a Liége kapcsán én is rá tenném a zizit. Tapasztaltabb nálam, kisebb a rizikó, hogy ő rosszul helyezkedik, vagy benéz valamit. De nagyjából 5 méter volt eddig a különbség köztünk, szóval láthatóan ott tudunk lenni a legjobbakkal.

Brutálisan kemény. Itt csak az számít majd, hogy milyenek a lábaid.

Valamilyen szinten hiszek Remcóban, tudok neki szurkolni, bár Pogačarnak is. A pályabejárás után láttam Evenepoel idejét a Redoute-ra, és eléggé haladt. Két perccel jobbat ment nálam, bár mi az emelkedő elején még beszélgettünk, és csak a második felét nyomtuk. Ettől még persze nagyon ütős az ideje.

Az az igazság, hogy ha fogadnom kellene, 99%-ra mondom Pogačart, és 1%-ot adnék Remcónak.

Igen, jövök is haza a Balatonfondóra, és a május 1-ji hosszú hétvégén Balatonfüreden leszek.