Versenyzők és kommunikációs szakemberek nyilatkoztak teljesen kendőzetlenül arról, milyen szerepe van a teljesítményre a közösségi médiának, a sajtónak és a szabad véleménynyilvánításnak - ami van, hogy teljes életeket befolyásol és változtat meg.

"Nem érdekelnek a Twitteren megjelent szarságok és az sem, amiket leírtok az újságokban!" 
A fenti mondat Mark Cavendishtől hangzott el 2020 februárjában, amikor a Het Nieuwsblad készített vele interjút. Ez a néhány szó egy csapásra felbolygatta az állóvizet, hisz sokan feltették a kérdést: valóban ennyire izgatja az országúti kerékpárosokat az, hogy mit gondol róluk a világ, és ha igen, az milyen szintű befolyással bír a karrierjükre és a versenyzésükre?
Olympic Games
Monti arany, majd Vuelta – Pidcock olimpiai bajnokként utazik a spanyol körre
10 ÓRÁJA
Aki ismeri és követi Cavendish munkásságát és megjelenését a közösségi médiában, az pontosan tudhatja, hogy Cav elég sokat törődik a profiljaival, ráadásul szinte minden olyan cikket és kommentet elolvas, ami róla szól. Ám korántsem olyan mindenki, mint ő: vannak, akik abszolút tudatosan húzódnak vissza a virtuális világtól, vannak, akik az aranyközéputat keresik, míg mások arra használják a felületeket, hogy reklámozzanak egy márkát vagy egy terméket, esetleg kinyilvánítsák a véleményüket, ezáltal az emberek valamilyen képet alkossanak róluk, így egyetértsenek vagy vitatkozzanak velük. Utóbbiról Quinn Simmons például elég tudna mesélni.
Quinn Simonns: "Versenyezni szeretnék, a Twittert meg inkább hagyjuk" | Eurosport
A Trek fiatal amerikai versenyzőjének ősszel meggyűlt a baja a közösségi médiával, de úgy érzi, tanult az esetből. Eltiltása ellenére elégedett első idényével a profik között, jövőre pedig már a győzelmeket célozná meg. A rövid 2020-as idény azért is volt különösen nehéz, mert a zsúfolt versenynapár miatt egyetlen pillanatnyi koncentrációhiány is a szezon végét jelenthette a versenyzők számára.
A Cyclingnews összeszedett néhány nyilatkozatot a témával kapcsolatban, egyben megkerestek versenyzőket és kommunikációs szakembereket, hogy fejtsék ki a véleményüket. Közülük a legrészletesebb véleménnyel a korábbi egyórás világcsúcstartó, az Israel versenyzője, Alex Dowsett bírt, akit még a tavalyi UAE Touron kérdeztek. 
"Természetesen nagyon számít az emberek kritikája és véleménye, és szerintem nincs olyan versenyző, akit ne érdekelne. Olyan korban élünk, amikor bárkinek bármilyen véleménye lehet, és mindenki beszélhet ahhoz, akihez éppen szeretne. Ezt muszáj elfogadni és elviselni, és kétségtelenül vannak pillanatok, amikor nagyon nehéz visszafognod magad. Néhány évvel ezelőtt, amikor épp nem értem el túl jó eredményeket és így nem feleltem meg a szurkolói elvárásnak, páran azt mondták, hogy csak pazarlásként vagyok a mezőnyben. Szégyenteljes volt ilyet olvasni."
Dowsett véleménye rávilágít arra, hogy mentálisan mennyire nehéz párosítani a gyengébb teljesítményt a negatív hozzászólásokkal és cikkekkel, egyáltalán mennyire nagy a nyomás a versenyzőn, nehogy bármit is hibázzon - feltéve, ha az illető az internet világában keresné a megnyugvást a problémák elől. 
"Többet beszélünk a közösségi médiáról, mint bármiről, hisz az embereknek nincs lehetőségük szemtől szembe elmondani, hogy mit gondolnak rólad, vagy ha van, akkor sem merik, arról pedig ne is beszéljünk, hogy sokan a nevük vállalása nélkül kommentelnek. Tudod, hogy nem szabad válaszolnod, hisz csak további vitát generálnál, de néha legszívesebben fognád magad, és jól beolvasnál, mert fogalmuk nincs, miről pofáznak és nem ismerik a versenyzők belső csatáit, az önmagunkkal való vívódást. Persze ennek az is a következménye lehet, hogy a néhány kritikus miatt saját magad mellett a téged támogatók is csalódottak lesznek, hisz úgy érzik, versenyzőként nyugodtan kiállhatnál az igazadért.
S hogy hatással van-e a kritika a teljesítményemre? Az olyan senkik véleménye, akik nem vállalják az arcukat és a nevüket, nem érdekel, noha ugyanúgy elolvassuk a hozzászólásukat. Azoké azonban, akiket tisztelek, nagyon is. Ha például Rod Ellingworth
(az Ineos sportigazgatója - a szerk.)
azt mondaná, hogy úgy tekerek, mint egy zsák szar, teljesen megsemmisülnék. Nem hiszem, hogy ilyet mondana, de ő olyasvalaki, akinek ebben a minőségben számít a szava. Az embereknek felelősségteljesebbnek kellene lenniük azzal kapcsolatban, amiket mondanak, és vállalniuk kéne a szavukat face-to-face is."

foto-quintana.jpg

Fotó: Eurosport

Caleb Ewannek nem volt különösebben rossz élménye vagy érzése a közösségi médiával, sőt, amikor 2018-ban kimaradt a Mitchelton-Scott Tour-keretéből, a szurkolók támogatásától kapott erőt.
"Hogy őszinte legyek, a karrierem során nagyon sok pozitívumot tapasztaltam, még akkor is, amikor rosszabbul teljesítettem. Nyilvánvalóban mindig is lesznek negatív hangok, de amikor ilyet látsz, egyszerűen tovább kell pörgetned, vagy meg kell tanulnod kizárni a fejedből. A 2019-es Touron kaptam hideget-meleget az első pár szakasz után, hisz nem sikerült győznöm, de csak egy barátom mondta el később, hogy miket írtak és mondtak rólam, 2020-ban pedig olvastam olyat, hogy csak azért megyek jól, mert a többi sprinter nincs formában. Sportolóként egyszerűen muszáj helyén kezelned a dolgokat, és muszáj tudnod, hogy a hullámvölgyek és az ehhez társuló vélemények az egész pályafutásodat végigkövetik. Ha hagyod, hogy befolyásolják a teljesítményed, rossz úton jársz."
A Quick Step felvezetőembere, Shane Archbold újabb szempontra világított rá, hisz mérsékeltebben használja a Twittert, a Facebookot vagy az Instagramot, és ha nem lenne szponzori vagy csapatszintű kötelezettség, lehet, hogy teljesen törölné a profiljait. 
"Tudom, hogy a csapatoknak és a szponzoroknak fontos, hogy aktívak legyünk, de azon kívül, hogy a családommal és a barátaimmal tartom a kapcsolatot, egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondol a közönség vagy mit gondolnak más versenyzők. Néha belefut az ember ebbe-abba, de se jó, se rossz hatással nem volt rám soha az ilyesmi, ugyanakkor tudom, hogy vannak, akiknek ez is befolyásolja a versenyeit, főleg, ha kapitányként vagy fontos hegyimenőként számolnak velük és picit gyengébben teljesítettek az azelőtti időszakban. Elképesztő az is, hogy hány "barátod" van, ha jó vagy és hányan vannak melletted, ha nehezebb időszakod van. Az pedig külön megjegyzendő, hogy nagyon sok olyan ember ül a gép előtt, aki életében nem látott még élő kerékpárversenyt."
Nathan Haas10. szezonját kezdi meg a profi mezőnyben, és pontosan tudja, hogy élsportolónak lenni sokkal többet jelent a szimpla eredményességnél: csapatot, márkát, brandet képviselnek, így muszáj kapcsolatba kerülniük a nyilvánossággal. 
"Szerintem ha egy versenyző azt mondja, hogy nem érdekli az emberek véleménye, akkor valójában könnyen lehet, hogy szociopata, vagy nem is igazán profi. Az, hogy az emberek mit gondolnak rólad, része a munkádnak, és ezért a munkáért fizetést kapsz. Senkivel sem találkoztam még, aki ne találná sértőnek és fájónak, ha őt vagy a körülötte lévőket bántják, és megmondom őszintén, amellett, hogy szomorú látni, nem is értem, minek kommentelnek sokan ekkora baromságokat. Korábbi csapattársam, Tyler Farrar okosan csinálta, hiszen Twitteren, Facebookon és Instagramon sem volt fent, így nem olvasta, hogy az emberek bármelyik bukás láttán azt hiszik, ő okozta - holott a pályafutása utolsó éveiben szinte egy esése sem volt. Meg kell határozni ugyanakkor, hogy mit jelent magabiztosnak lenni. Marcel Kittel például versenyzőként szinte gépként remekelt, de a valódi személyisége egy kedves, barátságos, nagyon emberi figura, és pont ez az ellentét nyomasztotta őt el az élsporttól. Az egyetlen kulcs a sikerhez, hogy élvezd, amit csinálsz, hisz a sportért és a szórakozásért tekersz, nem a bulvárért."
"Ez a világ legfárasztóbb sportja" - Kittel döbbenetesen őszintén mesélt szenvedéseiről | Eurosport
Az elmúlt évtized egyik, ha nem a leggyorsabb sprintere visszavonulása után másfél évvel lerántotta a leplet: elárulta, milyen okok vezettek ahhoz, hogy teljesen elege legyen az élsportból. Tanulságos sztori egy érett gondolkodású klasszistól. 89 profi győzelem, 14 Tour-, 4 Giro- és 1 Vuelta-szakaszsiker magáért beszél, Marcel Kittel bő egy szezonnyi Katusha-katasztrófa után azonban némiképp váratlanul szünetet kért, majd 2019 augusztusában bejelentette visszavonulását.
A női mezőny egyik legtöbbet a médiában szereplő versenyzője az az ausztrál Tiffany Cromwell, aki az utóbbi egy évben az F1-es pilóta, Valtteri Bottas barátnőjeként tűnt fel a címlapokon. Úgy érzi, a hölgyekkel kapcsolatban általánosságban sokkal pozitívabbak a vélemények, de egyes esetekben a szimpla kinézetük miatt is durva kritikákat kaphatnak. 
"Nem olyan gyakori, hogy például valakit nyilvánosan lekövéreznek, de ilyen is előfordult már. A kinézetünket, a megjelenésünket éri talán a legtöbb kritika, míg a férfiaknál egyből a doppingolással társítják a változó teljesítményt, és az is megfigyelhető, hogy még akadnak olyanok, akik megkérdőjelezik a női kerékpársport szerepét, ez pedig magukra a győztesekre is hatással lehet. Vannak persze, akik megtanulták kezelni a nyomást, de sokaknak nem sikerült még. Amikor dicsérnek, az jó érzés, hisz magabiztosságot ad, ám ha pont az ellentétét mondják rád, akkor mentálisan és fizikálisan is teljesen lekerülhetsz az életről, főleg, ha amúgy is rossz passzban vagy."
Phoebe Haymes évek óta kommunikációs vezető különböző WorldTour-csapatoknál, és munkáján felül az egyes versenyzők sajátosságaival is foglalkozik. 
"Hiába hangzik el tízből kilenc pozitív kritika, a versenyző az egy negatívat emeli ki. Ez természetes emberi tulajdonság, és idővel talán megtanulják, hogyan kell még jobban kezelni a dolgokat. Az összes platform közül szerintem a Twitter a legrosszabb, ott olyan személyes, megalázó, arc nélküli, helyenként trollkodó kommentek is születnek, amilyeneket álmában sem képzel el az ember. Azt szoktam mondani a versenyzőknek, hogy egy órával a rajt előtt és a befutó után semmit se tegyenek közzé, így egy picit megnyugodhatnak - aztán a csapatbuszon úgyis előkapják a telefonjukat. Sok szó esik a témáról a szezon előtti edzőtáborokban, és ilyenkor tisztázzuk, hogy ami egyszer megjelent a közösségi médiában, az örökre ott is maradhat, azaz másodpercek alatt megtörténhet a baj és kirobban a feszültség."
Felmerül az a kérdés is, hogy van-e különbség az újságokban megjelenő kritikák és a negatív hozzászólások között. Dowsett erről úgy vélekedett, hogy az újságírói vélemény a nézői vélemény fölött áll, hisz előbbi generálja az utóbbit, és egy szimpla cím elolvasása után már indulhat is a gyalázkodás. A teljes és a legjobb megoldáshoz pedig talán ő jár a legközelebb. 
"
A közösségi média szerintem nagyon értékes eszköz is lehet, hiába voltak esetek, amikor mindent törölni akartam. Azt pedig már kitapasztaltam az évek során, hogy mikor érdemes válaszolni egy kommentre: vagy akkor, ha mindenki röhögni fog azon, amit írok, vagy akkor, ha nem hagyok semmiféle újabb támadási felületet a másik félnek. Ja, és van egy harmadik opció is: ha kijavítom a helyesírásukat vagy a nyelvtani hibáikat!"
cyclingnews.com
Olympic Games
Primoz Roglic: „Hülyeség ezt a sikert egy Tour-győzelemhez hasonlítani”
TEGNAP 08:59
Olympic Games
Evenepoel a mai nap után nem indítaná magát az időfutam vb-n
28/07/2021 16:57