Egy pisiszünet döntötte el a Vueltát, dráma lett belőle

Az országúti kerékpárnak megvannak a maga íratlan szabályai. A Tour de France utolsó szakaszán már senki nem támad azért, hogy előrébb kerüljön összetettben. A sprinternek joga van odaférnie a saját felvezetőemberének kerekére.

Az összetettet éllovasának járó trikót pedig tisztelet övezi, ha az azt viselő versenyző önhibáján kívül bukik, vagy mondjuk megáll elvégezni a kisdolgát, bevárják… legalábbis általában, ugyanis időről-időre vannak, akik másképp értelmezik ezeket a kereteket. Ebből pedig többnyire nagy felzúdulás van, mint az most a női Vueltán is történt.

A Vuelta Feminina hatodik szakaszának elég tiszta erőviszonyok mentén futott neki a mezőny. A Vas Blankát is a soraiban tudó SD Worx kapitánya, Demi Vollering az előző napon nagyon magabiztos erőfölénnyel nyert hegyi befutót, fel is vette az összetett vezetőjének járó piros trikót. Előnye ugyan nem volt nagy a második pozícióban lévő világbajnok, Annemiek van Vleuten előtt, de szinte senki nem gondolta, hogy a dombos hatodik etapon fordulhatna az összetett.

Van Vleuten csapata, a Movistar viszont másképp látta. A spanyol sornál jól ismerték a szakasznak otthont adó Cantabria útjait és úgy gondolták, lesz lehetőség az oldalszélben megszakítani a mezőnyt. Így is történt, nagyjából hetven kilométerrel a cél előtt a Movistar tempót váltott, Vollering pedig hirtelen nem volt ott az élmezőnyben.

Csakhogy ennek oka volt. A holland versenyző ugyanis néhány perccel korábban állt félre pisilni, a tempó pedig azelőtt gyorsult fel elöl, mielőtt visszaért volna. A különbség gyorsan perc fölé nőtt, Van Vleuten pedig az első emelkedőn maga is megindult, így a szakasz innentől egy 50 kilométeres üldözőversennyé változott.

Vollering végül a riválisok többségét beérte, Van Vleuten és a szakaszgyőztes Gaia Realini azonban elöl maradt, előbbi pedig a bő egy perces különbségnek hála átvette az összetett vezetését is. A SD Worx versenyzője ezután érthetően nem volt boldog a célban.

A Movistarnál teljesen másképp látták az eseményeket. Sebastian Unzue, a csapat vezetője szombat délután Twitteren fejtette ki, hogy előzetesen eltervezték a támadást, a riválisok pedig csak magukra haragudhatnak, hogy rossz helyen álltak meg. Példának felhozta, hogy egy nappal korábban az ő versenyzőjük, Liane Lippert is így járt, mégsem reklamáltak a szakasz után.

Ezzel nagyjából megegyezett Van Vleuten véleménye is.

Az SD Worx-nél viszont nem igazán értették ezt a magyarázatot. Anna van der Breggen sportigazgató szerint az adott részen nem is oldal, inkább szembeszél fújt – ezt nagyjából az adatok is alátámasztják – Vollering szerint pedig a tempó nyugodt volt a mezőnyben, amikor hátramaradt. Ezt nekünk Vas Blanka is megerősítette.

- mondta Vollering.

Innen vágtunk neki a vasárnapi szakasznak. Vollering már szombaton érezve az erős lábait, bosszút ígért, az utolsó etap emelkedője, a legendás Lagos de Covadonga pedig erre tökéletes terepet biztosított. Az SD Worx versenyzője hamar támadásba is lendült az emelkedőn, Realinivel közösen pedig 5,5 kilométerrel vége előtt leszakították Van Vleutent. Elkezdődött a vánszorgó üldözőverseny, aminek a vége nagyon drámaian alakult.

Vollering egy kis lejtmenetben otthagyta Realinit és megnyerte a szakaszt, ami azt jelentette, hogy a jóváírásnak hála 1:05 előnyre volt szüksége a nagy riválissal szemben. Az utolsó pillanatig kérdéses volt a helyzet, de Van Vleuten végül megjött 56 másodperc lemaradással, így 9 másodperc előnnyel behúzta az összetettet.

Vollering arcára a befutó után kiült, mennyire csalódott az eredménnyel.

A holland versenyző viszont néhány perccel később már kicsit semmitmondó, de nagyvonalú interjút adott, nem is nagyon forszírozva az előző napi történéseket.

A két versenyző között aztán a dobogón sem volt konfliktus: a kézfogás megvolt, ha látszott is, hogy nem nagy a barátság.

A történtek fényében különösen érdekes lesz a július végén kezdődő Tour de France Femmes, ahol Vollering és Van Vleuten megint egymással küzdhet majd a győzelemért.