Minden nagy kerékpáros versenynek megvannak a maga ikonikus részei, melyek többnyire emelkedők. A Sanremónak ilyen a Poggio, a Flandriának a Kwaremont meg a Paterberg, és ha Franciaországnál maradunk, ilyen a Tour de France-nak az Alpe d’Huez, a Mont Ventoux vagy a Tourmalet.
De mit tud felmutatni egy szinte teljesen sík, mégis hatalmas népszerűségnek örvendő kockaköves egynapos? Hát, nem mást, mint az Arenberget.
Egy majdnem két és fél kilométer hosszú útszakasz, amit ezen a néven meg sem találunk a térképen. "Le Drève des Boules d'Hérin". Így hívják hivatalosan az utat, ami a kerékpárrajongónak simán csak Arenberg. A "drève" egy egyenes, fákkal szegélyezett utat jelent, amely gépjárművek számára is jártható.
Giro d'Italia
Wanty-győzelemmel indult a Giro harmadik hete, csökkent Carapaz előnye
11 PERCE
Jean Stablinski az Arenberg „felfedezője”, kezdetben meg sem merte mutatni a szervezőknek az utat, ugyanis túl kegyetlennek találta. Pedig ha valaki, ő jól ismerte a környéket. Az édesapja szinte egész élete során, ő maga pedig két évet dolgozott a helyi bányában.
A lengyel származású Stabilinski csak 16 évesen kapta meg a francia állampolgárságot, ekkor kezdhetett el “profiként” tekerni. Az édesapja ezt már nem láthatta, hisz két évvel korábban elhunyt. Egy üzemi baleset során vesztette életét, pont az Arenberg alatt.
Régebben több bánya is létezett a környékén, a legenda szerint még volt is egy szűk folyosó, amely összekötötte őket.
"Én vagyok az egyetlen, aki versenyzett az Arenbergen, átsétált fölötte a hídon, és járt alatta is” – mondta anno viccesen Stabilinski.
Aki jóban volt azzal az lbert Bouvet-vel, akit 1967-ben azzal bízott meg Jacques Goddet (az akkori versenyigazgató), hogy segítsen egy kicsit feldobni az útvonalat. És keressen új, izgalmasnak tűnő helyszíneket.
Hisz ekkor Franciaország már rég túl volt a nagy háborún, az élet visszatért a mindennapi menetébe, megindult a gazdasági fejlődés, és egyre több utat aszfaltoztak le. A Roubaix meg szépen lassan kezdte elveszíteni az eredeti arculatát. Pedig akkor már a közelben húzódó I. világháborús frontvonalak miatt megkapta az ‘Észak pokla’ becenevet. Hisz a korabeli út elsőre ránézésre pont olyan volt, mint egy klasszikus lövészárok.
https://i.eurosport.com/2022/04/16/3356310.jpg
A hatvanas évek elején sok polgármester szabályszerűen tiltakozott az ellen, hogy az irányukba menjen a verseny. Ők az új utak és a fejlődés mellett voltak. Közben a verseny kezdte elveszíteni a varázsát, egyre nagyobb mezőny érkezett meg a célba, 1965-re például a 265,5 km-es pályán mindössze 22 kilométernyi kockaköves útszakasz maradt.
Annak ellenére, hogy a Roubaix-mezőnye 1968-ban használta először, maga az Arenberg régóta létezett (állítólag már Napóleon seregei is meneteltek ebben az erdőben).
Az itt húzódó utat a helyiek sokáig Drève des Boules d’Hérin néven ismerték. Hérin volt a település, a szó jelentése pedig valami olyasmi lehetett, hogy: ‘a Hérinbe vezető út’. Eredetileg azért építették, hogy a lovak sáros talajon is el tudják vinni a nehéz rakományokat a helyi bányákba.
De miért Arenberg?
Hisz a ‘berg’ szó hollandul és németül is hegyet vagy emelkedőt jelent, miközben ez egy láthatóan teljesen sík terület. Csak hát ott volt ugye a bánya, és a fölé épült út.
Ennek tulajdonosát (és első igazgatóját) Auguste Louis Albéric d’Arenberg-nek hívták. A helyieknek egyszerűen csak ő volt az 'Arenberg hercege'.
A bányákat 1757-ben hozták létre, és 1989-ig működtek is. Manapság már valamennyi az UNESCO világörökségének része, a környező falvakat pedig még mindig lakják néhányan. Ezeket a házakat az 1750-es évek végén, eredetileg a bányászok családjainak építették.
Stabilinski és Bouvet először néhány fotós kíséretében járta be az Arenberget. A legenda szerint az elkészült képeket még aznap este megmutatták a versenyigazgatónak, aki csak ennyit mondott: “Kockaköves utakat kértem, nem lövészárkokat.”
https://i.eurosport.com/2022/04/16/3356311.jpg
A ’Les Amis de Paris-Roubaix’ nevű önkénteseket foglalkoztató csoport, az elmúlt években párszor már „hozzányúlt” az Arenberghez, 15 éve például (önkormányzati támogatásnak is köszönhetőpen) 250.000 euróból újították meg az utat. De az aszfaltozás szóba sem jöhetett.
Minden egyes felújítás alkalmával figyelnek arra, hogy a kövek között megmaradjon az esetenként 1-1.5 centis magasságkülönbség, és még véletlenül se érjenek össze. Az itt található 270.000 kockakő között, 5 mm-es az átlagos távolság.
Bár Goddet és Stabilinski sokáig vitatkozott arról, hogy egy ilyen útnak tényleg helye van-e a Roubaix útvonalában, kellett a show, így a versenyigazgató igent mondott.
„De ha elsőre lett volna egy olyan durva bukás és sérülés, mint évekkel később Johan Museeuw vagy Philippe Gaumont esetében, az Arenberg később biztosan kikerült volna az útvonalból. És talán többet vissza sem tér” – mondta Pascal Sergent, kerékpáros történész.
"Jean igazi támogatója volt a Roubaix-nak, és tudta, hogy a versenynek szüksége van nehéz szakaszokra. Mert ezt a napot nem lehet elképzelni extrém nehézségek nélkül. Elvégre csak az Észak poklának hívják" – véli Gilbert Duclos-Lassalle, aki kétszeres Roubaix-győztes.
"Ennek a napnak része a szenvedés. Az itteni, évtizedeken keresztül a bányászatból élő emberek nagyra értékelik, amit csinálsz, mert azt a benyomást kelted bennük, hogy egy kicsit olyan vagy, mint ők.”
Az Arenberg annak ellenére vált legendás útszakasszá, hogy a neve manapság egyet jelent a hatalmas bukásokkal. Ez a 2.5 kilométer minden évben megtalálja a maga áldozatát.
Johan Museeuw az egynaposok egyik királya, 1998-ban itt törte el a térdét. Philippe Gaomunt 2001-ben súlyos combcsonttörést szenvedett. A tavalyi Roubaix-n visszavonuló Mitch Docker még 2016-ban, ötvenes tempónál bukott, és arccal előre csúszott métereket a kockaköveken. A jobb szemére majdnem elveszítette a látását, és nem volt olyan foga, amely épségben maradt volna. Az, hogy eltört az arccsontja és az orra, kis túlzással mellékes sérülésnek számított.
"Elmehetsz megnézni az utat, de edzésen úgysem tudod azt a tempót hozni, mint verseny közben” – emelte ki a lényeget Eric Vanderaerden, az 1985-ös Roubaix győztese.
"Közelítesz az Arenberghez, és a mezőnyön belül kézzel foghatóvá válik a feszültség. Beindul a helyezkedés, minden nagy név előre szeretne jönni, aztán hetvennel berobbanunk. Olyan a hangulat, mintha egy sprintfelvezetésben vennél részt" – mondta még 2011-ben Wouter Weylandt.
A legendás Arenberg 1968-ban debütált a versenyen, amikor Eddy Merckx pályafutása során először nyert Roubaix-t.
“Ez a kockaköves útszakasz olyan, mintha lemennél 500 méterrel a föld alá. Nem tudhatod, hogy mi vár rád valójában. De nem szabad félni, mert akkor biztosan nem éled túl” – mondta a verseny után Jean Stablinski, aki abban az évben az utolsó profi szezonját teljesítette.
Volt munkatársai pedig a tiszteletük jeléül, bányásznak öltözve szurkoltak neki az Arenbergen.
Forrás: eurosport.com
Giro d'Italia
A wanty-s Hirt a szökés szökéséből nyerte a Giro egyik királyszakaszát
30 PERCE
Giro d'Italia
Ilyen bukást is ritkán látni: Landa egy csapattárssal akadt össze a felfelében
EGY ÓRÁJA