Totális kerékpár – A Jumbo-Visma kalandos útja a szakadék széléről a sportág csúcsára - I. rész
Publikálva 31/03/2023 - 09:55 GMT+2
A Jumbo-Visma története 2012-ben kezdődött, amikor a kerékpársport nagyon mélyen volt. Richard Plugge ekkor vette meg a Rabobank csapatot, mondván, rosszabb már nem lehet. Tévedett. 2016 volt a mélypont, ahonnan a Blanco Koers, a csapat tízparancsolata indította el őket felfelé. Meg aztán négy elsőrangú igazolás, ami nem mázli volt, sokkal inkább egy zseniális módszer eredménye.
Tessenek a mai sztárokat szeretni, vagy kézzel inteni - ESB podcast
Videó forrása: Eurosport
Laurens ten Dam 2012. októberében éppen nyaralni volt Andalúziában, amikor a csapattárs Robert Gesink felhívta őt ezzel az infóval.
„Sokként ért a hír. Ez volt az a holland csapat, amelyben mindenki tekerni akart. Már gyerekkorunkban is erről álmodtunk, aztán egyszerre csak munkanélküliek lettünk.”
A Rabobank azok után döntött úgy, hogy otthagyja a kerékpársportot, hogy nyilvánosságra került az Amerikai Doppingellenes Ügynökség (USADA) jelentése. Ebben Levi Leipheimer elismerte, hogy Rabobankosként EPO-t használt. Korábban többen is vallottak, és ez már túl sok volt a bank vezetésének.
„Iszonyú szar volt az a tél. Egyszer elmentem vásárolni a piacra, még mindig a Rabo meze volt rajtam, és beszólt nekem a pasi, akitől halat vettem. Azt mondta, hogy később majd nyilván én is vallani fogok… Hát, ilyen volt a hangulat akkoriban.”
Richard Plugge ekkor vette meg a csapat licenszét a banktól, ami jelentős pénzügyi befektetés volt a részéről. 2012-ben a gödör legalján volt a csapat, amely tíz év múlva a világ legjobbja lett.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2022/03/08/3333695.jpg)
Christophe Laporte, Wout Van Aert és Primoz Roglic
Fotó: AFP
„Hogy miért vettem meg a csapatot?” – kérdezte Plugge. „Nem sokáig gondolkodtam, fejest ugrottam ebbe a kalandba. Mindig is úgy gondoltam, hogy a káosz jó termőtalaj valami új létrehozásához. Egy jó krízis sose rossz.”
Plugge rögtön egyértelművé tette, hogy szakít a múlttal. A csapat 2013-ban tiszta lapot nyitott, nem véletlenül viselte a Blanco nevet. Leült a csapat valamennyi alkalmazottjával, mert ki akarta szűrni azokat, akik korábban valamilyen módon érintettek voltak a doppingban.
„Egyértelművé tettem, hogy én vagyok a főnök. Akiről kiderült, hogy esetleg hazudott, és letagadott valamit, azonnal mennie kellett.”
Grischa Niermann elismerte a beszélgetés során, hogy volt köze doppinghoz. Őt 2017-ben Plugge mégis visszahozta a csapathoz, ma ő Wout van Aert egyik kedvenc sportigazhatója.
„Az emberek sok mindent gondoltak, amikor megkerestük őt. De szerintem bátor dolog volt, amit tett. Egy nehéz időszakban volt kerékpáros, és ahogy kezelte a dolgot, különösen értékes és megbízható emberré teszi őt a csapat számára.”
A csapatfőnök feltáró munkáját Eelco Wisman, egykori katona segítette, aki később mentálhigiénés szakemberként dolgozott. A holland lapok akkortájt azzal voltak tele, hogy ő a Blanco hóhérja, aki válogatott eszközökkel bírja rá az alkalmazottakat, hogy valljanak színt doppingügyben.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/03/09/3642611.jpg)
Jonas Vingegaard
Fotó: Eurosport
„Egyesével hívtak be minket” – mesélte Maarten Wynants, a Blanco versenyzője. „Megkaptuk a négy, doppingra vonatkozó kérdést, de nem volt kínvallatás, lámpa, meg ilyesmi. Amennyire tudom, nem is hipnotizált. (nevet) Különös volt az egész, hurcoltuk a felelősséget az előttünk lévő generáció hibáiért.”
Mindez csak azt mutatja, mennyire nehéz is szakítani a terhelt múlttal. Ma már maga Plugge is úgy gondolja, talán egy kicsit túlzó volt Wisman bevetése, de azért meg nem bánta a dolgot.
„Így egyértelmű volt, mit képviselek. Már korábban is részt akartam venni a profi sportban, de nem a 2000-es években. Éreztem, láttam, mi ment, és nagyon nem tetszett.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/03/28/3670851.jpg)
Van Aert és Laporte
Fotó: AFP
Plugge öröksége pénzügyi vonalon, a versenyzők fizetését illetően sem volt könnyű. Általános nézet volt, hogy ’ha nem csinálsz nagy hülyeséget, egész jó kis fizud lesz a karriered végéig’. Na, ebbe nyúlt bele a főnök. Nem is kicsit.
Muszáj volt, mert véget ért az a korszak, ami a Rabobank idején volt, hogy mindenki bátran nyújtózkodhatott, ameddig akart. Jöttek a rövidtávú szerződések, előbb a Belkin, aztán a LottoNL.
„2013 és 2016 között a költségvetésünk a korábbi 60-70 százalékára esett vissza” – mondta Merijn Zeeman sportigazgató.
Plugge folyamatosan faragott, amin csak lehetett, ami frusztrálta az összes alkalmazottat, nem csak a versenyzőket.
„A top szponzoraink hirtelen eltűntek. Elment a Giant, az Etxeondo és az Oakley is” – mondta Ten Dam. „Olyan versenyzők jöttek, akiknek nem örültünk. Akik állítólag fizettek azért, hogy nálunk tekerjenek. Semmire sem volt pénz, akkoriban dühös voltam, most persze már értem a dolgot. A Rabo idején el voltunk kényeztetve.”
Egyre nőtt az elégedetlenség. Többen, így Ten Dam és Bauke Mollema is elhagyták a csapatot. De kezdtek elszivárogni a technikai személyzet tagjai is.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/03/26/3669987.jpg)
Wout van Aert és Christophe Laporte
Fotó: Getty Images
A holland sajtó ismét leszedte a keresztvizet a csapatvezetésről. Arról cikkeztek, hogy hiányzik a realitásérzékük, hogy terror uralkodik a csapatnál, és nem tűrik az ellentmondást.
„Jól emlékszem ezekre. Csakhogy a Rabo idejében voltak alkalmazottak, akikről senki sem tudta, mit csinálnak. Én ennek véget vetettem. Sok kiskirály ideje ezzel lejárt. Ők aztán gyakran a sajtóhoz fordultak…”
„Kemény időszak volt ez. Néha aggódtam, de mindig tudtam, hogy hosszú távon, így vagy úgy, de sikeres lesz ez a projekt.”
(folyt. köv.)
via Het Nieuwsblad
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés