Totális kerékpár – A Jumbo-Visma kalandos útja a szakadék széléről a sportág csúcsára - III. rész
Publikálva 07/04/2023 - 11:01 GMT+2
A Jumbo-Visma története 2012-ben kezdődött, amikor a kerékpársport nagyon mélyen volt. Richard Plugge ekkor vette meg a Rabobank csapatot, mondván, rosszabb már nem lehet. Tévedett, 2016 volt a mélypont, ahonnan a Blanco Koers, a csapat tízparancsolata indította el őket felfelé. Meg aztán négy elsőrangú igazolás, ami nem mázli volt, sokkal inkább egy zseniális módszer eredménye.
A sok jó igazolást nem a mázlinak köszönhettük.
Richard Plugge totális kerékpárnak hívja, amit a csapat mostanság művel. Amit láthattunk a tavalyi Tour legfontosabb, a Granonon záruló szakaszán, vagy amit végignézhettünk az Omloopon az idén. A csapat néha úgy játszik a mezőnnyel, mint macska az egérrel.
„Azt a legszebb nézni, amikor a csapat így dolgozik. Amikor a rendszer ennyire jól működik” – mondta Plugge. „Lehet, hogy fura, de olyan egységességet akarok látni, amit olyankor tapasztalsz, amikor elmész az Ikeába. Mindegy, hogy egy versenyző a Nizzán teker vagy a Tirrenón, legyen ugyanaz a módszer, a hozzáállás.”
Ennek az alapelvnek a kialakításához nagyban hozzájárult a Moneyball című könyv, amely ott található Plugge polcán. Az Oakland Athletics baseballcsapat vezetőjének, Billy Beane-nek a története arról, hogyan kell sikeresen felkutatni és leigazolni az alulértékelt játékosokat.
A Jumbo is a Moneyball elvei szerint játszik. A csapat felemelkedésében kulcsszerepe volt néhány egészen zseniális igazolásnak.
2015 telén kezdődött minden, amikor a csapat kapott egy fülest egy szlovén edzőtől egy korábbi síugróról, aki egy súlyos bukás után kerékpáros karrierbe fogott az Adria Mobilnál. Ő volt Primož Roglič.
„Egyik csapat sem látott benne fantáziát” – mondta Plugge. „Ismeretlen volt, meg már nem is fiatal. Mi azonban ennél mélyebbre ástunk. Megnéztük, mi az ő története, milyen lehetőségek vannak benne, úgyhogy komolyan teszteltük őt. Amikor pedig végül leigazoltuk, folyton azt kérdezték tőlünk, hogy mi a fenét csinálunk, hogy elment az eszünk.”
Az edzőtáborban aztán már mindenki látta, hogy a srácban komoly lehetőségek vannak.
„Egy kicsit furának találtuk, mindig magával volt elfoglalva” – mesélte Maarten Wynants. „Nem véletlen, hogy először időfutamban robbantott. Mindig azt gondolta, hogy csak ő szenved. Emlékszem mondta, hogy még a körmei is fájnak. Ezen azóta is nevetünk.”
„Ugyanakkor azonnal látszott, hogy baromi jó. Robert Gesink mindig korán került jó formába, amit szeretett is megmutatni, egyszer aztán lehagyta valaki, aki akkor még csak két éve versenyzett.”
„Mindig volt nála egy kis könyvecske, amelybe leírta a tippjeit és az ötleteit. Ez valószínűleg még síugró korából maradt meg.”
Egy sprinter is érkezett ugyanazon a télen a Roompottól, aki nem sokkal korábban törte el a térdkalácsát. Ez a sprinter, Dylan Groenewegen a következő szezonban 11 győzelmet szállított a csapatnak.
„A sok jó igazolást nem a mázlinak köszönhettük” – mondta Merijn Zeeman. „Felderítés régen nem is létezett a csapatnál. Mi azonban létrehoztunk egy saját hálózatot, szerződést kötöttünk az összes utánpótlás-csapattal. Grischa Niermann nagyon jól ismerte ezt a világot. A mi utánpótlás-főnökünk, Robbert De Groot éjjel-nappal azon volt, hogy feltérképezze a fiatal tehetségek mezőnyét. Valaki egy eredmény miatt tűnt ígéretesnek, míg mással kapcsolatban érkezett egy jó tipp.”
2018-ban jött egy füles, hogy a dán ColoQuick CULT csapatnál teker egy srác, aki ugyan még nem ért el semmi extrát, de csak az ideje felét tölti edzésekkel, mert amúgy egy halpicon dolgozik.
Így akadtunk rá Jonas Vingegaard-ra. Lehet ezt véletlennek hívni, de sokkal inkább a hálózatunknak, a kapcsolatrendszerünknek köszönhettük, hogy megtaláltuk őt. Pogačar ott volt mindenki radarján, Jonas nem. Talán Sepp Kuss sem.
2017-ben a Jumbo felfigyelt arra, hogy egy fiatal belga cyclo-crossos, Wout van Aert harmadik lett a belga kör időfutamában.
„Azonnal tudtuk, hogy sok van ebben a srácban. A kapcsolatot csak később vettük fel vele, de már akkor láttuk, hogy hatalmas potenciál van benne.”
Akkoriban maga Van Aert sem volt meggyőződve arról, hogy a Jumbo jó választás lenne a számára. Az egyik edzőtáborban felhívta Wynantsot, pedig nem is nagyon ismerték akkor még egymást.
„Mielőtt aláírt volna, mindent tudni akart. Több mint egy órát beszéltünk. Komoly részem van a mostani sikereiben, hisz én győztem őt meg” – mondta nevetve.
- A cikksorozat első és második részét a linkekre kattintva olvashatjátok el!
Zeeman azt mondja, komoly munkával érik el, hogy a fiatalok úgy gondoljanak rájuk, érdemes náluk tekerni.
„Nem csak szerződést adunk nekik. Elvisszük őket edzőtáborba, mutatunk nekik egy tervet, hogy mi hogyan képzeljük az edzést, a táplálkozást, a versenyprogramot, stb.”
„Az egész rendszerünk nagyon komplikált. Tesztelünk, elemzünk, adatbázist építünk, rengeteg munkát tolunk bele. De csak kevesekkel kötünk szerződést.”
És hogy mi volt előbb, a tyúk vagy tojás? Hogy Roglič, Vingegaard és Van Aert tették naggyá a Jumbót vagy fordítva? Plugge szerint is-is.
„A versenyzőknek kell megcsinálni, de kell, hogy legyen egy minimum alap, amire lehet építeni. Mindig sokat fektettem a jó versenyzők felkutatásába, ugyanakkor az edzőkbe, a táplálkozásba, a szélcsatornás tesztelésbe is. Még akkor is, amikor nem is nagyon volt pénzünk.”
„Christophe Laporte jó példa. Egyáltalán nem fiatal, de nálunk tudja leginkább kibontakoztatni a tehetségét.”
Most a Jumbo a világ legjobb csapata. De hogy lehet ezt a pozíciót megtartani?
„Ugyanilyen sokat kell dolgozni” – mondta Zeeman. „Ugyanakkor kell egy jó büdzsé is, mert meg kell tartanunk a versenyzőket. Ehhez pedig a top 5-be kell tartoznunk pénzügyileg is. Itt meg kell cáfolnom Patrick Lefevere-t, még ha mérges is lesz, ebben még nem vagyunk a top 5-ben.”
„Változott a helyzet, üldözőkből üldözöttek lettünk” – mondta Plugge. „Eddig az Ineos volt a minta, meg a Quick-Step tavasszal, most viszont magunkat kell fölülmúlnunk.”
Van még miben fejlődnünk. Néha eltűnődök a sikereinken egy whiskey mellett. A Granont hihetetlen élmény volt nézni, de aztán október-novemberben újra leültünk, hogy végiggondoljuk, miben lehetne fejlődni. A lista még mindig végtelen hosszú.
A célunk az, hogy sporttörténelmet írjunk. Hogy olyasmit érjünk el, ami felülmúlja a képzeletet.
Plugge a fölötte lévő képre mutat, amelyen Laporte, Van Aert és Roglič egyszerre halad át a célvonalon, az első három helyen, a 2022-es Párizs-Nizza első szakaszán.
„Erre gondolok. A totális kerékpárra. Ezt akarjuk folytatni a következő években.”
via Het Nieuwsblad
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Letöltés
Scan me
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés