Totális kerékpár – A Jumbo-Visma kalandos útja a szakadék széléről a sportág csúcsára - II. rész

A Jumbo-Visma története 2012-ben kezdődött, amikor a kerékpársport nagyon mélyen volt. Richard Plugge ekkor vette meg a Rabobank csapatot, mondván, rosszabb már nem lehet. Tévedett, 2016 volt a mélypont, ahonnan a Blanco Koers, a csapat tízparancsolata indította el őket felfelé. Meg aztán négy elsőrangú igazolás, ami nem mázli volt, sokkal inkább egy zseniális módszer eredménye.

Ezzel a mondattal zárul a Blanco Koers, azaz a Jumbo-Visma tízparancsolata, a csapat alapelveinek gyűjteménye, vagy ha úgy tetszik, magatartási kódexe. Egy bekeretezett A4-es lap, amely ott található a csapatfőnök, Richard Plugge irodájában.

A Het Nieuwsblad munkatársa arra ugyan nem kapott engedélyt, hogy az egész dokumentumot egy az egyben leközölje, néhány részlet azonban számunkra is nyilvános. Íme!

Milano - Sanremo

Pogačar nem áll le: „Jöhet a Flandria, de a Roubaix-felkészülésbe is sokat toltunk ezen a télen”

8 órája

„Egyenesek vagyunk, de nem durvák. Egymással beszélünk, nem pedig egymásról. A csapatunk egy biztonságos közeg, ahol elmondhatod, amit szeretnél.”

Ez a lap nem csak egy darab papír, nem csupán formalitás, hanem egy megállapodás, amely legalább annyira fontos, mint maga a szerződés.

„Amikor egy új versenyző érkezik, akkor egyfajta tesztként kapja ezt meg. Ha azt mondja, badarság az egész, rendben van, semmi gond. Viszont akkor ő nem passzol a csapatunkba.”

Primoz Roglic és Valter Attila (Fotó: Guliverimage)

Fotó: Other Agency

A Blanco Koers fordulópontot jelentett a csapat számára. Miután megszületett, a dolgok egyre jobbra és jobbra fordultak. 2016 telén fogalmazták meg azzal a céllal, hogy valahogy megállítsák a folyamatos lejtmenetben lévő csapatot. Ma ugyan minden téren a legmagasabb színvonalat képviselik, a legjobb eszközök állnak a rendelkezésükre, azonban ez nem volt mindig így.

Erre jó példa a 2014-es Tour, ahol komoly gikszer adódott az időfutam-kerékpárokkal. A Jumbónak a Giant távozása után új szponzora volt, a Bianchi. A verseny utolsó előtti szakaszán az olasz gyártó be akarta mutatni az új fejlesztését, de nem lehetett tudni, mit tudnak az új kerók, mennyire vannak készen.

„Nem tudtuk, mi lesz” – mondta Laurens ten Dam. „Nem tudtuk, mivel megyünk. Az átfestett Giant bringák készen álltak, de végül nem használtuk őket. Steven Kruijswijk és a csapat többi része a Bianchi régi keróját használta, Bauke [Mollema] és én pedig az új prototípust. Gyorsnak tűnt meg minden, de semmiféle tesztelésen nem esett át.”

„Később nagyon jó időfutam-kerókat fejlesztettünk együtt” – mondta Plugge. „De ezeket nem lett volna szabad használni, én azonban hagytam, ami hiba volt.”

Wout van Aert

Fotó: Eurosport

„Áá, gatya volt az egész” – folytatta Ten Dam. „Hozattam egy specialistát Németországból, aki segített beállítani a nyeregpozíciót. Ma már ez elképzelhetetlen, de akkor nekünk kellett intézni az ilyesmit. Amit lehetett, megtettünk, de csak 55. lettem, Buake pedig a 140. Utólag persze megértem Richardot, a Bianchi volt talán az egyetlen szponzorunk 2015-re, úgyhogy nem lehetett egy konkurens gyártó átfestett bringáival menni. De akkor azért dühös voltam.”

A bukott 2014-es Tour után jött 2015, amikor csak hat versenyt nyertek az egész szezonban, ráadásul az elsőt csak májusban. De nem csak a felszereléssel volt a gond, a táplálkozás terén is, amiben talán most a legjobbak, akkor még teljesen rossz úton jártak.

„A csapatnál ekkor nagyon hittek a böjtölésben, úgyhogy gyakran éhgyomorra edzettünk. Itt elvileg az lett volna a cél, hogy a szervezet hozzányúljon a zsírraktárakhoz és ne cukrot égessen. Igen ám, de ezzel mellé is lehet lőni, ahogy az történt több egynapos menő esetében. Emlékszem az egyik edzőtáborban krumplit pakoltam a tányéromra, jött is a megjegyzés, hogy ’hé, az szénhidrát ám’”.

2016 végére, egy újabb rosszul sikerült Tour után a csapat gyakorlatilag működésképtelenné vált. Merijn Zeeman sportigazgató így összegezte az akkori helyzetet.

Jonas Vingegaard és Nathan Van Hooydonck

Fotó: Getty Images

Az elégedetlenség eljutott a legfelsőbb szintig. Plugge és Zeeman a felügyelőbizottság előtt kellett, hogy számot adjon a helyzetről. Másfél évet kaptak, hogy talpra állítsák a csapatot.

„Mit lehet ilyenkor tenni?” – tette fel a kérdést Zeeman. „Őszinte beszélgetésre volt szükség. Összehívtunk mindenkit, hogy mondják el, mi nem jó, miért dühösek. Az összes frusztrációt kipakoltuk az asztalra.”

Zeeman rengeteg csoportbeszélgetést folytatott le. A vezetőtől a buszsofőrig mindenki leírhatta, mit tart fontosnak. Ehhez hozzájött 2016 telén egy katasztrofális spanyolországi edzőtábor, aminek megvolt a maga jótékony hatása is.

„Két héten át szakadt az eső. Iszonyú erős szél fújt, úgyhogy kint lehetetlen volt edzeni. A víz csorgott be a mennyezeten is.”

Beszélgetni viszont lehetett. Jó sokat. Ezekből és a korábbiakból aztán Plugge és Zeeman összerakta a korábban már említett Blanco Koerst, egy tízpontos értékrendet, amely ma a csapat egyik legfontosabb dokumentuma, és amely nagyban hozzájárult a csapat megerősödéséhez.

„Ezt nem a vezetés, az alkalmazottak rakták össze. És mindenki aláírta.”

Jonas Vingegaard

Fotó: Eurosport

„Ha hozunk egy közös határozatot, ahhoz mindenki tartja magát. Az egyezség az egyezség” – szól egy újabb részlet a dokumentumból.

Plugge ezután megfogalmazta a sportra vonatkozó célokat is.

„Ott akarunk lenni a Tour-dobogón három éven belül” – idézte a főnököt Maarten Wynants, a csapat egyik versenyzője. „És hozzá ott volt egy rosszul photoshopolt kép Steven Kruijswijkről, ahogy áll a pódiumon Párizsban.”

„Én csináltam a photoshopot” – mondta Plugge. „Steven fejét Chris Froome testére. Tényleg nem nézett ki jól, de egyértelművé tette, mi a célunk. Hiszek az álmokban, de kell, hogy legyen határidejük is ezeknek az álmoknak. Ezért azt mondtuk, 2020-ban ott fogunk állni a Tour-dobogón.”

Ehhez képest Kruijswijk már 2019-ben ott állt a dobogón… De mégis, hogy lesznek a versenyzők gyorsabbak egy darab papírtól?

„Steven már kilenc éve nálunk tekert, amikor végre felállhatott a dobogóra. A technikai személyzet is alapvetően ugyanaz volt évek óta, a nehéz időkben is. Ez azt bizonyítja, hogy már évekkel korábban is voltak jó versenyzőink és jó szerelőink.”

Van Aert és Laporte (Forrás: Twitter/JumboVismaRoad)

Fotó: Twitter

Közben pedig, akik nem illettek a Blanco Koers szellemiségéhez, távoztak. Többek között Erik Dekker sportigazgató, vagy épp Sep Vanmarcke.

„Vagy elfogadtad a közös elveinket, vagy mehettél” – mondta Wynants. „Akik nem akartak ebben részt venni, el is mentek.”

„Én ebből nem csináltam értékítéletet, vagy ilyesmi” – mondta Plugge. „Mondok egy példát. Ha csinálsz egy kerékpáros lapot, tudod, hogy nem férnek bele autós cikkek. Persze máshol meglesz azoknak is a helyük. Csak nem nálunk. A Blanco Koers azt is egyértelművé tette, hogy ha neked gondot okoz őszintén kimondani, amit gondolsz, akkor nem passzolsz közénk.”

(folyt. köv.)

via Het Nieuwsblad

Milano - Sanremo

"A bukásnál azt hittem, mindennek vége" - Pogačar lehúzhatja a bakancslistájáról a Sanremót is

Tegnap - 18:58

Milano - Sanremo

Játssz velünk a Milánó-Sanremo alatt az Eurosporton!

Tegnap - 14:44