Vingegaard: „Néha azért benézek a szekrénybe, hogy tényleg ott van-e a sárga trikó”

Egy 1919-ben elkészült román stílusú templom, a vasút- és halászattörténeti kiállítással rendelkező múzeum, illetve egy emlékmű, amelyet a II. világháborúban életüket vesztett helyi tengerészek iránti tiszteletből emeltek.

Nagyjából ennyi lenne Glyngøre, Jonas Vingagaard otthona. Dánia északi részén, messze a nyüzsitől és minden nagyobb településtől.

Nem Gironában, nem Monacóban, és nem is Andorrában, hanem ebben az egészen kicsit, nagyjából 4000 lakosú halászfaluban lakik a 2022-es Tour de France győztese.

És hiába van mindentől és mindenkitől messze, Vingegaard semmi pénzért nem költözne el.

És ez jó. Mármint, hogy nincs körülötte őrület. Hiába a sárga trikó, és az emlékezetes fogadtatás Koppenhágában, Jonas Vingegaard Glyngøre-ben teljesen átlagos emberként viselkedhet. Amúgy sem nagyon szeret szerepelni.

"Az iskolában félénk és tartózkodó volt, sokat barátkozott a lányokkal, nem félt kimutatni az érzelmeit, és egyáltalán nem szerette az osztály előtti fellépéseket” – mesélte róla Shanni Bisgaard, az egyik általános iskolai osztálytársa.

Szerintem teljesen átlagos. Olyan életet élek, mint bármilyen másik egy gyerekes apuka. Tényleg nem tudok extra dolgokat mondani. Talán annyit, hogy mostanság a kislányommal elég sokat járunk együtt bicózni, a cargo-bike nálunk Dániában elég népszerű.

Dehogyis, soha. Tökéletesen elégedett vagyok az itteni életemmel. Ott van a nevem a postaládán, a leveleim szépen megérkeznek, nyugalom vesz körül, és ez így jó.

Persze. Néha azért benézek a szekrénybe, hogy tényleg ott van-e az a sárga trikó. Soha nem hittem volna, hogy a győzelmem ilyen hatást vált ki a dán emberekből. Elképesztő élmény volt hazajönni.

Fiatalabb koromban főleg a foci érdekelt, Ronaldinhót imádtam. Aztán amikor elkezdtem tekerni, és néztem a versenyeket, Contador támadó stílusa nagyon bejött. Szerintem akkoriban mondogattam is a csapattársaimnak, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő.

Szerintem az, hogy csapatként hoztuk össze az egészet.

Pontosan. Wout nélkül ez nem lett volna meg. Ő is volt sárgában, de simán beáldozta magát értem. És ez a csapat bármelyik tagjáról elmondható lenne. A Tour megnyerésében Wout volt a kulcs, nagyon örülök, hogy egy ilyen csapattárs volt mellettem. Remélem még jó sokáig tudunk együtt tekerni.

Egyáltalán nem, és abszolút nem érzek magamon ilyesmit. Lehet címet védeni, az sem kis motiváció. Fontos tanulásága volt a győzelmemnek, hogy még a nagy eredmény kapujában is feltűnően higgadt tudtam maradni. Pedig ez régebben nem volt jellemző rám. Hajlamos voltam elizgulni a dolgokat. De a felesleges idegeskedésnek már nyoma sincs rajtam.

Mikor elsőre megláttam az útvonalat, úgy voltam vele, hogy ez sokkal inkább Pogačarnak való, mint nekem. De aztán elkezdtem részletesen átnézni a szakaszokat, és már azt mondom, hogy nekem kifejezetten fekszik ez a Tour. A Col de la Loze és a Grand Colombiere egyaránt hosszú hegy, és ezeket nagyon szeretem. Jó lenne Girózni, de ez most, Tour-címvédőként nem lehetett opció.

Ha forgalomban, autók között kell edzeni, az mindig figyelős, és próbálom lazára venni a lejtmeneteket is, nehogy valahol nagyot essek. Attól, hogy Dániában lakom, nálunk is oda kell figyelni edzés közben.

Igazából semmi különöset. A családommal vagyok, de például szívesen nézek tv-t. Egy jó dokumentumfilmtől kezdve, a ’Szerelem első látásra’ című dán sorozatig minden jöhet.

Zseniális, amit csináltak, minden tiszteletem az övék, de szerintem nekem nem lesz ennyire hosszú pályafutásom. Ha olyan sokáig tekernék, alig látnám a lányomat, szóval inkább kicsit előbb hagynám abba. Hadd legyek valamennyit vele is otthon.