Roglič árnyékában vetkőzte le a félénkségét Vingegaard, aki cseppet sem tartja magát arrogánsnak

Tadej Pogačar támadásai, a sajtó nyomása, a szkeptikus hangok a teljesítményével kapcsolatban, a napi extra feladatok, a szelfik meg a figyelem, ami a sárga trikó viselésével jár... Jonas Vingegaard idén látszólag remekül bírja a nyomást, úgy tűnik, a „jégember” a napszemüvege mögé rejtőzve teljes nyugalomban vészeli át az idei Tour de France megpróbáltatásait.

Bár Pogačar távolodásával némileg csökkent a Jumbo-Visma kapitányára nehezedő nyomás, azért a közhely még mindig tartja magát: el kell jutni Párizsig. Vingegaard most egészen kiegyensúlyozottnak és megtörhetetlennek tűnik, de nem volt ez mindig így, néhány éve még olyannyira az idegei irányítottak, hogy a 2019-es debütálása WorldTour-profiként már-már katasztrofálisra sikeredett.

„Nagyon félénk és borzasztóan ideges volt" – mondta a Jumbo-Visma sportigazgatója, Frans Maassen. „Elmentem az első versenyére, a Ruta del Solra, teljesen kivolt a stressztől. Ő volt a legborzalmasabb versenyző a mezőnyben azon a napon. Konkrétan egyetlen srác volt, aki teljesen megrogyott: Jonas.”

Ez meg is látszott az eredményeken, a 128. helyen végzett, tök utolsóként.

„Viszont sikerült befejeznie a versenyt, sőt, néhány nappal később a legjobb tízben volt egy brutálisan kemény szakasz emelkedőjén” – tette hozzá Maasen.

Ugyanabban az évben, a lengyel körversenyen Vingegaard az utolsó előtti szakasz megnyerése után az élre állt (58 helyet ugorva előre), másnap azonban – leginkább a nyomás miatt – egy falatot sem bírt enni, teljesen megzuhant, és a 26. helyre esett vissza az összetettben.

„Azt hiszem, a fordulópont az lehetett, amikor a 2021-es baszk körön második lett Primož [Roglič] mögött és Pogačar előtt" – mondja Maassen.

Onnantól kezdve fejlődött. Nyilván az eredményeken azért látszik, ha egy versenyző jó, de amikor Jonas számaira néztünk, láttuk, hogy egészen hihetetlen, mikre képes. Ebből pedig rengeteg önbizalmat lehet meríteni” – folytatta Maasen, aki szerint Vingegaard feleségének, Trine Marie Hansennek is óriási szerepe volt abban, hogy előhozza belőle ezt az extra önbizalmat.

„A családja, a felesége és a lánya a legfontosabb a számára. Biztos vagyok benne, hogy sokkal fontosabb, mint megnyerni a Tourt” – összegzett.

Az Intermarché-Circus-Wanty versenyzője, Mike Teunissen 2019 és 2022 között Vingegaard csapattársa volt a Jumbo-Visma csapatánál, a dán legelső jumbós edzőtáborában még szobatársak is voltak.

„Kész őrület látni a különbséget a mostani Jonashoz képest, akkoriban egy nagyon félénk és csendes srác volt” – mondta Teunissen. „Állandóan a barátnőjét hívta, és akármit mondtál neki, figyelt, meg vette, de egy szót se tudtál kihúzni belőle.”

Teunissen szerinte Vingegaard edzőjének, Tim Heemskerknek és a sportigazgatónak, Merijn Zeemannak nagy szerepe van abban, hogy egyre magabiztosabbá és nyitottabbá vált a 26 éves dán. Ráadásul sokat segített ebben a folyamatban az is, hogy Roglič volt az, aki reflektorfényben maradt a csapatnál, még akkor is, amikor Vingegaard már előrébb lépett a hierarchiában. „Szerették elrejteni Jonast a háttérben, hogy nyugodtan fejlődhessen” – állítja Teunissen, és úgy tűnik, bevált a tervük.

Akkor viszont már senki sem foghatta Vingegaard kezét, amikor kapitányként kellett bizonyítania. Amikor eljött a 2021-es Tour de France, és ő végzett a második helyen Pogačar mögött, már nem volt választása, előre kellett lépnie.

„Elég gyorsan belerázódsz a dolgokba, ha te vagy a vezető” – mondja Teunissen. „Akkor már nem maradhatsz csendben, mert az összes többi srác tőled függ, és szükségük van az utasításaidra.”

Sokszor merül fel a kérdés, hogy Vingegaard mit szól ahhoz, amikor a nagy riválisaival hasonlítgatják össze. Nyilván Pogačar egészen más karakter: nem feszeng, állandóan mosolyog, belevigyorog mások interjúiba, a legelső szezonjától kezdve szállította a jobbnál-jobb eredményeket, és persze, egész évben folyton támad, a Milánó-Sanremótól a Flandrián át a mostani Tourig minden versenyén.

A 2023-as Tour de France így kicsit olyan lett, mint a jin és a jang, az introvertált és az extrovertált versenyző csatája, ahol a csendes gyilkos és a célvonalnál meghajoló showman csapott össze.

„Talán nem igazán fair őt Tadejjel összemérni, amikor a másik srác ennyire szerethető” – mondja Michael Rasmussen, aki Vingegaard előtt az utolsó dán volt, aki viselhette a sárga trikót még 2007-ben.

A sajtótájékoztatókon is feltűnik, hogy mennyire máshogy működik Vingegaard. Nem nagyon lehet belőle olyan reakciókat kiváltani, amik mélyebben megmutatnák a személyiségét, gyakran rövid, udvarias, teljesen steril válaszokat ad, és csak mosolyog.

Még a 2010-es Tour-győztes Andy Schleck is megjegyezte nemrég a l’Équipe-nek, hogy mennyire különös Vingegaard és a viselkedése.

„Jonas szuper félénk, nem beszél sokat, és soha nem is árul el túl sokat. Egyfajta arrogancia árad belőle emiatt” – mondta Schleck.

Az újságírók megkérdezték a dánt, hogy mit szól ezekhez a megjegyzésekhez, Vingegaard pedig nem ködösített a válaszában.

Rasmussen – aki a dán Ekstra Bladet újságírója jelenleg – egyébként teljesen hitelesnek és önazonosnak tartja a honfitársát.

A sportszakmai szempontból alapvetően ugyanolyan izgalmas figura, mint Tadej Pogačar. Még azzal sem vádolhatjuk, hogy nem olyan kezdeményező, ha támadni kell, elég csak megnézni, hogy nyert a baszk körön és a Dauphinén" – mondta Rasmussen, akinek az interjú elkészültekor még számolgatnia kellett, hogy vajon mire elég 10 másodperc előny az összetettben, de azóta már ez a kérdés is eldőlt: Vingegaard 7 perc 35 másodperccel vezet Tadej Pogačar előtt az összetettben két szakasszal a vége előtt.

Nagyon úgy tűnik, a csendes gyilkos idén is lecsapott, végülis mindannyian hallottuk, amikor a showman bemondta a csapatrádióba, hogy „nem bírom, meghaltam".

Forrás: Velo