Agyrázkódással engedték tovább versenyezni - Mulaszthattak az orvosok Vingegaard tavaszi bukásánál?

Jonas Vingegaard idén márciusban, a Párizs-Nizzán fejsérülést szenvedett – 84 kilométerrel a verseny ötödik szakaszának vége előtt bukott, majd ugyan betekert a célba, a másnapi szakasz előtt feladta a versenyt.

Azóta eltelt két hónap, de Vingegaard nem versenyzett.

A Cycling Weekly írta meg, hogy hétfőn egy sajtótájékoztatón beszélt arról a kétszeres Tour-győztes, hogy a bukást követően senki sem vizsgálta meg, van-e agyrázkódása, ráadásul borzasztóan szenvedett a sérülése utóhatásaitól.

"Odamentem a versenyorvoshoz, mert véres volt az arcom – folyt a vér a fejemről, de senki sem nézte meg, hogy van-e agyrázkódásom, amit őszintén szólva kicsit furcsának találok" – mondta Vingegaard.

A UCI agyrázkódási protokollja szerint a versenyzőknek egy "lehetséges agyrázkódást" követően azonnali vizsgálaton kell átesniük; ennek részeként az orvosi személyzetnek figyelnie kell azokra a jelekre, amik a gyanút erősíthetik, az egészen nyilvánvalóaktól (eszméletvesztés, hányás) a kevésbé láthatókig, ezek közé tartozik például egy arcsérülés is.  

A versenyző csapatától pedig alapvető elvárás, hogy ha a versenyorvosok valami miatt nem állnak a balesetet szenvedett kerékpáros rendelkezésére (például egy tömegbalesetnél), akkor megtegyék helyettük (vagy a megérkezésükig), a megfelelő intézkedéseket.

Vingegaard a Párizs-Nizzán történt balesetekor vezetett az összetettben, a szakasz után a csapattársa, Victor Campenaerts elmondta, hogy a dán egyből szédülésre panaszkodott, és azt is hozzátette, hogy

Ezért is lehetett furcsa, hogy mindenféle vizsgálat nélkül továbbengedték azon a szakaszon. (Ahol egyébként a 16. lett, mindössze 26 másodpercet kapott).

Utólag visszatekintve Vingegaard úgy jellemezte az esetet, hogy talán számára ez volt "a leghülyébb baleset, amit valaha is átélt".

"Felfelé mentünk, és az egyik srácnak előttem összeért a kereke az enyémmel, elém vágott, én meg nem tudtam mit tenni. Alig mentünk 10-15 km/órás sebességgel. Nem tudtam mit csinálni, úgyhogy egyenesen az arcommal előre estem el" – mondta.

Az, hogy ez nem csak egy sima baleset volt, a következő napokban vált világossá számára.

"Amikor egy órán át fent voltam, nagyjából másfél óra alvásra volt szükségem utána, így ment ez az első három-négy napban" – mesélte.

"Hétfőre már úgy gondoltam, hogy megpróbálhatok újra bringára ülni, hogy visszarázódjak kicsit, és bár mindössze egy órát tekertem, eléggé fordítva sült el a dolog. Utána iszonyatosan szédültem és hányingerem is volt, le kellett feküdnöm aludni. Négy napig nem is nyúltam a bringámhoz utána" – idézte fel Vingegaard.

Az eset után úgy gondolja, fontos lenne, ha a jövőben általános és valóban alapos vizsgálatokat végeznének az esetleges agyrázkódások felderítésére.

"Úgy gondolom, amint valakinek a vállán vagy afölött valamilyen látható sérülése van, azonnal agyrázkódásgyanúval vizsgálni kellene, mielőtt engednék folytatni a versenyt" – mondta.

"Persze, lehet, hogy az orvosi autó nincs a közelben, mint ahogy még nem volt ott az én esetemben sem, de amint az orvosi kocsihoz érek, az a minimum, hogy megvizsgálnak, ha ennyire látszik, hogy ütés érte az arcomat" – tette hozzá.  

Vingegaard jelenleg a spanyolországi Sierra Nevadában edzőtáborozik, és a Tour de France-ra építi a formáját.

Ebben a szezonban mindössze 10 versenynap van a lábaiban, legközelebb a Critérium du Dauphinén indul, viszont azt mondja, a versenyek hiánya most csak még nagyobb motivációt ad neki az idei céljaihoz.

"Tudom, hogy ebben a pillanatban még nem vagyok a legjobb formámban, de ezért vagyok itt Sierra Nevadában" – mondta.

"Remélhetőleg még jobb leszek, mint eddig bármikor. Ha jobb leszek, mint valaha, akkor biztos vagyok benne, hogy képes leszek a Tour de France győzelemért harcba szállni" – árulta el.

Bár Tour továbbra is a fő cél Vingegaard számára, úgy néz ki, idén a Vueltán is rajthoz áll, és bár szóba került, hogy ott lesz a ruandai világbajnokságon is, ezt még nem erősítette meg, csak annyit mondott, hogy "a fejében van".

Forrás: Cycling Weekly