Kávé tejjel, olasz fordítóval - és egy álom, ami sárga trikóig vezette Jai Hindley-t
Publikálva 10/07/2023 - 18:51 GMT+2
Jai Hindley a 2023-as Tour egyik kellemes meglepetése: az első hét után harmadik helyen áll a versenyben, egy szakasz során pedig a sárga trikót is viselhette. A Bora versenyzője hosszú utat tett meg Nyugat-Ausztráliából a profi mezőnybe, ami során szülei komoly támogatására, saját fizikai adottságainak legyőzésére és egy nagy adag kalandvágyra is szüksége volt.
Vingegaard „pofon” Pogacarnak meglepő taktikák után – összefoglaló
Videó forrása: Eurosport
Az idei Tour de France eddig nagyrészt két emberről szólt. Jonas Vingegaard az első pihenőnapon már négy napja viseli a sárga trikót, megközelíteni, (sőt, több alkalommal leszakítani) őt pedig eddig csak Tadej Pogacar tudta. Mindenki más egy szinttel alattuk van, ami az összetettben legalább 2 perc 40 másodperc hátrányban mutatkozik meg. Könnyen feledhető a harmadik, gondolhatnánk, de a jelenleg a virtuális dobogón álló Jai Hindely bőven tett róla, hogy a verseny után is emlékezzünk arra, amit itt elért.
Az ausztrál versenyző az ötödik szakaszon remek taktikai érzékkel és éles reakcióval belekerült a nap szökésébe, a népes elmenésből pedig ő egyedüliként egészen a végéig az esélyesek csoportja előtt maradt, ami nem csak szakaszgyőzelmet, hanem sárgát is jelentett számára a nap végén.
Bár Hindely a 2022-es Giro d’Italia győzteseként egyáltalán nem ismeretlen versenyző, nem is a felkapott sztárok egyik, a személyiségéről pedig egyáltalán nem lehetett sokat tudni. A jó humorára aztán hamar rámutatott.
„Balkezes vagyok, szeretem az európai kultúrát és az avokádós pirítóst, illetve a kávét tejjel” - válaszolta egy újságírónak, aki azt kérte, meséljen egy kicsit a személyiségéről.
A viccelődés és a laza stílus mögött azonban egy komoly és eltökélt ember áll. Csapatánál, a Bora-hansgrohénál ezzel nagyon is tisztában vannak.
„Jai egy nagyon nyugodt fiatal srác, aki vicces, ha épp olyanja van, de leginkább egy igazi melós. El sem tudjátok képzelni, milyen melót tett ebbe a Tour-felkészülésbe. Négy hetet töltött magaslaton és hónapokig nem látta a családját, meg igazából senki” - mondta róla Ralph Denk csapatvezető.
Vagy ahogy maga a versenyző fogalmazott:
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/07/10/3741870.jpg)
Jai Hindley sárga trikóban
Fotó: AFP
Persze aki tudja, milyen utat tett azért, hogy eljusson a profi mezőny csúcsára, nem lepődik meg ezen.
A kis Jai – valószínűleg családi példa nyomán, hiszen édesapja is sikeres amatőr bringás volt - állítólag már hétévesen eldöntötte, hogy profi kerékpáros szeretne lenni. Merész álom egy sráctól, aki a nyugat-ausztráliai Perthben nőtt fel, ha nem is a semmi közepén, de legalábbis iszonyúan messze a világ azon részétől, amit a profi kerékpársport otthonának tekintünk.
Ráadásul nem ez volt az egyetlen hátránya, ugyanis egy növési rendellenesség miatt sokáig jóval kisebb volt kortársainál. Nemrég egy podcastben azzal viccelődött, hogy azért hagyta abba a rögbit, mert túl nagy volt mindenki máshoz képest, a valóságában azonban országúti bringásnak sem számított nagynak.
„15 évesen a barátaim kétszer akkorák voltak, mint én. Most sem vagyok egy mintasportoló alkat, de fiatalon küzdenem kellett, hogy legyőzzem a fizikai hiányosságaimat.”
Nem csak Hindley, hanem a családja is mindent megtett, hogy megvalósítsák az álmát. Édesapja még egy saját utánpótláscsapatot is létrehozott, amivel Európába küldhette versenyezni a fiát. Ehhez persze komoly anyagi ráfordítás kellett, a pénzgyűjtésből pedig Jai is kivette a részét: kocsikat mosott, csokit adott el és barbecue-kat szervezett. Vagyis mindent megtett, amit lehetett.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/07/10/3741871.jpg)
Jai Hindley
Fotó: Eurosport
Végül szponzori segítséggel összejött a dolog. A 15 éves Hindley eljutott Európába, ahol Hollandiában és Belgiumban végre nagy, 150 fős mezőnyben versenyezhetett. De nem érte be ennyivel, mindenáron megpróbált magának helyi csapatot találni. Google fordító segítségével küldött e-maileket mindenféle nyelven, amíg végül egy kis olasz klub, az abruzzói Aran Cucine nem szerződtette.
A fordítóra még egy darabig ott is szüksége volt, ugyanis a csapatfőnöke, Umberto di Giuseppe, aki egyben a házigazdája is lett, egy szót nem beszélt angolul. Hindley ennek ellenére óriási élményként írta le az Olaszországban töltött hat hónapját, ahol elmondása szerint ennyi idő alatt is többet tanult a kerékpározásról, mint előtte 18 év alatt tette otthon, Ausztráliában.
Versenyt ugyan nem nyert, de ahhoz elég jól ment, hogy felhívja magára az ausztrál nemzeti sportprogram figyelmét, akik egy tajvani csapatban és a válogatottban találtak neki helyet. Az egyre javuló eredményekből aztán idővel profi szerződés lett. Majd háromhetes győzelem. És sárga trikó a Touron.
Amit persze a szüleinek ajánlott, akik egyébként ott is vannak az utak mellett Franciaországban, figyelve, ahogy a fiuk dobogóért küzd a Touron.
„Mindig támogatták az álmomat. Ha űrhajós szerettem volna lenni, szerintem ugyanígy tettek volna. Mindent nekik köszönhetek.”
Forrás: l’Equipe
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés