Peter Sagan két, magához képest visszafogott szezonon van túl, mialatt csak egyszer ünnepelhetett – igaz, az az egy győzelem enyhén szólva is látványosra sikeredett a tavalyi Giro d'Italián. Több mint egy évtizede ott van a mezőny legszűkebb elitjében, de ma már sokkal nehezebb a dolga, hisz ahogy mondja, nüanszok döntenek sikerről és kudarcról.


Szakmai kötelezettségek. Peter Sagan élete tele van kötelezettségekkel, mióta kivételes tehetségének és különc személyiségének köszönhetően a kerékpársport egyik, ha nem a legeladhatóbb figurájává vált. Interjúk, reklámfilm-forgatások, autogramosztás. Bárhogy is teljesít az országúton, Sagan mindig szolgáltat beszédtémát, sőt sokszor ő maga a beszédtéma.
Amikor megszerezte az első világbajnoki címét 2015-ben, nagy csodálója, Marc Madiot azt nyilatkozta a L’Équipe-nek, hogy a szlovák elképesztő kvalitásai mellett az elért eredmények szinte már mellékesek. „Neki megvan az a szabadsága, hogy nem muszáj nyernie ahhoz, hogy létezzen” – fogalmazott akkor az FDJ menedzsere. Talán igaz, de maga a főszereplő sosem gondolta így.
Olympic Games
Tom Dumoulin példája mutatja, van visszaút a mentális problémákból
10 ÓRÁJA
„Igenis muszáj nyernem, hiszen elvárom saját magamtól”
– mondja.
„A csapat felől is ott a nyomás, hogy nyerjek, viszont a külvilág felől nem érzek nyomást, akármit gondolnak vagy szeretnének látni az emberek.”
Sagan még januárban, a Bora-hansgrohe Garda-tavi edzőtáborából adott interjút, ahol a csapat összegyűlt az új szezon előtt. Máris újabb kötelességek tornyosulnak előtte, azonban a felkészülését hátráltatta, hogy február elején elkapta a koronavírust: ugyan enyhe tünetekkel átvészelte a betegséget, hetekre karanténba kényszerült, 2021-es bemutatkozása emiatt csúszott. De egy pillanatra álljunk meg, és tekintsünk vissza arra, hogy teljesítette legégetőbb kötelességét előző októberben…
Amikor a Giro d’Italia mezőnye felsorakozott a 10. szakasz rajtjánál, 461 nap telt el Sagan legutóbbi győzelme óta, ami meglehetősen hosszú idő egy olyan versenyző számára, aki képes akár négy nap alatt négyszer is nyerni, lásd a 2012-es kaliforniai kört.
Az eszelős kezdést követően Sagan bekerült a szökésbe, a jelenléte viszont fenyegetést jelentett Démare ciklámen trikójára, ezért az FDJ nagy erőket mozgósított az üldözésre. Sagan emiatt el is gondolkodott azon, hogy felüljön, de végül inkább kivárt. „Úgy voltam vele, hogy nyomom tovább, hátha egyszer megállnak, és akkor meglátom, hogyan alakul tovább a verseny.”. Ám hiába várt, a kép nem tisztult ki, a szakasz leginkább egy flúgos futamra hasonlított.
Akkor sem volt kevésbé zavaros a helyzet, amikor a szökevények a rövid, meredek hegyekkel teletűzdelt fináléra fordultak: csupán annyi változott, hogy ezúttal az összetett esélyesek csapatai üldöztek. Több különböző verseny is zajlott a versenyen belül, de Sagan gondolt egyet, és az utolsó emelkedőn egy brutális támadással maga mögött hagyta a káoszt és a riválisokat – húsz másodperces előnnyel szólózott be a napsütötte tortoretói célba, miután 130 kilométert töltött szökésben.
A túlélőversennyé változó Giro d’Italián, ahol a világjárvány miatt sosem lehetett biztosra venni, lesz-e következő nap, a háromszoros világbajnok emlékeztetett, vétek lenne őt leírni. Ő most is az a Sagan, még ha kevesebbszer is villan meg.
***
A soha nem tűnő kötelességek már több mint egy évtizede tartják állandó mozgásban Peter Sagant. Rezidenciáját Zsolnáról előbb Trevisóba, majd Monacóba tette át, de mindig is úgy tűnt, igazi otthona valahol az országúton van. Januártól decemberig, minden egyes szezonban körbeutazta a földet – félig profi versenyzőként, félig afféle két lábon járó óriásiplakátként halmozta a sikereket, repítve szponzorai jó hírét Argentínától egészen Japánig.
A fiatal Sagan a 2010-es Párizs-Nizzán robbant be a köztudatba, ahol két szakaszt is nyert. Innentól kezdve nem volt megállás: a kissé nyers szlovák srác egy szempillantás alatt vált nemzetközi szupersztárrá. Egy zöld trikóból rekordot jelentő hét lett. Első világbajnoki címét két másik követette. Győzelmi ünnepléseivel tele volt a média, a szerződések végén pedig egyre nagyobb összegek szerepeltek, amivel persze egyre több pluszfeladat járt együtt. Még ha a kerékpárosnak pihenésre lett is volna szüksége, a márka nem engedett szünetet. Újabb repülőút, újabb kampány, újabb termék, amit az ő nevével akarnak eladni – sosincs vége.

hansgrohe-campaign-2019

Fotó: Eurosport

Ám amint Sagan betöltötte a harmincat, a világ egyszerre megszűnt forogni körülötte. A pandémia félbeszakította a szezont tavaly márciusban, így a végeláthatatlan haknizás is abbamaradt. Tíz év alatt még sosem kellett hónapokat kihagynia sérülés miatt, és ugyan gyakran elvonult egyedül magaslatra, sosem tűnt el teljesen a világ szemei elől – egészen mostanáig. Karrierje során először légüres térbe került.
Sagan monacói lakásában töltötte a karantént menedzsere, Giovanni Lombardi társaságában. „Ő is Monacóban volt épp, szóval úgy gondoltuk, jobb együtt bezárkózni, mintha mindketten egyedül ücsörögnénk otthon” – mondja.
A tehetetlenség napjai hamarosan felvettek egyfajta ritmust. Sagan izomerősítő gyakorlatokkal kezdte a reggeleit, miután egy órát görgőzött. Minden délután meglátogatta a kisfiát, Marlont ex-felesége, Katarina közeli otthonában. Esténként pedig jöhetett a Netflix-maraton Lombardival. Apaként hálás volt a váratlan lehetőségért, sportolóként viszont nem tudott elvonatkoztatni a kihagyott versenyektől és erőnléte miatt is aggódott.
„Abból a szempontból jó volt otthon lenni, hogy sokkal több időt tölthettem a kisfiammal”
– mondja Sagan.
„De ha sportolói szemmel nézem, egész télen dolgoztam és készen álltam a küzdelemre, aztán itt ragadtam a lakásomban. Nem mondanám, hogy frusztráló volt, de ilyenkor nem látsz okot arra, hogy formában tartsd magad. Felkelsz és edzel, de nem tudod, miért csinálod. Nagyon furcsa periódus volt ez a pályafutásomban, de mivel többet lehettem Marlonnal, nem volt feltétlenül rossz.”
Meglepő lehetett, hogy olyasvalaki, mint Sagan, akinek – kis túlzással – szponzormegjelenésektől hemzsegnek a közösségi média-felületei, ekkora csöndbe burkolózott a járvány tavaszi tetőpontján. Később Zlatan Ibrahimovicot megidéző hangnemben indokolta, miért nem vesz részt a virtuális versenyeken: „Én igazi kerékpáros vagyok, nem virtuális” – jelentette ki. Valójában az illendőség az oka, hogy egy időre visszavonult a nyilvánosságtól.
„Tényleg nem volt olyan aktív a közösségi médiában, mint szokott; azt mondta nekem, nem érzi jó ötletnek, hogy vicces dolgokat posztolgat, miközben emberek halnak meg”
– magyarázza Lombardi.
„Nem akarta ’kihasználni’ ezt az időszakot a profitszerzésre. Tekintettel akart lenni a helyzetre.”
Sagan: "Igazi versenyző vagyok, nem virtuális" | Eurosport
Két verseny, ennyi jutott eddig Peter Sagannak. Persze, ő még a szerencsésebbek közé tartozik, hisz vannak akik el sem tudták kezdeni a 2020-as idényt. Utoljára március 14-én, a Párizs-Nizza zárószakaszán tekert élesben, és egy jó ideig még nem is fog. Tekintve, hogy nem igazán kedveli az online versenyeket. "Hogy miért?
A szezon végül augusztusban folytatódhatott, de úgy tűnt, Sagan – és általában a harmincas generáció – némileg megsínylette a versenyzés nélkül eltelt hónapokat. A tőle megszokott kiegyensúlyozottság megmaradt, viszont a robbanékonyság hiányzott. A Sanremón negyedikként zárt, míg a Tour de France-on Sam Bennett elorozta előle a 8. zöld trikót. Mindent összevetve, 13 top-10-es helyezéséből csak egy győzelem jött össze, az a bizonyos szólósiker a Girón. Menedzsere is elismeri, Sagan nem volt olyan éles az újrainduláskor, de szerinte hosszú távon hasznára válhat a kényszerszünet.
„Peter ez idő alatt végre feltölthette az elemeit, hiszen az elmúlt tíz évben ezer meg ezer különböző okból csupa stressz volt az élete” – magyarázza Lombardi. „Az idősebb versenyzőket, így őt is kicsit visszavetette ez a szünet, de most annyi energiát gyűjthetett, ami a karrierje végéig kitart.”
***
Január elején Sagan rövid sajtótájékoztatót tartott, ahol arra terelődött a téma, maradt-e még elegendő motivációja a folytatásra, amit ugyan elsöpört annyival, hogy „ez nagyon buta kérdés volt”, de egy évvel ezelőtt még arról beszélt, egyre közelebb van pályafutása végéhez és ez a gondolat már nem ijeszti meg. Azonnali visszavonulásról persze szó sem volt, viszont ezzel is azt sugallta, nem tervez még tíz évig versenyezni. Ahogy egyre hosszabbra nyúlt a nyeretlenségi szériája, újra felerősödtek azok a hangok, miszerint leszállóágban van.
Mindenki megnyugodhat, Sagan még kellően motivált | Eurosport
Ha volt év, amikor ki lehetett hagyni a nagy egynaposokat a Giro miatt, az idei biztosan ilyen volt. Peter Sagan kilenc Tour de France és négy Vuelta-részvétel után végre először ott lehetett az olasz körversenyen, ahol a ponttrikót ugyan nem szerezte meg, de volt egy elég látványosan megnyert szakasza, így már mindhárom nagy körversenyről van legalább egy győzelme.
Sagan sem tagadja, a karanténidőszak után nehezen vette fel a ritmust – „Tudtuk, hogy a szezon rövidebb lesz, és éppen emiatt intenzívebb is” –, de kötelességeinek eleget téve (már a járvány előtt megállapodott Mauro Vegniékkel, hogy életében először ott lesz a Girón), nyolc hét alatt két háromhetest is teljesített, és csak a végére lendült bele igazán. „Visszatekintve úgy érzem, jobb formában voltam a Girón, mint a Touron” – mondja.
Amikor egy hozzá hasonló kaliberű versenyző ennyi ideig képtelen nyerni, arra általában van valami kézenfekvő magyarázat, ilyen a sérülés vagy a betegség, esetleg valami elvontabb, mint a kiégés vagy épp a kor. De Sagan vesszőfutásában az volt különös, hogy rendkívül sokszor járt nagyon közel ahhoz, hogy véget vessen neki. Újra és újra nyerő pozícióba küzdötte magát, ám végül mindig alulmaradt. Mégis mi lehetett ennek az oka?
„Egyrészt jó napot kell kifognod, másrészt némi szerencsére is szükséged van. Talán volt néhány olyan szakasz, ahol egész egyszerűen nem volt szerencsém”
– mondja.
„Az én tapasztalatommal már tudom, a kiegyensúlyozottság a legfontosabb. Más kérdés, hogy összejön-e a győzelem vagy sem. Egész szezonban egy stabil szintet hoztam, de ez már csak ilyen, néha csak az az egy centi hiányzik a sikerhez.”

sagan-demare-giro-4

Fotó: Eurosport

Sagan korábban is átélt sikertelenebb időszakokat, például 2014-ben, melyre úgy reagált, hogy a következő három szezonban kétszámjegyű győzelmet jegyzett. Persze az idő előrehaladtával egyre nehezebb lesz ilyen látványos visszatéréseket produkálni, amit jól mutat, hogy az előző két év során csak ötször ünnepelhetett. 
Ahogy fogalmaz, a versenyfelfogás átalakult, és az ő hátsó kereke az egyik legkelendőbb pozíció a mezőnyben.
„Fontos megérteni, hogy többé miért nem fogsz 22-23 versenyt nyerni egy-egy szezon alatt: győzni mindig egyre nehezebb lesz. De ahelyett, hogy felhúzná magát az ember, együtt kell élni ezzel. El kell fogadnod és kész”
– szögezi le.
Amikor Sagan feltűnt, ő volt a sportág Hulkja, akire látszólag semmilyen szabály nem vonatkozott – hasonlóan van der Poelhoz. Mezőnyhajrákból és távoli szökésekből is képes volt nyerni. Sokszor talán naiv volt, de erősebb volt a hibáinál: tagadhatatlan, taktikai szempontból nem mindig hozott helyes döntéseket az egynaposokon.

sagan-tdf-2012

Fotó: Eurosport

Később Sagan megtanult spórolni az energiájával – a három vb-címe a türelem és a tökéletes időzítés tankönyvi példája –, de úgy érzi, az utóbbi években kissé anarchikussá váltak a klasszikusok. 
Elmúltak azok a napok, amikor mindenki egy Cancellarára vagy egy Boonenre vár, hogy a hajrában megindítsa a támadását. Ma már a csapatok korábban kapcsolnak, erős embereket küldve a szökésekbe, ami Sagantól is állandó éberséget követel.
„Régen voltak kijelölt kapitányok, és tudtuk, hogy a versenyt kontroll alatt tartják. Viszont ma már az a jellemző, hogy a csapatoknak több opciója is van, akik már messziről, felváltva támadnak. A Quick Step kezdte el ezt csinálni, ők taktikailag játszadoznak a többiekkel”
– véli Sagan.

cancellara-boonen-sagan

Fotó: Eurosport

„Hogy emiatt nehezebb-e nyerni? Nos, ez elsősorban a lábaidon múlik. Ha nincsenek lábaid, akkor minden apró hiba sokba kerülhet. Ha jó napot fogsz ki, elkövethetsz néhány hibát, hisz előbb-utóbb visszazárkózol. De igaz, hogy egyre többet kell agyalni versenyzés közben.”
***
Sagan gyakorlatilag bármit képes eladni a zuhanyfejektől kezdve az egészséges ételekig, számtalan szerepben kipróbálta már magát – John Travoltaként tátogott Grease-paródiában és séfkabátban főzőcskézett szagelszívót reklámozva. „Imádom, amikor valaki más bőrébe bújhatok” – árulta el egykori csapattársának, a GCN riportereként dolgozó Alan Marangoninak, de végül az országúton mutatott produkciói döntik majd el, hogy van-e jövője a Bora-hansgrohénál, hisz az év végén lejár a szerződése. 
Idén az olimpia és leuveni világbajnokság lesz a fő célja, a sorsa viszont már tavasszal eldőlhet, attól függően, hogyan szerepel a kockaköves klasszikusokon.
Sagan 2017-es érkezése WorldTour-belépőt is jelentett Ralph Denk csapatának, ahol eleinte a szlovák volt az első számú ember, köré épült a sor, ám azóta a német tehetségekre tevődött át a hangsúly: Emanuel Buchmann, Pascal Ackermann, Max Schachmann és új érkezőként Nils Politt is egyre nagyobb teret kap.
Denk tavaly augusztusban egy kölni újságnak úgy nyilatkozott, Sagan „az egyik legdrágább versenyző”, ami felveti a szerződésében szereplő összeg újratárgyalását. Ugyancsak nagy kérdés, hogy Sagan milyen támogatást kaphat a Borától a Tour de France-on egy olyan világklasszis sprinter mellett, mint Ackermann.
„Én itt vagyok, ha bárkinek kellenék...” – reagál nevetve a jövőjét övező spekulációkra. Különösebb aggódni valója nincs, hiszen hűséges szponzorai (pl. Specialized és Sportful) bárhová követni fogják. Akár a Boránál, akár máshol, jelenleg az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Sagan 3 további évre kötelezi el magát, a 2024-es párizsi olimpiáig bezárólag. Hogy mi lesz azután? Régóta kering a pletyka, hogy a murvás versenyeken próbálna szerencsét, de nála bármi elképzelhető. Peter Sagant, a kerékpárost jól ismerjük, de a mögötte lévő ember kiismerhetetlen.

peter-sagan-bora-giro

Fotó: Eurosport

Közvetlensége és lazasága ellenére Sagan senkit sem enged túl közel magához az önéletrajzi könyvében annyiszor emlegetett bizalmi körén kívülről, a „Peter csapat” – melyet Lombardi, a sajtós Gabriele Uboldi, a masszőr Maros Hlad, illetőleg bátyja és egyben csapattársa, Juraj alkot – egy rendkívül zárt és összetartó közeg. A kerékpársport csinált belőle rocksztárt, és ennek a létformának egyre több olyan aspektusa van, ami nélkül vígan meglenne, de az országút még mindig vonzza.
„A kerékpáron minden gondom elszáll. Amikor utazol, interjúkat adsz, vagy emberekkel találkozol, az sokkal több fejtöréssel jár”
– fogalmaz Sagan.
„De amikor tekersz, nem kell annyit gondolkodni. Így engedem ki a gőzt. Nincs olyan, hogy rosszul érezném magam a kerékpáron.”
Procycling magazin
Olympic Games
Menny és pokol - világcsúcsok és horrorbukások a pályakerékpárosoknál
16 ÓRÁJA
Olympic Games
Úton a világcsúcs felé felöklelte ellenfelét a dán bringás
16 ÓRÁJA