Az Euskaltel maga a baszk büszkeség – Dina Márton egy legendás csapathoz igazolt

1992 júliusa, Dél-Franciaország, Lourdes, egy kis kávézó terasza.

Miguel Madariaga, egy kerékpárrajongó korábbi taxisofőr épp egy presszót rendel magának Jose Alberto Pradera, a baszk tartományi elnökének társaságában. Mindketten a Tour de France miatt tartózkodnak a helyszínen, és a versenyt figyelve megfogalmazódik bennük egy baszk versenyzőket foglalkoztató csapat gondolata.

Nem csak lehetőséget szeretnének adni a profinak készülő fiatal kerékpárosok számára, hanem célul tűzik ki a Tour de France részvételt.

Madariaga egy Bilbao közeli kisvárosban nőtt fel. Mint a hetvenes években mindenki, ő is kerékpárral közlekedett, akkoriban az volt a legegyszerűbb és legolcsóbb közlekedési eszköz. Mindig is rajongott a kerékpársportért, ráadásul fiatal korában taxisofőrként elég sok versenyzővel megismerkedett.

Miután Pradera a támogatásáról biztosította, Madariaga belefogott egy profi csapat létrehozásába. Előbb megnyerte a szintén baszk kerékpármárkát, az Orbeát, majd később megérkezett a névadó szponzorként működő telekommunikációs cég, az Euskaltel, melynek főnöke, Juan José Ibarretxe igazi kerékpárőrültnek számított.

Az 1994-es alapításkor készült fotón Roberto Laiseka még nem a legendás narancssárgában, hanem a piros-fehér-zöldben, azaz a baszk zászló színeit megjelenítő mezben mosolygott. Az a Laiseka, aki 5 évvel a csapat létrehozása után szakaszgyőzelmet szerzett a Vueltán, majd 2001-ben a Touron is.

„Az Euskadi Kerékpáros Alapítvány ötlete tényleg egy lourdes-i kávézóban született meg az 1992-es Tour de France egyik szakasza alatt" – emlékszik vissza Don Miguel a kezdetekre. "Az egész egy beszélgetéssel kezdődött José Alberto Praderával, Bizkaia egyik vezető politikusával, akinek akkoriban a sofőrje voltam. Megkérdezte tőlem, hogy megvalósítható lenne-e egy profi baszk csapat ötlete. Azt válaszoltam, hogy igen, de azért elég nehéznek tűnik. Őt viszont ez nem zavarta, felhozta példaként az Athletic Bilbao focicsapatát, ahol csak Baszkföldön született, vagy ott nevelkedett játékosok vannak a keretben.”

A baszkok pedig igencsak keményfejűek, amit kigondolnak, azt nem hagyják annyiban, így a kis pireneusi kávézóban megálmodott ötlet – szinte a csodával határos módon – 1994-re valósággá vált.

Madariagának bőven volt tapasztalata, így ő lett az ügyvezető, de nemcsak a környékbeli amatőr csapatoknál való ténykedése miatt került ebbe a pozícióba, hanem mert elég jól be volt ágyazva a helyi politikába, a kapcsolatrendszere pedig felbecsülhetetlen értéknek bizonyult. Össze is raktak egy ütemtervet, adományokat gyűjtöttek, majd megérkeztek az első bringások is: 15-en voltak, nyolc újonc, köztük olyan nevek, mint Roberto Laiseka, Pello Ruiz-Cabestany és Ruben Gorospe.

„Persze, ahogy az lenni szokott, megjelentek olyan emberek a szervezet környékén, akik a csapat költségvetéséből akartak lecsippenteni maguknak, miközben mi még azt sem tudtuk, mennyit fognak kapni a versenyzőink" – meséli Madariaga. „Szerencsére Pradera képviselő gyorsan közbelépett. Ennek ellenére az első szezon anyagilag különösen nehéz volt, a második év elején pedig jó nagy lyukakat találtunk a költségvetésünkben. Jelzálog, hitelek, személyes adósságok, minden a nyakunkba zuhant, az egy igazán nehéz időszaknak számított."

Annyira, hogy volt olyan időszak, amikor az alapítvány tartozásai miatt napokra lefoglalták Madariaga lakását és teljes vagyonát.

A csoda (vagy inkább a megpróbáltatások vége) némi politikai segítség révén érkezett meg, méghozzá az Euskaltel, a baszk regionális telefontársaság támogatásának formájában. A szponzor 1997-es felbukkanásával a csapatnak sikerült megteremtenie egy olyan gazdasági egyensúlyt, amivel már jóval stabilabbnak tűntek az alapok, mint előtte.

„Addigra a Vueltát már megjártuk, de tudtam, hogy a Touron való részvétel nélkül egyszerűen nem fogunk tudni túlélni” – meséli Madariaga. „Jean-Marie Leblanc-kal és Jean-François Pescheux-val 1997-ben találkozhattam először. Ismerték a csapatunk történetét, figyelemmel kísérték az eredményeinket, úgyhogy nem adhattuk fel a reményt, hogy egyszer eljutunk a Tourra.”

Madariaga 1998 nyarán ült le tárgyalni Jean Marie Leblanc versenyigazgatóval.

Az egykori taxisofőr kívánsága 2001 nyarán teljesült. Az Euskaltelt fennállása óta először meghívták a Tour de France-ra, a csapat egycsapásra a baszkok büszkeségévé vált, amerre ment a mezőny, arra hömpölygött a narancssárga tömeg, ami azonnal az identitás részévé vált.

A baszk csapat indulása azért a Tour szervezőinek is jól jött, mivel a narancssárgába öltözött szurkolók miatt óriási hangulat volt a pireneusi szakaszokon. A 2001-es év nem csak a meghívás miatt marad emlékezetes, Roberto Laiseka a Luz-Ardidenen megszerezte a Euskaltel történetének első Tour de France győzelmét is.

„Csodálatos és felejthetetlen nap volt az, több ezer narancssárgába öltözött szurkolóval” – emlékszik vissza az egykori menedzser. „Anélkül a meghívó nélkül nem lett volna jövője a csapatnak. Emlékszem, Laiseka győzelme után Leblanc valami olyasmit mondott, hogy a Pireneusok a tiétek, ez a csapat képviseli a legjobban Baszkföldet.”

Madariaga hangja még mindig elcsuklik, ahogy felidézi ezeket az emlékeket. Sikerült olyan messzire kormányoznia a csapatát, amennyire csak tudta, és rendkívül büszke arra, hogy 2005-ben a World Tourig vitte az Euskadit, ráadásul olyan embereket irányított, mint a Gonzalez de Galdeano testvérek, Inigo Cuesta, Joseba Beloki, David Etxebarria, Iban Mayo, Haimar Zubeldia, Samuel Sanchez vagy Igor Anton.

Tizenkét Tour de France-részvétel és összesen tizenhét év után az Euskadi alapítvány megálmodója 2013 augusztusában szinte tehetetlenül nézte végig, ahogy a felépített birodalma hanyatlásnak indult. A külföldi versenyzők érkezésével a baszk csapat végül „elvesztette” a lelkét, azt, ami az első pillanattól kezdve hajtotta, végül a megszűnése elkerülhetetlenné vált.

„Már 2011-ben rájöttem, hogy nem fogom sokáig bírni” – mondta Madariaga. „Az Euskaltelnél olyan emberek akarták átvenni az irányítást, akiknek semmilyen felelősségük nem volt, úgyhogy én azt mondtam: ’Ha kell a csapat, tessék, itt van! Belefáradtam abba, hogy minden évben kopogtatnom kell, hogy valahogy összekalapozzam a költségvetést. Főleg, ha ezzel azoknak lesz jó, akik a halálomat akarják, így nem nagyon volt értelme folytatni. Hétmillió eurós költségvetéssel hagytam ott a csapatot, ami 2013-ban, mintegy tizenkétmillió eurót eltapsolva lehúzta a rolót. Nélkülem.”

A baszk ex-menedzsernek még ma is keserű emlékei vannak azokból az időkből, ráadásul ott motoszkál a fejében a gondolat, hogy egyesek szándékosan akarták tönkre tenni a munkáját.

2020 óta az Euskaltel-Euskadi csapatának egy újraalakított verziója próbál gyökeret verni a mezőnyben, de ennek a projektnek Madariaga már a közelébe se megy.

„Manapság nem áll túl jól a baszk kerékpársport helyzete” – mondja határozottan. „Ennek a sportágnak nálunk komoly történelme van, Baszkföldön mindig is sok volt a profi kerékpáros Az emberek szenvedélyesek a bringa iránt, ez szerintem mindig jól látszik a közvetítésekben” – mondta még a 2023-as Tour rajtja előtt Victor de la Paerte az Eurosportnak.

Madariaga, az egykori főnök most a Bilbao melletti Derióban vezet egy olyan vállalkozást, ahol fiatalokat tanítanak bringázni.

„Abban, hogy a Tour tavaly Baszkföldről indult, talán az Euskaltel múltja is benne volt egy kicsit. Büszke vagyok arra, hogy részese lehettem ennek a történetnek, még akkor is, ha ezt egyesek még mindig nehezen ismerik el.”

A jelenlegi sor hivatalosan ugyan nem jogutódja a legendás Euskaltelnek, a szurkolókat ez viszont nem érdekli. Inkább annak örülnek, hogy van egy főleg hazai versenyzőkre támaszkodó csapat, amelynek olyan nagy többnaposokon lehet szurkolni, mint a Katalán és Baszk körverseny vagy épp a Vuelta. Bár az Euskaltel manapság messze nem számít olyan erős sornak, mint a kétezeres évek elején, Iban Mayo idején, még mindig Baszkföldet képviselik, főleg a hazai versenyzőkre építenek és elég jó a versenyprogramjuk.

Dina Marci jövőre olyan kerékpárosokkal tekerhet együtt, mint a rutinos Victor de la Paerte (aki a CCC-ben volt Valter Attila csapattársa), a 2020-as Tour de Hongrie-n szakaszt nyerő Jon Aberasturi vagy Mikel Bizkarra, aki idén hegyi trikós volt a Valenciai körversenyen. A baszk csapat idén mindössze egy győzelmet szerzett, azt is júliusban a portugál körön, Luis Ángel Maté-nak köszönhetően. A megelőző két év során kizárólag csak Portugáliában tudtak nyerni, utoljára 2021 májusában (murciai egynapos) győztek spanyol versenyen. Mivel a baszk csapat a nagy Euskaltel 2013-as megszűnése után pár évig szünetelt, pontosan 11 évet kell visszamennünk az időben ahhoz, hogy olyan versenyt (Circuito de Getxo) találjunk, amit otthon, Baszkföldön tudtak megnyerni.

Remélhetőleg ez a sorozat jövőre pont Dina Marcinak köszönhetően szakad meg. Bár a helyszín mindegy is, csak jöjjön legalább egy szakaszgyőzelem narancssárgában.

(Naiz.eus, Deiai.eus, L’Équipe)