Hugh Carthy: "Nem kell többé bizonyítanom, hogy képes vagyok jól menni egy háromhetesen"

A furcsa 2020-as szezonban számos olyan versenyző robbant be a mezőny elitjébe, akik korábban meg sem közelítették idén hozott eredményeiket. Ebbe a névsorba - mondjuk Filippo Ganna, Marc Hirschi vagy a Giro-győztes Tao Geoghegan Hart mellé - beleillik a Vueltán nagy meglepetésre 3. helyen záró Hugh Carthy is, azonban alaposan belegondolva látszódhat, hogy a párhuzam nem teljesen helytálló.

Az EF 26 éves brit versenyzője ugyanis nem egyik pillanatról a másikra vált számottevő tényezővé a mezőnyben. Az idei már a negyedik szezonja volt a World Tourban, az elmúlt éveket pedig a fokozatos előrelépés jellemezte részéről. A fejlődés már a tavalyi Girón is látszott, ahol egy-egy rossz napot leszámítva felvette a versenyt a legjobbakkal, végül pedig a 11. helyen zárt összetettben. 

Carthy elmondás szerint ekkor hitte el magáról, hogy lehet esélye a háromheteseken:

Az új szezon is bíztatóan indult a brit számára, a járványt követően azonban egyértelműen segítő szerepben tért vissza, a Touron Dani Martinezért dolgozott volna. Az EF kolumbiai kapitánya viszont már a második szakaszon bukott, Carthy pedig hátul is maradt vele, eldobva saját esélyeit. A verseny utolsó hetében ráadásul maga is esett, majd egy vb-vel és Fleché Wallonne-nal zsúfolt hetet követően végre rápihenhetett a rövid szezon utolsó nagy céljára, a Vueltára.

A forma tehát megvolt, Carthy viszont ismét nem elsőszámú emberként érkezett a versenyre, újra Martinez volt a kapitány. A jövőre az Ineoshoz igazoló kolumbiai azonban megint elesett a verseny elején, így a csapat szinte az első naptól Carthy-ért dolgozott. 

Ahogy a verseny haladt előre, Carthy be is bizonyította, hogy megérdemli az esélyt. Már a Formigalon sem zavarta meg a Roglicot is zavarba hozó rossz idő, a második hét végén pedig jött az Angliru brutális emelkedője, ahol végleg bejelentkezett a dobogóért:

Mindezt ráadásul wattmérő nélkül érte el:

Az utolsó héten Carthy egy remek időfutammal és magabiztos versenyzéssel biztosította be a dobogós helyet, karrierje messze legnagyobb sikerét elérve. A jó eredménnyel persze az elvárások is megnőnek majd. A brittel eddig egy verseny sem számolt kapitányként az EF, az ezzel járó plusz nyomással meg kell majd birkóznia. Carthy azonban nem gondolja, hogy ez problémát jelentene számára: