„Ha beledöglök is, megcsinálom” – félelmekről és katarzisról mesélt a Giro idei győztese

2020-ban egy hajszállal kikapott, és a mennyország helyett - egy pillanatra legalábbis - a „pokolban” érezhette magát a Giro mindent eldöntő időfutama után. Az idén azonban Jai Hindley megmutatta, a második hely nem volt véletlen, és megszerezte a rózsaszín trikót. Az ausztrál beszélt a félelmeiről, az önbizalom fontosságáról, valamint az utolsó két nap eszelős őrületéről és katarzisáról.

Jai Hindley szerény és visszafogott maradt, úgy tűnik, a Giro-győzelem nem zavarta meg a fejét.

A Bora 26 éves ausztrál versenyzője látszólag a semmiből nyerte meg a Girót. Az élete egy kicsit nyilván megváltozott, de azért nem fordult ki a sarkaiból.

„Van, ami más lett, de szerencsére a legtöbb dolog ugyanaz maradt” – mondta Hindley. „Nem szeretem, amikor valaki elér egy nagy eredményt, ami a fejébe száll, és mindent megváltoztat. Én maradok, aki voltam, ebben vagyok a legjobb.”

Kerékpár

"Alkalmazkodsz vagy meghalsz" – Hindley szerint a kerékpársport brutális, őrült versenyek jönnek

06/01/2026 - 19:40

És valóban, mintha még fel sem fogta volna igazán, hogy bizony ő már Grand Tour-győztes.

„A Giro után elmentünk a barátnőmmel nyaralni Olaszországba egy hétre. Semmi extra, jöttünk, mentünk, mint a turisták. Nem is igazán volt időm leülni, és végiggondolni az egészet. Ültünk egy étterem teraszán, és mosolyogtunk, el sem tudtuk hinni, ami történt.”

Kevesen számítottak a győzelmére, annak ellenére is, hogy 2020-ban már majdnem megnyerte. Ő és Tao Geoghegan Hart egálra álltak a mindent eldöntő egyenkénti előtt, és végül bő fél perc különbséggel az Ineos versenyzője győzött.

Ezt követően 2021 katasztrofálisan alakult a számára, betegségek és sérülések váltogatták egymást. Sokan azt gondolhatták, 2020 ígérete végleg oda is lett. Nem ő lett volna az első, aki szép reményekkel robban be, de aztán a valódi kiteljesedés nem sikerül neki.

Jai Hindley

Fotó: AFP

Aztán 2022-ben megmutatta, nagyot hibázott, aki lemondott róla, bár kétségtelen, nem tartozott az elsőszámú esélyesek közé.

„Nem álltam jól a fogadóirodáknál. Ez vicces, mert néhány haverom elég jót keresett rajtam azzal, hogy már az elején megtették az én győzelmemet. Én belül tudtam, hogy ha összejönnek a dolgok, és mindent jól csinálok, komolyat odapörkölhetek a többieknek az utolsó héten.”

„Ez is volt a terv már az elejétől. Eredetileg három kapitánnyal terveztünk: Keldermannal, Buchmannal és velem. De mindenki azt mondta, ha probléma nélkül lehozom az első két hetet, a harmadik feküdhet nekem.”

A tavasz jól alakult egészen a Liége reggeléig, amikor Hindley lázasan ébredt. Ne feledjük, ekkor már csak kevesebb, mint két hét volt hátra a Giro rajtjáig.

„Három napra kiestem az edzésekből. Ez nyilván azt jelentette, hogy a verseny rajtjára a vártnál rosszabb formában érkeztem. Ez nem hiányzott, hisz az első hét miatt amúgy is aggódtam. Ott volt a sok utazás, először Magyarországra, utána Szicíliába, ilyenkor könnyen elkaphatsz valamit, aztán nagyon korán jött az Etna is. Nem voltam topformában, de tudtam, hogy ez jól jöhet majd a harmadik héten.”

Richard Carapaz és Jai Hindley

Fotó: Getty Images

Az első két hetet tökéletesen lehozta, ráadásul a kilencedik szakaszt, a Blockhaust be is húzta. Azzal feljött a 15. helyről az 5.-re, majd az utolsó hét elején már második volt Richard Carapaz mögött, mindössze hét másodperc hátránnyal.

„Az utolsó hét azért volt stresszes, mert bár jók voltak a lábaim, kezdtem kifutni az időből. A formát valahogy győzelemre kellett váltanom. Voltak kemény szakaszok, de a vége sosem volt igazán durva, ahol különbséget lehetett volna kiharcolni. Carapaz pedig megingathatatlannak tűnt. Aztán kinéztem a 20. szakasz utolsó 5 kilométerét. Tudtam, hogy az kutyakemény lesz."

„A nap elején erősnek éreztem magam, mentálisan is stabil voltam. Tudtam, hogy ilyenkor már mindenki szenved. A dobogó többé-kevésbé biztos volt, a győzelemhez azonban kellett előny az időfutamra.”

Persze utólag könnyű ezt így elmesélni, de azért közben ott lehetett a fejében a 2020-as csalódás is. Hindley azonban ismét az önbizalom fontosságát hangsúlyozza.

Jai Hindley

Fotó: Getty Images

„Lehet, hogy nem hangoztatom, de minden nap azzal az érzéssel kelek fel, hogy „történjék bármi, ma lenyomok bárkit”. Muszáj maximális önbizalommal nekivágni, így tettem a 20. szakaszon is. Annak ellenére, hogy reggel azért éreztem, kissé nehezk már a lábaim.”

„Az utolsó hegy elején ránéztem Carapazra, aki rezzenéstelen volt. Nyugodtnak tűnt és erősnek. Gondoltam is magamban, hogy pokoli nehéz lesz leszakítani. Kämna közben visszamaradt a szökésből, és elképesztő tempót ment nekem. Közben éreztem, mintha Carapaz kezdene megtörni.”

„Aztán szóltak rádión, hogy toljam neki full gázon, mert Carapaz kezd leszakadni. Én meg ugye pont ezt akartam hallani. Tiszta őrület volt a hegyen, iszonyúan fájt már, de közben alig emlékszem bármire. Amikor áthaladtam a célvonalon, már teljesen kész voltam. Az eszméletvesztés határa. Ennyire még sosem ütöttem ki magam.”

Igen ám, de másnap még jött az időfutam 1:25 előnyből, ami azért nem rossz. Igaz, buktak már versenyt sokkal nagyobb előnyből is.

„Ideges voltam. Nem tudhattam, mennyit vett ki belőlem az előző nap, meg persze féltem egy esetleges defekt vagy mechanikai probléma miatt is.”

Jai Hindley

Fotó: Getty Images

„Hallottam, hogy az emelkedő tetejére, ami nagyjából féltávnál volt, kb azonos idővel értünk fel. Onnantól óvatosan vettem minden kanyart, a kockaköves részt is vigyázva nyomtam, csak semmi kockázat.”

Érdekességként mindenképpen idekívánkozik, hogy az édesapját nagyon érdekli a buddhizmus, Hindley szokatlan keresztneve is innen jön. A Jai jelentése győzelem. Amikor India a függetlenségéért harcolt a britekkel, a jelmondatuk az volt, hogy ’Jai Hind’, azaz ’Győzelmet Hindusztánnak’.

Ennek kapcsán eszünkbe juthat, hogy Hindleynek akkor biztos van valamilyen mantrája, amivel fókuszáltan tartja magát.

„Bár nagyon elszánt vagyok, és imádom ezt a sportágat, mégis az van bennem, hogy végül is azért ez mégsem több, mint egy kerékpárverseny. Ez ellentmondásnak tűnhet, de így tartom magam egyben mentálisan. Így tudom nem túlgondolni a versenyzést. A túlgondolással ugyanis kicsinálja magát az ember.”

Jai Hindley

Fotó: AFP

A hab a tortán az volt, hogy Veronában végre láthatta a szüleit.

„A csapat odarepítette őket a célhoz a verseny végére. A covid miatt két és fél év után most láthattam őket újra. Hihetetlen volt ez a nap, tényleg, el sem tudom mondani, mennyire. Ráadásul eljött Cadel Evans is. Egy ekkora ausztrál kerékpáros legenda megnézte, ahogy célba érek… Fúú, nagyon menő volt.”

És hogy mik a tervei a jövőre nézve?

„Jó lenne Tourozni. Ez az ötödik évem profiként, és még sosem tekertem ott.”

via Rouleur

Giro d'Italia

"Nem hiszem, hogy bármi rosszat tettem volna" - Del Toro és Carapaz sem bánja a Girós taktikáját

02/06/2025 - 19:59

Giro d'Italia

Simon Yates: „Az első pillanattól akartam ezt a szakaszt, le kellett zárnom egy fejezetet”

31/05/2025 - 19:54