Gyűlölve szeretni – Miért ennyire megosztó az Ineos?

Frissítve 19/10/2021 - 13:46 GMT+2

Felelősek-e a versenyzők a szponzorok tevékenységéért? Hatékony lehet-e a sportban zöldre mosás módszere?

Fotó: Eurosport

A tavalyi Tour de France során a Sky az óceánszennyezés és az egyszer használatos műanyagok ellen kampányolt, míg idén májustól a világ legnagyobb műanyag előállító vállalatát, az Ineost promotálja a csapat, amivel a környezetvédők céltáblájára került. Az ellentmondás szembeötlő, a kérdés az, számít-e, honnan jön a pénz?

Az idei Tour de Yorkshire első szakasza után Sir Dave Brailsford kiszállt az Ineos csapatbuszából és a diadalittas bokszolókra jellemző önteltséggel elindult a riporterek csoportja felé.

„Hol maradtak a tüntetők?” – tette fel a retorikus kérdést Brailsford. „Legyünk reálisak és valljuk be őszintén, alig néhány ember lézengett ott. A beígért tizenötezres tömeg, aki nekem akart esni, nem igazán valósult meg. Ezeknek az embereknek megvolt a joguk, hogy kifejezzék a véleményüket és ezt tiszteletben is tartom, de ennyi, semmi több.”

Török körverseny

Az év befutó-fotója készülhetett el a Török kör ötödik szakaszán

00:03:48

2 perce

A korábban Team Sky néven futó kerékpárcsapat első embere olyan magabiztosan beszélt, mintha Chris Froome egyik Tour de France-győzelméről nyilatkozott volna. Mint elismerte, fennállt a veszélye, hogy kisebb patthelyzet alakuljon ki, amikor az Ineos május elején debütált a yorkshire-i utakon.

A szakasz rajtjánál, Doncasterben nagyjából 100 ember gyűlt össze a csapatbusz körül, tiltakozva a világ egyik legnagyobb vegyipari cége ellen, amely átvette a sportból távozó Sky helyét, mint főszponzor.

Az ún. „fracking” technológia, azaz a hidraulikus repesztésen alapuló bányászat volt a fókuszban, hiszen az Ineos ezt a vitatott eljárást alkalmazza, hogy – többek között – a yorkshire-i talajból palagázt nyerjen ki. Az első szakasz rajthelyszíne mindössze 11 kilométerre volt egy ilyen fúrótoronytól.

Néhány tüntető Sir Jim Ratcliffe-et, az Ineos alapítóját és többségi tulajdonosát ábrázoló maszkot viselt, amit vörös ördögszarvakkal egészített ki. A hírek szerint összesen 15 000 ilyen maszkot osztottak szét a szakasz útvonala mentén. Voltak, akik a velős „Frack off, Ineos!” szlogennel ellátott plakátokkal érkeztek, míg mások bővebb lére eresztették a véleményüket és „A Nagy Britannia leggazdagabb embere össze akarja zúzni a városunkat, hogy műanyagot gyártson” feliratú transzparensekkel vonultak fel.

000_1G39BN.jpg

Fotó: Eurosport

A doncasteri startnál valaki „egészséges” cigarettákat is osztogatott – ironikus gesztus, amivel azt szerette volna sugallni, a dohányzás ösztönzése pont olyan abszurd, mint a műanyaggyártó vegyipar és a repesztéses bányászat támogatása, melyben az Ineos is részt vesz, és ami 21 milliárd fontos becsült vagyonhoz juttatta Ratcliffe-et.

Amikor az Ineos versenyzői, köztük Chris Froome, előmerészkedtek a buszból, hogy aláírják a rajtlistát, dühös tiltakozók hada követte őket a színpadig vezető úton, akik a bemutatást is hangos fújolással és bekiabálásokkal –„Szégyelljétek magatokat!” – zavarták meg.

Kijelenthető tehát, hogy az új szponzor ünnepélyes felfedése balul sült el. Brailsford és Ratcliffe az előző napi sajtótájékoztató során érdektelenségüket fejezték ki, az Ineos alapítója ráadásul a „tudatlan” és a „zajos kisebbség” jelzőkkel illette a fracking ellen tüntetőket, amivel csak tovább szította az indulatokat.

Ezzel szemben Brailsford jól érzékelhető megkönnyebbülése és fennhéjazó stílusa nem a teljes érdektelenségről árulkodott az első szakasz befutója után. Ugyanis azzal, hogy magát és a csapatát úgy tüntette fel, mintha a demonstrálókkal abszolút ellentétes álláspontot képviselne, ahelyett, hogy valamelyest szimpatizálna velük, kissé kényelmetlen helyzetbe került.

Vajon az Ineos morális győzelmét jelzi az, hogy végül nem gyűlt össze a prognosztizált, tizenötezres tömeg és a verseny kvázi zavartalanul zajlott tovább?

Felelősek-e a versenyzők a szponzorok tevékenységéért?

Brailsford rámutatott arra, hogy amíg a média javarészt a plakátokra és a fújolásra fókuszált, a kerékpárszerető közönség számottevő túlerőben volt a tiltakozókkal szemben: „Igen, itt van néhány ember, aki különféle táblákkal érkezett, de mi a helyzet a többiekkel?” – utalt a busz körül tolongó szurkolókra. „Az ő véleményük talán kevésbé számít? Mert szerintem nem.”

Több olyan jellegű vita is kirobbant a doncasteri buszparkolóban, amikor egy-egy rajongó azt nehezményezte, hogy a demonstráló csoport a versenyzőkre zúdítja a haragját – azokra a versenyzőkre, akik egészen az utolsó pillanatig kivártak, mielőtt leszálltak volna a buszról, hogy ezzel is védjék magukat a verbális támadásoktól.

De hiba lenne azt képzelni, hogy a közönség egyértelműen felosztható szurkolókra és tiltakozókra, hiszen bőven volt átfedés a két szembenálló tábor között: a tiltakozók többsége minden bizonnyal rajong a kerékpársportért, míg a szurkolók jelentős százaléka egyetértett a tiltakozók nézeteivel.

Mindeközben a többi résztvevő csapat versenyzői együttérzésüket fejezték ki az Ineosban tekerő társaik felé, kiemelve, hogy mennyivel nehezebb a helyzetük azáltal, hogy a versenyzéssel járó stressz mellett az ellenséges fogadtatásból fakadó nyomással is nap mint nap meg kell küzdeniük.

Az Ineos végül sikerrel zárta májusi debütáló versenyét, mivel Chris Lawless révén két szakaszt és az összetettet is megnyerték, melyhez jócskán hozzájárult a csapat mesterien kivitelezett taktikája.

A tüntető tömeg lassan odébbállt és már a következő akcióját fontolgatja. Úgy érzik, a klímaváltozással kapcsolatos, fokozódó aggodalom és a civil mozgalmak felerősödése miatt náluk van az előny és a lendület. Vajon csalódott-e a klímaaktivista csoport amiatt, hogy a tiltakozás nem váltotta ki a kívánt hatást?

000_1G39A9.jpg

Fotó: Eurosport

„Sosem lehet elég nagy demonstrációt szervezni” – véli Dave Shaw, a helyi tanács tagja, a repesztéses bányászat ellenzője, aki szintén ott volt a doncasteri rajtnál. „Igenis éreztettük a jelenlétünket és hallattuk a hangunkat, viszont örülök, hogy direkt módon senki sem akadályozta a verseny menetét, hiszen ezt senki sem akarhatta. A miénkhez hasonló kampányok sikere a médiamegjelenésben rejlik, az a valódi csatatér” – teszi hozzá.

Shaw szerint az első csatát ők nyerték: „Brailsford talán megüthetett volna egy békülékenyebb hangot, de nem játszott a kezünkre. Sok olyan emberrel beszéltem a verseny ideje alatt, akik imádják a kerékpársportot, mégis aggasztja őket az Ineos jelenléte, ezért szimpatizálnak velünk. Azok a vegyipari óriásvállalatok, amelyek fosszilis tüzelőanyagokkal keresik a pénzüket, a történelem rossz oldalán állnak, ez ilyen egyszerű.”

De vajon Shaw együttérez a versenyzőkkel, akiknek semmiféle beleszólásuk nem lehetett abba, hogy épp az Ineos vette át a főtámogatói szerepet?

„Természetesen igen” – feleli. „Csapdába kerültek, ugyanakkor pont ők azok az emberek, akikhez el akarod juttatni az üzenetedet, hiszen az olyan sportolók, mint Chris Froome vagy Geraint Thomas, széles szurkolói bázissal rendelkeznek. Amikor majd lejár a szerződésük, valami olyasmit szeretnél tőlük hallani, hogy ‘nem akarom, hogy ezentúl ezzel a márkával azonosítsanak, mert a sajátommal ellentétes értékrendet képvisel.’”

Tisztára mosás, avagy hogyan zöldíti magát az Ineos

Az Ineosszal szembeni legerősebb és leggyakoribb vád a „greenwashing”, magyarul „zöldrefestés” – azaz, hogy a brit vegyipari vállalat arra használja fel a sportot, hogy felelős, környezetbarát brandet alakítson ki, így elfogadtatva magát a közönséggel.

Dave Shaw is meggyőződéssel állítja, ez az Ineos első számú célja a kerékpárcsapat szponzorálásával: finoman megváltoztatni a cégről kialakult negatív képet, hogy az emberek fejében – és a Google keresési eredményeiben is – az Ineos márkanév az elit sporttal, a sportsikerekkel kapcsolódjon össze, ne pedig kétes üzleti tevékenységekkel.

Néhány nappal azután, hogy az országúton debütált az Ineos csapat, a vállalat elindított egy újabb ambiciózus sportprojektet, az Ineos 1:59 Challenge-et, támogatva a kenyai maratonfutó, Eliud Kipchoge 2. rekordkísérletét (amely, mint ismert, történelmi sikerrel zárult, hisz' Kipchoge október 12-én, Bécsben áttörte a kétórás álomhatárt).

Az Ineos vállalati honlapján két héttel a bejelentést követően is a maratoni projekt volt a vezető hír, megelőzve a Sky csapat átvételéről szóló sajtóközleményt – most sincs ez másképp, Kipchoge uralja a címlapot.

000_1LC7BK.jpg

Fotó: Eurosport

Még lejjebb az Ineos Team UK nevű vitorlás csapatról szóló cikk olvasható, melyből kiderül, az Ineos a négyszeres olimpiai bajnok sportági legendával, Sir Ben Ainslie-vel a fedélzeten célozza meg a 2021-es Amerika-kupát.

Sokat kell tehát lefelé görgetni ahhoz, hogy az ember szembesüljön azzal, mivel is foglalkozik valójában az Ineos, mint vegyipari cég. Az oldalt böngészve az lehet a látogató benyomása, hogy elsősorban világverő sportcsapatokat működtet és nagyszabású sportprojekteket pénzel. Shaw szerint pont ez a cél.

Kérdéses persze, hogy a „greenwashing”, illetve az ezzel rokon „sportswashing” mennyire hatékony tevékenység, ha hatékony egyáltalán, hiszen előfordulhat, hogy épp ellenkező hatást vált ki: ahelyett, hogy javítaná a vállalatról – adott esetben az országról – kialakított képet, ráirányíthatja a (média)figyelmet az elfedni kívánt problémákra.

Ezt a gondolatmenetet alátámasztandó, a 2008-as pekingi olimpiai kapcsán például előtérbe került, hogy a kínai kormány visszaél az emberi jogokkal, de a 2022-ben esedékes qatari futball-vb is hemzseg az ellentmondásoktól, mind a pályázati eljárás, mind pedig a stadionokat építő (vendég)munkásokkal való bánásmód terén.

Amikor egy kétes hírű cég (vagy állam) világszerte ismert sportcsapatokat és egyéni sportolókat szponzorál, azzal egyrészt ráébreszti az embereket arra, mit is csinál valójában, másrészt állandó vizsgálódásnak és kritikának teszi ki magát. A sportesemények biztosítják a tiltakozóknak a tökéletes terepet arra, hogy kifejezzék nemtetszésüket – az aktivisták számára a nyilvánosság olyan, akár az oxigén, mondja Shaw.

Akik személyesen is ismerik az elsőosztályú sportingatlanokat felvásárló Ratcliffe-et (állítólag a Chelsea focicsapata is szerepel a kívánságlistáján), azt mondják, hogy az üzletember célja nem a zöldrefestés, sőt. Azzal érvelnek, hogy Ratcliffe nem akarja sem megváltoztatni a cégéről alkotott képet, sem elterelni a figyelmet az Ineos tevékenységéről, mivel a tudomány megerősíti abban a hitében, hogy a fracking technológia teljesen biztonságos és az eljárást érintő szabályozás túl szigorú. Nem érdeke tehát, hogy kozmetikázza a saját, vagy vállalata társadalmi megítélését.

Ehelyett ismerői úgy írják le Ratcliffe új, egyre bővülő sportbirodalmát, mint egy mellékes szórakozást, vagy mint egy hiúságprojektet: a 66 éves sportőrült üzletember pusztán azért önt milliókat a kerékpársportba, a vitorlázásba, a triatlonba és bármi egyéb, sporttal kapcsolatos projektbe, mert megteheti.

„A vállalat évente nagyjából 6-7 milliárd font profitot termel. Mégis mi a probléma azzal, ha ebből a pénzből valamennyit a sportra, jó kihívásokra és jó emberekre fordítunk?” – tette fel a költői kérdést az Ineos alapítója a Kipchoge-féle 1:59-es projekt beindításakor.

Dave Shaw azonban elveti a célzást, miszerint szó sincs tudatos PR-tevékenységről: „Egy évvel ezelőtt senki sem beszélt Ratcliffe-ről és az Ineosról, leszámítva a repesztéses bányászatot ellenző mozgalom tagjait. Szinte biztos, hogy valaki azt javasolta neki, hogy vonja be a nyilvánosságot. Azt gondolom, innen ered az Ineos csapat ötlete és ez lehet az átvétel hátterében.”

Ne kérdezősködj, csak tekerj!

Messze nem az Ineos az egyetlen megosztó szponzor a kerékpársportban, számos további támogató tevékenysége is aggasztja a környezetvédőket és a politikai aktivistákat.

Például ott az olajkitermelő óriás, a Total, amely a Direct Energie csapatát vette át idén tavasszal. A Bahreint, az UAE-t és az államilag finanszírozott Astanát szintén azzal vádolják, hogy arra használják fel a sportot, hogy elfedjék demokráciaellenes intézkedéseiket, más mederbe terelve a közbeszédet.

A kerékpározás mint profi sport teljes mértékig a kereskedelmi szponzorációtól függ, ezért mindig is bűnös volt a tekintetben, hogy nem kérdezősködött túl sokat a működéséhez szükséges pénz eredetéről. De ha visszapörgetjük a korábbi csapatszponzorokat, láthatjuk, hogyan változtak a sportfinanszírozással kapcsolatos társadalmi attitűdök és normák az utóbbi 50-60 év folyamán.

Hosszú évtizedekig dohány- és alkoholipari vállalatok logói díszítették a kerékpáros mezeket (akár a Forma 1-es autók oldalát). Az 1950-es években tűnt fel szponzorként pl. a St Raphaël (francia aperitif) és a Carpano (olasz vermut) – előbbi Jacques Anquetil, utóbbi Fausto Coppi akkori csapatát támogatta. A Boule d’Or nevezetű belga cigarettamárka pedig egészen 1983-ig volt névadó szponzor.

Nem mintha a profi versenyzőknek különösebb köze lenne a mezükre nyomtatott márkanévhez: csak a legritkább esetben szólalnak fel és cselekednek a szponzor nevében. A Sky-ról Ineosra való váltás kapcsán mégis felmerült a képmutatás vádja, ami elsősorban a kerékpárosokra irányult. A Sky csapata a tavalyi Tour de France során orkát ábrázoló, egyedi mezzel igyezekett felkelteni a figyelmet az egyszer használatos műanyagok élővilágra gyakorolt káros hatásaira, idén pedig a műanyaggyártó behemót Ineos színeit képviselte, ami nem akármilyen pálfordulás.

Sky-Ocean-Rescue-Jersey.jpg

Fotó: Eurosport

Persze a versenyzők semmivel sem gyakoroltak nagyobb társadalmi befolyást a tavalyi környezetvédő kampánnyal, mint most, az új szponzor környezetkárosító üzleti tevékenységét ‘promotálva’.

Vajon évekkel később ugyanúgy fogjuk megítélni az Ineos szponzorációját, mint ahogy napjainkban a cigaretta- és szesziparból érkezett támogatókat értékeljük? Netán újabb fordulópontot hoz az Ineos-féle sportbirodalmat övező vita és felhajtás? Shaw és sok társa mindenesetre ezt reméli és várja.

Figyelemre méltó viszont, hogy amíg az Ineos érkezésétől visszhangzott a sajtó, a Total feltűnése körül szinte teljes a csend – igaz, a francia vegyipari cég egy pro-konti csapatot pénzel, ráadásul jóval kisebb tételben.

Ami az Ineost illeti, a csapat már azelőtt is megosztotta a kerékpáros társadalmat, mielőtt Ineos lett a neve, főként amiatt, mert évről-évre dominálta és már-már demoralizáló fölénnyel nyerte meg a sportág legnagyobb presztízsű versenyét, a Tour de France-t. Brailsford és Ratcliffe szerint ez nem is fog változni.

„Mindenben segíteni fogjuk Dave-et, hogy ez a győzelmi széria minél tovább tartson” – mondta Ratcliffe a csapat májusi avatásakor. Azóta Egan Bernal újabb sárga trikót szerzett, az elsőt az Ineos mezében.