Guillaume Martin először tartott tőle, hogy cikizni fogják a mezőnyben, amiért könyveket ír

Guillaume Martin-Guyonnet – mert már ezen a néven szerepel mindenhol –, életében nem csak az lett most nagy változás, hogy a Cofidistől a Groupama-FDJ csapatához szerződött, hanem megjelent a legújabb könyve is, ami ezúttal elkalandozott a bringás/filozófiai kérdésektől a családregény irányába. A L’Équipe ennek apropóján készített egy interjút a 31 éves francia bringással, és természetesen nem hagyták ki a ziccert, hogy a sportról is kérdezgessék kicsit.

Les Gens qui rêvent - Az emberek, akik álmodnak. Ez lett Martin új könyvének a címe, aminek a borítóján már a Martin-Guyonnet vezetéknév szerepel. A bringás elárulta, hogy édesanyja nevét vette fel, hogy ezzel is tisztelegjen előtte, és hogy először a francia kerékpáros szövetség licenckérelmébe írta be így. Ezután a francia tv-s kommentátorok elkezdték használni, onnantól pedig nem volt visszaút.

Ez az írása azonban az édesapjáról szól. Első két könyve, a Socrates à vélo (2019 - A kerékpáros Szókratész) és a La Société du peloton (2021 - A peloton társadalma) után Martin most már inkább a regény műfajába kóstolt bele, de jócskán beleásott a családja történetébe is. Ebből az interjúból szemezgettük ki a bringás részleteket.

Guillaume Martin-Guyonnet: Elég hamar megunom a témákat, így nem volt kedvem egy harmadik „bringafilozófiai” könyvet írni. Valami személyesebbet akartam kipróbálni, mondjuk kicsit nehezebb is volt ezt megírni…

Ha a kerékpározásról, filozófiáról beszélek, akkor tudom, miről van szó, ismerem a közeget, ott nem kellett irodalmi kutatómunkát végezni meg ilyesmi.

Az első könyvemnél még féltem a kerékpáros közösségben való fogadtatásától. Már a filozófiai mesterdiploma is elég egyedi dolog volt, aztán erre jött még a könyvírás… Olyan volt, mintha csak tapogatóztam volna a sötétben, mindig csak egy aprót lépve, attól tartva, hogy egyszer csak elfogy a lábam alól a talaj.

Óhatatlanul kialakul ebből a helyzetből valamiféle komplexus, ez is az imposztor-szindróma egy formája. De ha meg máshonnan nézzük, ha nem lettem volna bringás, nem jutok el ide sem.

Mindenféle! Vannak, akik nem is tudják, hogy könyveket írok, vannak, akiket egyáltalán nem is érdekel ez, vannak, akik beszélnek az írásaimról, pedig nem is olvasták őket, és persze olyanok is vannak, akik olvasták őket.

A csapattársaim közül Hugo Toumire, akivel a kerékpározáson túlmutató megbeszéléseket is meg szoktunk ejteni.

Vagy például az egyik reggel a Vueltán Esteban Chaves odajött hozzám, amikor leszálltam a buszról: „Ó, olvasom a könyvedet, remek!” – mondta így a semmiből.

Martin hozzátette még azt is, hogy bár spanyol fordítások már vannak, angol viszont sajnos még nincs a könyveiből, illetve arról is részletesen mesélt, hogyan hatott rá az anyai nagyapja, aki közel állt Jean-Paul Sartre-hoz és Simone de Beauvoirhoz, illetve hogy milyen érzés volt beleásnia magát édesapja történetébe, akinek még az első szexuális élményéről is írt a legújabb regényében.

Forrás: L’Équipe