Landa: "Senki sem szeret ingyen dolgozni, főleg akkor nem, ha profi versenyző"

Mikel Landa tavaly került a Quick-Step csapatához, miután négy évet lehúzott a Bahreinnél.

Annak ellenére bejött neki az átigazolás, hogy nem nyert szakaszt, igaz, Remco Evenepoel segítőjeként ötödik lett a Touron és top 10-ben zárt a Katalán körön, illetve a Vueltán.

Bár Landa egyik nagy célja, idén valószínűleg nem lesz ott mindhárom Grand Touron, de a Girónak jó eséllyel kapitányként vághat neki. Aztán megint jön Evenepoellal a Tour de France.

Nagyon szeretem a Girót meg az olasz versenyeket, de az túlzás, hogy bármikor is közel lettem volna a győzelemhez. Jól mentem abban az évben, amikor Contador nyert, de 2015-ben például közel sem volt olyan mezőny, mint idén várható. Roglic, Ayuso, a Yates tesók. Akkoriban még senki nem volt annyira komplett versenyző, mint a mostani menők, akik mindenben kiemelkedően jók. Én hegyimenő vagyok, rossz a sprintem, elég korlátozottak a lehetőségeim, ha nyerni akarok.

Elindulok a Stradén, aztán a Tirrenón, ott leszek Katalán körön, de utána már csak a Girón megyek.

Így van. Nagy célom, hogy egyszer mindhárom Grand Touron elinduljak egy éven belül, de ez szerintem nem fog összejönni.

Még nem, de teljesen jól érzem magam a Quick-Stepnél, szerintem lassan leülünk beszélgetni, rajtam nem fog múlni a folytatás.

Senki sem szeret ingyen dolgozni. Ez a sport nagyon megterhelő és ahogy telnek az évek, egyre nehezebbé válik. Formába lendülni, nekivágni a versenyeknek, ez mind komoly elkötelezettséget és sok lemondást igényel. Keveset vagy a családdal, sokat utazol, nincs időd olyan dolgokra, amire egy átlagembernek simán van. Szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel a fizetésem.

Nem tudom miért, de szeretem a drága dolgokat. Egy jó étteremben enni például nagy élmény, erre nem sajnálom a pénzt, de

Múltkor láttam, hogy a MotoGP meg az F1-es versenyzők mennyi különböző sportot űznek: futás, kerékpározás, úszás... nekem pont ez hiányzik a legjobban. Én szeretek túrázni, úszni, de meg kell gondolnom, hogy mikor mit csinálok. A futásról már le is szoktam, mert nem akarom feleslegesen terhelni a térdem vagy a bokám.

Nem lepődtem meg, tudtam hogy tényleg kerékpármániás. Őszintén szólva örülök a hírnek, bár nem tudom, milyen szerepe lesz a csapatnál.

Ezt én is sajnálom, mert talán lehetett volna több. De ahogy mondtam, abszolút nem vagyok gyors, így pedig egy kiscsoportos sprintben sincs sok esélyem.

Ez rengeteg erőt tud adni, főleg akkor, ha például egy sérülésből kell visszatérned.

Én szoktam, olvasom a Marcát is, de a kerékpáros fórumokat elkerülöm. Nagyon távol áll tőlem, hogy bárkivel is leálljak vitatkozni.

És milyenek vagyunk? Hiába van jó kerékpárunk, kijön egy új modell és azonnal meg akarjuk venni. Ennek ellenére szerencsére rengetegen tekernek, ami nagyon jó. Sokaknál a kerékpársport az életük részévé vált.

Sőt, hatalmas különbségek vannak, és ezért a kisebb sorok szenvednek is. De még a Soudal helyzetét is nehézzé teszik olyan csapatok, mint az UAE. Arról már ne is beszéljünk, mi a helyzet például konti szinten.

Annyit tudok, hogy edzőként vagy sportigazgatóként nem tudom elképzelni magam, de tv-s kommentátorként sem. Szerintem a visszavonulás után kellene nekem egy kis szünet, hogy újra kedvem legyen a kerékpársportban dolgozni.

Igaz van, néha nem lenne rossz, szerintem ebbe én is belemennék (mosolyog).