Egy kegyetlen hegy, amit csak hatezren láthatnak – ismerjük meg a Monte Lussarit, ahol eldőlhet az idei Giro
Publikálva 27/05/2023 - 10:23 GMT+2
Tizenegy kilométer viszonylag síkon, majd a kegyetlen Monte Lussari, ahol eldőlhet az idei Giro d'Italia. Tizenkét százalék átlagban, bő hét kilométer mászás, helyenként 22%-os részekkel. Különösen az első öt kilométer lesz furcsa, egy vékony, aszfaltozott „ösvényen”, ahová nem engedik fel a kísérőkocsikat. Ritkán látni olyan durva hegyet, ami szombaton vár a versenyzőkre.
Giro d'Italia Stage 20 profile and route map: Tarvisio - Monte Lussari
Videó forrása: Eurosport
Ez a rövid jellemzés Geraint Thomastól származik, és természetesen a Giro 20. szakaszának sorsdöntő hegyére, a Monte Lussarira vonatkozott. Ritkán látni ilyen emelkedőt, tényleg egy brutális időfutam vár szombaton a mezőnyre.
A Monte Lussarit egyébként pont Primož Roglič ismeri a legjobban, aki fiatalabb korában sokat járt ide síelni.
A Tarvisióból induló, viszonylag sík, 11.3 kilométeres rész után, már "csak" 7.3 kilométer a cél, de pont ez rész lesz igazán kegyetlen.
Tizenkét százalék átlagban, helyenként 22%-os (!) részekkel. Különösen az első öt kilométer lesz furcsa, egy vékony, aszfaltozott „ösvényen”, ahová természetesen nem mehetnek fel a kísérőkocsik. Ennek az útszakasznak egyszer sem megy 13% alá a meredeksége.
A pálya első fele, vagyis a síkabb rész 12-13 perc lesz a legjobbaknak, a mászás nagyjából 27-28 perc.
A csapatautók csak az időfutam első részében, az emelkedő lábáig kísérhetnek, ahol a szervezők kijelöltek egy 25 méter hosszú zónát, itt lesz lehetőség a kerékpárcserére.
Innentől kezdve viszont egyedül maradnak a versenyzők, csak a neutrálmotortól kaphatnak segítséget. Ehhez a logisztikai kihíváshoz az RCS Sport 120 motort biztosít. Három részletben indítják a versenyzőket, így kerülik el a nagyobb forgalmat, hisz a Monte Lussariról lejutni sem egyszerű. A célba érkezés után a versenyzők, illetve a segítő személyzet felvonóval tud leereszkedni 1766 méter magasról, de helyhiány miatt magára a hegyre is „csak” 6000 nézőt engednek fel.
„Valljuk be, feltekerni 20 százalékos meredekségű utakon egy síközponthoz, mögötted egyetlen motorral, amin valaki a kezében fogja a kerékpárodat, na, ilyet nem látsz minden nap” – mondta Jurgen Van den Broeck, aki a 2008-as Girón vett már részt hasonló időfutamon, amikor a Kronplatzra kellett felmennie a mezőnynek.
„Egy ilyen emelkedőn, ahol ennyire komoly százalékok vannak, minden a túlélésről szól. Nem lehet arról beszélni, hogy ki találja meg a ritmust, mert el sem lehet kapni.”
/origin-imgresizer.eurosport.com/2023/05/27/3712778.jpg)
Primoz Roglic és Geraint Thomas a 2023-as Girón
Fotó: AFP
„Manapság többségében már olyan motorkkal kisérik a versenyzőket, melyeken elöl két kerék található, ez pedig a stabilitás miatt fontos” – meséli Bart Leysen, aki 2008-ban segítőként ült Van den Broeck mögött.
„Nem könnyű egy kerékpárral a kezedben hátul ülni, nekem ráadásul még arra is figyelnem kellett, hogy a tömegben fejbe ne verjek valakit egy kerékkel. Azon a Girón még főleg önkéntesek kísértek minket, sok motor nem is bírta a kiképzést, és egyszerűen elfüstölt a versenyző mögött.”
Bár pénteken egy picit nagyobb előnyben bízott, Roglič mindössze 3 másodpercet adott a rózsaszín trikós Thomasnak.
Vagyis 26 másodpercről kellene fordítania. Volt már hasonló helyzetben nemrég, csak akkor egy időfutamon pont őt támadták.
A 2020-as Tour utolsó előtti szakaszán (amikor már mindenki elkönyvelte az összetett győzelmét), 57 másodperces előnyt kellett volna megtartania Tadej Pogačarral szemben.
A történet végét ismerjük, annak a szakasznak az elvesztett sárga trikó és egy történelmi fordítás lett a vége...
(HLN.be, Gazzetta)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés