Ganna: „A tv előtt ülve, hirtelen mindenki nagy szakértővé válik”

Filippo Ganna ennél nehezen tudott volna jobb statisztikát összehozni az olasz körön, de az igazán nagy teszt a szombati lesz.

A 2023-as Giro ismét egyénkéntivel kezdődik, de Ganna mellett Roglič és Evenepoel is kinézte magának az első napot. Geraint Thomas-ról nem is beszélve, és érte majd Filippo Gannának is dolgoznia kell a következő három hétben.

„Hiszek magamban, tudom, hogy mire lehetek képes, remélem sokan már nem csak egy sima pályásként tekintenek rám. Haladni és fejlődni kell minden nap, különben elmegy melletted a mezőny. Döbbenetes, hogy milyen átlagokat hozunk, durván felgyorsultunk. Remélem lesz majd lehetőségem néhányszor magamért menni, de nyilván a Thomas jó szereplése a legfontosabb”– mondta Ganna, aki egy jól sikerült tavasz után, szombaton nekivág pályafutása harmadik Girójának.

Nem kötelező, de ez lenne a terv. Aztán jó lenne pár napig úgy megtartani, hogy nem facsarom ki magam. Amennyiben lesz rá lehetőségem, szeretnék egy-két alkalommal magamért menni, ahogy 3 éve is csináltam.

Persze. Van már pár év mögöttem, látom és tudom, hogy elvégeztem a kellő munkát, szóval ilyen szempontból nyugodt lehetek. Hiszek magamban, tudom, mire lehetek képes, remélem sokan már nem csak egy sima pályásként tekintenek rám. Haladni és fejlődni kell minden nap, különben elmegy melletted a mezőny. Döbbenetes, hogy milyen átlagokat hozunk, durván felgyorsultunk. Remélem lesz majd lehetőségem magamért menni, de nyilván Thomas jó szereplése a legfontosabb.

Mathieu győzött, én második lettem, vagyis a legjobb azok közül, akik nem nyertek. Ennyi. Én ezt így látom.

Nézd, Alex Zanardinak volt egy jó mondása, amikor arról beszélt, hogy ha sokáig harcoltál egy nagy célért, majd megcsináltad, óriási ürességet érzel magadban. Majd felteszed a kérdést: mi lesz most? Innentől kezdve mi a célom? Én nem hiszem, hogy elértem a maximumot, ez még csak a kezdet. Vissza kell ülni a kerékpárra, és tovább szenvedni. Ez így működik. A motiváció kérdése meg szerintem minden sportban előjön egy-két nagyobb győzelem után.

Azok mindig vannak, és ha jók, meg kell fogadni őket. Nálunk túl sokan értenek a kerékpársporthoz, és a tv előtt ülve mindenki nagy szakértővé, meg szövetségi kapitánnyá változik. Azonnal tudják, mit kellett volna csinálni. Vannak, akik bátran kritizálnak azért, mert második lettem, és nem mentem Van der Poellal a Poggión. Higgye el mindenki, egy ilyen verseny után, nekem a legrosszabb. Bár ezekkel a véleményekkel pont nem szoktam foglalkozni.

Nemrég vagyunk együtt, és erről még nem is szeretnék sokat beszélni. Meglátjuk hova jutunk együtt, de még csak most indultunk.

Azért azt tisztázzuk, hogy nem vagyok mazochista, különben nem ezt csinálnám. Ne értsétek félre, nagyon jó munkánk van, de azért profi kerékpárosnak lenni nem mindig kellemes. Bár azt aláírom, hogy sokkal rosszabb egy bányában dolgozni. Ha ebbe a sportba sokat teszel bele, egy idő után sokat is kapsz vissza.

Egy órás világcsúcs? Jól néz ki, megcsináltam, de életemben nem szenvedtem annyit, mint az utolsó 15 percben. Roubaix? Nyomom, erősnek hiszem magam, aztán pár srác úgy otthagy, hogy nem tudok mit tenni. Van Aert és Van der Poel a crossból jön, ők biztosan nem szenvednek annyit a köveken, mint én. És amikor így elmennek mellettem, nem túl kellemes érzés.

Megfordítanám a kérdést, mert nekem az a durva, hogy még itt van Thomas, és megpróbálja lenyomni ezeket a srácokat. Egy dolog 25 évesen felkészülni, megint egy másik, ha 37 múltál. Bár, ha ezt elolvassa, biztos elküld majd a francba, hogy ismét az életkorával jövök.

A ruháim és karamellás cukor a helyén, vagyis a lényeg bekészítve. De két bőröndöt viszek.

Egyet a versenyre, egy másikat meg a Giro utánra.

Nyaralás. Rómából egyből utazom is tovább. Tenger lesz, de többet nem mondok róla. A telefonomat is ki fogom kapcsolni.

Hónapok óta nem szedtem le a szakállamat, és hajat sem vágattam. Tényleg úgy nézek ki, mint egy medve.