Fetter Erik: „Ezt a Girót eddig az időjárás tette igazán nehézzé”

Az eddigi szakaszokat nem is igazán a tempó, hanem inkább az időjárás tette nehézzé, és bár Erik párszor próbálkozott, megint kiderült, hogy nagyon nem könnyű belekerülni a jó szökésbe.

Az Eolo-Kometa versenyzője az eddigi élményei és Bais szakaszgyőzelme mellett arról is mesélt, hogy mire jut ideje a nap végén, mennyire változatosak az esti vacsorák, és mit szólt ahhoz, hogy Evenepoelnak Covid miatt kellett feladnia a Girót.

Szerintem nem igazán érdemes hasonlítgatni, mert az idei inkább az időjárás, és nem a tempó miatt volt nehéz. Legalábbis nekem. Bár az is igaz, hogy eddig azért próbáltam spórolni. Minden nap 6-7 óra a hidegben meg esőben, eddig főleg az időjárás tett nehézzé a Girót. Tavaly nagyobb volt a tempó, meg talán én is aktívabban mentem az első héten, de ettől még egyiket sem mondanám egyszerűnek.

Az elsőn tényleg maximumot mentem, de vasárnap nem. Ehhez képest nem lett rossz az időm. Pedig korán, esőben indultam, végig állt a víz az úton, miközben a menők, szinte már száraz aszfalton tudtak tekerni. De érzésre teljesen jó volt az időfutamom.

Kétszer vagy háromszor, de akkor szerintem láttatok az elejében próbálkozni. Megint kiderült, hogy nagyon sok mindentől függ az, hogy kiket enged el a mezőny. Ehhez azért nagy szerencse is kell. Simán lehet, hogy az a csoport, amit te magadban jónak érzel, mégsem tud ellépni.

Hír nem volt, és mi alapból úgy álltunk hozzá a naphoz, hogy a két Bais csak akkor szökjön, ha elmegy egy nagyobb csoport. Azt külön elmondták, hogy kis létszámú elmenésnek nincs értelme. Ehhez képest Davide pont ott volt egy ilyen szökésben, így a sportigazgatók egyből mondták neki, hogy akkor onnantól kezdve próbáljon spórolni, amennyit csak tud.

Nem igazán hittünk a hazaérésben, én majdnem biztos voltam benne, hogy a nagyok akarnak valamit ettől a naptól. Alapesetben sok esélyt nem adtunk a sikeres szökésre, de aztán csak hazaértek.

Persze. Kifejezetten jóban, bár egy szót sem beszél angolul J Vicces srác, szerintem még soha nem láttam szomorkodni. És ami furcsa, hogy a tesójával mintha kerülnék egymást. Soha nincsenek egy szobában, és nem lógnak együtt. Ha nem hasonlítanának egymásra, biztos azt mondanám, hogy ők tuti nem rokonok.

Hallottam a hírt, elég kemény, meg az is, hogy milyen sokan kiszálltak már Covid miatt. Szerintem a mezőny fele valamiféle megfázással küzd, csak nem biztos, hogy minden csapatnál tesztelnek. Szerintem úgy lehetnek vele, hogy amennyiben nincs láz vagy komoly tünet, addig nem is küldenek haza senkit.

Talán a 8. szakasz elején, volt egy vicces szitu. Mentek az akciók a szökésért, én is próbáltam benne lenni, aztán szép lassan egy kisebb csoport ellépett. De még nem voltak messze, így megindultam, hogy felérjek rájuk. Csak aztán kiszúrtam Gavazzit, aki szintén ugrott erre a csoportra, így gondoltam, húzok egy féket, direkt kihagyok, csak ez elég rosszul esett Battistellának. Egyből el is kezdett magyarázni. Ettől még próbált felugrani, én meg nyilván egyből tettem rá a kereket. Aztán nem sokkal később azt vettem észre, hogy csak mi ketten maradtunk elől. De többet már nem „beszélgettünk”, csak nyomtuk.

Általában igen, de a Corratecnél tekerő Stojnićcsal sokat szoktam beszélgetni, mivel őt régóta ismerem. Meg Patrick Konraddal tudtam párszor, akit korábban az ausztriai költözésről is kérdezgettem. Furcsa, de vele talán először megyek egy mezőnyben.

Szerintem biztosan tudja. Volt már olyan, hogy csapatprezentáción vagy szakasz előtt a busznál, én pont Mattiával beszélgettem, ő meg odajött harmadiknak. Szóval gondolom levette.

Most sincs saját szakácsunk, és továbbra sem túl változatos az esti kaja, pedig én azért szeretek enni. A szénhidrát minden nap rizs meg tészta, ehhez lehet paradicsomszószt meg pestót szedni. De legtöbben a sima, olívaolajos-parmezános tésztát tolják. A fehérje általában csirke, hal és néha marhahús. Desszertként állandóan van crostata (tipikus olasz, általában baracklekváros pite), gyümölcs, joghurt, ezeket tudod váltogatni.

Pont a vasárnapi időfutam előtt, Gavazzi vagy százszor elmondta a staff-nak, hogy szakasz után tényleg legyen ott előtte a vacsoraasztalon egy nagy pizza. Aztán megérkeztünk, talán az ország legrosszabb szállodájába, és ennek köszönhetően nyilván ez is elmaradt.

Olvasni szoktam, egy NBA-játékos, Andre Iguodala, The Sixth Man című könyvét kezdtem el nemrég. Szeretem ezeket a sport témájú életrajzokat, gyakorlatilag csak ilyen könyveket olvasok.

Összetette az angolját az olasszal, és ezen azóta is nevetünk.