Valter Attila: "Nem gondoltam, hogy ilyen harc lesz a győzelemért"

"Nagyon nehéz szakasz volt, először is Clément Davynak kell megköszönnöm a segítséget, mert nélküle nem kerültem volna be egy ilyen szökésbe. Végre jól mozogtak a lábaim, a végén pedig úgy éreztem, hogy eléggé hasonló erőben voltunk a többiekkel, nehéz volt köztünk különbséget tenni, ezért is volt olyan hosszú a várakozás. Tudtam, hogy a többiek is gyorsak, de megbíztam a sprintemben, csak eléggé trükkös volt a vége, egy éles balkanyar volt 100 méterrel a vége előtt.

Nem ellenőriztem le kétszer a mai befutót, nem gondoltam, hogy ekkora harc lesz itt a szakaszgyőzelemért. Azt gondolom, hogy ez egy kicsit túl nehéz volt, nem tudom, hogy miért kellett ilyen éles kanyart betenni az utolsó méterek előtt, még szerencse, hogy nem volt rendes kordon ott, mert akkor Andrea Vendraméval elestünk volna.

A csapattól mindent megkaptam, amire szükségem volt. Voltak szakaszok, amikor segítenem kellett Arnaud-nak, de ezt boldogan tettem meg, mert ő egy nagyon jó ember, és egy nagy bajnok. A többi napon szabadon próbálkozhattam, csak eddig nem voltak meg a lábaim ahhoz, hogy bekerüljek a szökésekbe, ezek minden nap óriási csaták voltak.

Ha Clément nem jön, és visz fel a szökésre, ma sem kerültem volna bele, majdhogynem a mezőny végén voltam, amikor odajött hozzám, és azt mondta, hogy gyere, menjünk be a szökésbe, neki köszönhetem, hogy ma a győzelemért harcolhattam."