Valter Attila már a harmadik, a Fetter-Peák duó viszont pályafutása első háromhetesét teljesítette. Mindhárman különböző célokkal vágtak neki a Budapestről rajtoló Girónak, ahol tényleg életre szóló élményekkel lettek gazdagabbak.
Miután valamennyiük gond nélkül lenyomta a 21 szakaszt, az előző héten már együtt válaszoltak a magyar sajtó kérdéseire. A beszélgetésen természetesen az Eurosport is jelen volt, és bár a három hét alatt rendszeresen tartottuk a kapcsolatot a magyar srácokkal, nyilván most is hallottunk jó sztorikat.
A második részben már a könnyebb témák következnek, de természetesen Ati azért válaszolt a mindenkit érdeklő kérdésre: milyen volt az a bizonyos 19. szakasz, és sikerült-e „megmésztenie” a negyedik helyét?
Kerékpár
Peák Barnáéknál folytathatja Tom Dumoulin
11 ÓRÁJA
A magyar szurkolók itthon fantasztikusak voltak, ez nem kérdés. De Olaszországban is odatették magukat?
Fetter Erik: Az utolsó három napra rengeteg magyar jött ki, szóval nagyszerű érzés volt, hogy nem csak otthon kaptuk a támogatást, hanem az olasz hegyeken is. Egyébként tényleg néha félelmetesen sokan vannak az emelkedőkön, de engem a tömeg annyira nem zavart. Aki teljesen elől, a győzelemért megy, annak azért rosszabb. Nekem a gruppettóban annyira nem volt zavaró, ha például picit megtoltak vagy hozzámértek.
Peák Barna: Akkor már értem, hogy miért értél fel 2 perccel előttem a Fedaián… :) Egyébként tényleg végig sok szurkoló volt, az összes szakaszról rémlik, hogy láttunk magyar zászlót. Amikor menet közben meghallottam a nevünket, mindig próbáltam integetni a magyar szurkolóknak.
Valter Attila: Én azért számítottam arra, hogy sok magyar lesz, de szerintem a Passo Fedaián konkrétan az olasz után a magyar zászlóból láttam a legtöbbet. Ott talán a hazai nézőkön kívül, mi meg a kolumbiaiak voltunk a legtöbben. De például az, hogy van egy magyar kanyarunk, ahol fel van festve a nevünk, az szuper érzés. Remélem, hogy ennek mostantól lesz egyfajta kultúrája, vagyis ahová mi megyünk, meg lesz magyar induló, ott megmutatják magunkat a szurkolóink.
https://i.eurosport.com/2022/05/09/3369508.jpg
Mennyit segített, hogy volt még rajtad kívül két magyar a mezőnyben?
Valter Attila: Most, hogy így belegondolok, lehet azért volt nekem ennyire nehéz a Giro, mert ezt a két srácot is vinni kellett a hátamon. :) Jó, nyilván viccelek, de alapból sem akartam nekik sokat okoskodni előzetesen. Nekem rengeteget adott az tény, hogy volt kihez szólni, mert ilyen szempontból az első Grand Tourom nagyon nehéz volt. Mivel egyszerűen nem tudtam kivel beszélgetni menet közben. Elsőéves profi voltam, alig ismertem valakit a mezőnyből, a csapattársaiddal meg inkább szakasz után beszélgetsz többet, mert úgyis együtt vagytok. Szóval akkor három héten át alig tudtam kihez szólni. Szerencsére mostanra ez már megváltozott, egyre többen ismernek a mezőnyből, meg van fülük, ők is hallották, hogy Magyarországon mennyien kiabáltak nekünk. Sokkal könnyebb egy GT úgy, ha menet közben tudsz valakivel az anyanyelveden beszélni.
Fetter Erik: Nekem is sokat segített, hogy volt kihez szólni, együtt gruppettózni vagy átbeszélni az élet nagy dolgait. A torinói szakaszon amúgy volt egy pillanat, amikor Atival egymás mellé kerültünk, pont összenéztünk, és annyit tudtunk mondani: „Ez meg mi a sz.r?” Jó volt látni, hogy ő is szenved, én is szenvedek, de csak együtt megyünk a Girón. És ezt közben meg is tudjuk beszélni.
Peák Barna: Esténként amikor történt valami extra, akkor Atival mindig beszéltünk, Erikkel volt egy közös instagramos poénunk, meg nyilván menet közben egymás mellé mentünk, amikor csak lehetett. Nekem is volt egy olyan ’egymásranézős’ szitum Atival, mint Eriknek, aznap, amikor Ciccone nyert. De természetesen rengeteget segített az, hogy összesen hárman voltunk, és tudtunk beszélgetni.
Girmay kiesésével mennyit változott a szereped?
Peák Barna: Én azért jöttem, hogy Binit segítsem, de miután ő feladta, nekem sajnos nem maradt sok feladatom. Mondjuk a kiszállása után nem sok nap feküdt volna neki, talán egy vagy kettő. Onnantól kezdve nekem az összetettben jól álló hegyimenőket kellett segítenem, ahogy csak tudom, például kulacsokkal. A 13. szakaszon szerencsére mehettem magamért, ott össze is jött a 13. hely. Nálunk egyébként inkább a szakaszok után volt értékelés, nem egyben a Giro után, de érzésem szerint meg voltak velem elégedve. Annak például örülök, hogy a Veteriolón tudtam segíteni Pozzovivónak, aki a korábbi bukása miatt ott nem volt túl jó állapotban. Meg csak nyertünk két szakaszt, két versenyzőt adtunk a top10-be, ami szerintem egy szuper eredmény. És persze ez kihatással volt a csapatnál uralkodó hangulatra is.
A 19. szakasz és az a bizonyos 4. hely. Láthatóan mérges voltál a célbaérkezés után, de sikerült azóta feldolgozni a befutót?
Valter Attila: Akárhányszor visszanézem, valahogy mindig negyedik vagyok… :) De próbálom elengedni, miközben persze sokat gondolkozom rajta. Azért vagyok és voltam mérges, mert szerintem látszott, hogy a három legerősebb között vagyok, és meglehetett volna a győzelem. De ha hetekig rágódom rajta, attól nem lesz jobb. Abból a pozícióból, ahol fordultam, semmiképp sem tudtam volna nyerni, de próbálok egy leckeként tekinteni az egészre, hogy legközelebb már győzelem legyen belőle. Ettől függetlenül, elég mélyről jöttem vissza, aznap nagyon jó lábaim voltak, és csak megérkeztem a top 5-ben. Százszor átbeszéltem mindenkivel, természetesen apuval is, de kezdem feldolgozni, hogy ott nem én nyertem. Hiába mentem jól.
https://i.eurosport.com/2022/06/07/3389240.jpg
Csináltatok volna valamit másként ezen a Girón?
Fetter Erik: Talán így, utólag azt mondom, hogy segíthetett volna, ha egy kicsit kevesebbet foglalkozok a közösségi médiával, meg az újságírókkal, és inkább a rengerálódásra figyelek. Mert a sajtó rengeteg időt és energiát felemészt. De ezt nem mondanám hibának, mert úgy érzem, hogy ilyen lehetőség csak egyszer van az ember életében, és szerettem volna az itthoni nagy rajt minden pillanatát megélni. Örültem neki, hogy ilyen sok embert érdeklünk, épp ezért szerettem volna mindenkinek megköszönni a bíztatást, és minden üzenetre válaszolni. Jó volt ez így, mert ezt a három napot egyszerűen át kellett élni.
Valter Attila: Nálunk bringásoknál van egy mondás: „nincs olyan, hogy mi történt volna, ha...” Így ezért nem is szeretném azt mondani, hogy mit csinálnék másként, de a következő Grand Tourom előtt szívesen mennék hegyi edzőtáborba. Akár kétszer is, mert ez idén kimaradt. És arra is figyelni fogok, hogy ne legyek már a nagy rajt környékén csúcsformában, mivel idén jól mentem az Alpson, de azt a formát nem tudtam átmenteni a Giróra. Egyébként Erik jól mondta, én is szerettem volna a három magyarországi szakasz minden pillanatát kiélvezni, de látni kell, hogy ezen a szinten már tényleg 1-2% dönt. Épp ezért nem a médiával kell profin bánni, hanem a lehető legjobban kell felkészülni a versenyre. A sajtóval meg ráérünk akkor foglalkozni, ha jött az eredmény.
Életed első háromhetesén tanultál valamit magadról? Volt olyan dolog, ami meglepett?
Fetter Erik: Leginkább az lepett meg, hogy milyen jól bírtam a három hetet, és egyáltalán nem rogytam bele. Az viszont nagy tanulság, hogy még többet kell melózni ezen a szinten, mert ahol most vagyok, úgy nincs esélyem a nagy eredményre. De legalább testközelből láttam, hogy mit tudnak a legjobbak, és ők milyen szinten vannak. Mert az például ment, hogy beletegyem a jó szökésbe, csak még annyi hiányzik, hogy velük el is menjek a célig. Szóval még keményebben kell melózni, de itt nem is csak a kerékpáron töltött órákra gondolok, hanem a mentális részére, illetve az elegendő pihenésre.
Peák Barna: Erik jól mondta, a végén én is valami hasonlót éreztem. Bár nyilván én a hegyekre azért náluk lassabban mentem fel. De odáig sosem jutottam el, hogy magamban azt érezzem, ezt aztán biztosan nem fogom tudni befejezni.
https://i.eurosport.com/2022/05/06/3367991.jpg
Más lett volna neked ez a Giro, ha nem Magyarországon van a nagy rajt?
Valter Attila: Ha nem nálunk kezdődik, más mentalitással állok oda, és nyilván nincs ekkora felhajtás körülöttünk. Tavaly elvárások nélkül érkeztem a rajtra, a lehető legjobb állapotban, idén viszont jó állapotban, de komoly nyomással a vállamon. Mert nagy volt az elvárás velem szemben, legalábbis én így éreztem.
Ha ennyien és ilyen sokszor kiabálják a neved, akkor az egyértelmű jele annak, hogy megszavazták neked a bizalmat, hisz tavaly jól mentél. Csak mindeközben ez elég nagy stresszt is jelent.
Volt is egy olyan szakaszunk, ha jól emlékszem, a kilencedik, amikor Erikkel együtt mentünk melegíteni, és szinte remegtem az izgalomtól. Ilyen velem legutóbb 10 évesen egy montiversenyen fordult elő. Mert éreztem a rajt előtt, hogy fontos nap jön, és végre bele lehetne kerülni a szökésbe. De nem sikerült beletenni, mivel nagyon rápörögtem az egészre.
Kellett is pár nap, hogy megemésszem az egész Nagy Rajtot, és már látom, nálunk nem feltétlenül létezik a hazai pálya előnye. Ez a csapatsportokban sokkal inkább érezhető jelenség. Kellett egy kis idő, hogy ezt magamban helyre tegyem, és megértsem, hogy 23 éves vagyok, így nincs katasztrófa, ha nem most megyek életem során a legjobban. Ennek ellenére át akartam élni azt az érzést, hogy milyen úgy teljesíteni, mikor már nagyok az elvárások. És így tényleg minden egészen más volt. Talán, ha jövőre elmegyek a Tourra, még ott se lesz annyi teher a vállamon, mint most volt. Viszont a harmadik hétre megérkeztem, kijöttem a válságból, és ennek nagyon örülök.
Készen állsz a következő háromhetesedre?
Fetter Erik: Kaptam egy nagy lökést, jó visszaigazolás volt ez a Giro, hogy bírom a tempót, és nem csak az életemért kell küzdenem. Ha kért tőlem valamit a csapat, azt meg is tudtam valósítani, a taktika része voltam, és simán végigmentem. Nem rogytam meg teljesen, és ez jó érzés. Még egy év versenyzés után talán még jobb eredményekre lehetek majd képes.
El fogtok menni megnézni a Cavendish-buszmegállót?
Valter Attila: Én inkább a Dáridó Eszpresszóba vinném el Eriket, amit Kaposvár környékén, a harmadik szakasz elején szúrtunk ki.
Fetter Erik: Nekünk három közös helyszínünk van: a Dáridó Presszó, a Neked Főztem és a Cavendish-buszmegálló. Ezeket kell együtt megnéznünk.
Kerékpár
Megnyílt az átigazolási piac, de kevés nagy sztár vált csapatot
01/08/2022 17:20
Kerékpár
Elütötték edzésen Valter Attilát, a védőangyala vigyázott rá
21/07/2022 20:16