Pezsgősdugó-malőr ide vagy oda, a történelmet senki sem veheti el Girmaytól

Jött, látott, győzött, majd egy szerencsétlen mozdulat következtében szemsérülést szenvedett, és fel kellett adnia a Girót.

Ezt mondta Biniam Girmay, miután egy káprázatos sprintben lenyomta Mathieu van der Poelt a Giro tizedik szakaszán. A holland már menet közben kapitulált, nem is tekerte végig, mert teljesen elfogyott. Feltartott hüvelykujjával azonban jelezte, ellenfele minden tiszteletet megérdemel.

Aztán következett az eredményhirdetés. Érdekes, hogy épp nekik kettejüknek gyűlt meg a baja azzal a fránya pezsgővel. Van der Poel még a verseny elején kísértette a sorsot azzal, hogy szemével erősen szuggerálta az üveget a pukkanás előtt. Neki szerencséje volt, a dugó a vállát találta el. Girmay azonban sokkal rosszabbul járt, megsérült a szeme és kórházba kellett szállítani.

„Egy darabig nem látott a bal szemére” – mondta a csapatorvos Pieet Daneels. „Bevérzett a szemének az elülső kamrája. Ez nem veszélyes dolog és a helyzet fokozatosan javul. Reméljük, hamarosan minden rendben lesz a szükséges kezeléseknek köszönhetően.”

Mindent mérlegelve a csapatnál úgy döntöttek, Girmay nem áll készen a folytatásra, így az eritreai feladta a versenyt. Ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjön, előreláthatóan bő két hétre lesz szüksége.

Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy eritreai kerékpáros ilyen szintű győzelmet arasson. A kerékpár azonban gyakorlatilag az ötödik vallás lett az országban. Eritrea vezetője propagandacélokra is használja a sportágat. Ráadásul a topsportolóknak nem kötelező katonai szolgálatot teljesíteniük, viszont háromhavonta haza kell térniük Eritreába.

A sportág hagyományai az 1930-as évek második feléig nyúlnak vissza, amikor az ország olasz gyarmat volt Benito Mussolini uralma idején. Az ide kitelepített olaszok jó része imádta a kerékpárt, és nem akarta abbahagyni a körülmények ellenére sem.

Megrendezték a Giro dell’Eritreát, amelyen a helyiek is indulhattak, és amelyet 1939-ben egy bizonyos Ghebremariam Ghebru nyert meg. Nem tévedés, lenyomta az olaszokat. Talán nem meglepő, hogy a kerékpár egyszeriben a lázadás eszközévé vált – előbb a gyarmatosító olaszok ellen, később pedig, a II. világháború után az etióp diktátor ellen.

„Soha nem hagytuk abba a kerékpározást. Még, amikor emberek haltak meg a háborúban, mi még akkor is versenyeket szerveztünk. A kerékpár volt minden fiatal férfi álma” – mesélte egy 75 éves versenyszervező, Giovanni Mazzolna, egy olasz férfi és egy eritreai nő fia.

Hát ezért szeretik itt az emberek - generációkon átívelően - ennyire a kerékpárt. És ezért volt akkora dolog Girmay győzelme a Gent-Wevelgemen. A legutóbbi, a 2015-ös adatok szerint nagyjából 3000 hivatásos kerékpáros van az országban. Imádják a csapatmezeket, ennek jó példája, hogy a külföldön élő eritreaiak általában nem focimezeket, hanem a legmenőbb kerós csapatok mezeit küldik haza ajándékként. A háromheteseket és a nagy klasszikusokat hatalmas tömegek követik a tévében, a helyi versenyek idején pedig a drukkerek elözönlik az utcákat.

Ebbe az országba, ebbe a kerékpáros kultúrába nyert szakaszt Girmay kedden. Valószínűleg fel sem tudjuk fogni, milyen fokú örömöt és büszkeséget okozott ő ezzel a honfitársainak.

Érdemes megnézni Girmay egy korábbi nyilatkozatát, amelyet néhány nappal a Giro-rajt előtt tett. A cél adott volt, és mintha érezte volna, kivel kell majd a legnagyobb meccset megvívnia.

A küldetését teljesítette, szakaszt nyert a Girón, amivel leírhatatlan boldogságot okozott a honfitársainak. Persze kár azért a fránya dugóért, de a történelmet senki sem veheti el tőle.

via HLN, HLN