Peák Barna: „Minden szinten Pozzovivót kell védenünk”

Ezek Peák Barna eddigi legnagyobb élményei pályafutása első háromheteséről, de biztosan a Giro utolsó hetében is gyűjt majd párat.

Jönnek a nagy hegyek, és a Wanty versenyzői extra motivációval vághatnak neki a folytatásnak, hisz Domenico Pozzovio 15 szakasz után az 5. helyen áll összetettben, és mindössze 1 percre van a rózsaszín trikótól. Vagyis van miért, és lesz kiért dolgozni a Giro utolsó hetében.

Barnával még hétfőn, a harmadik pihenőnapon beszélgettünk.

Durvának durva a verseny, de bírható. A nagy meleg engem annyira nem szokott zavarni. Mondjuk, amikor Genovában volt a befutó, akkor az aero bukó volt rajtam és a rendes mez, nem a nyári, de elég melegem volt benne, és kicsit meg is fájdult a fejem miatta. Így a következő szakaszra inkább az eggyel jobban szellőző bukót vettem fel.

Minden szinten Pozzót kell védeni, de azért nekem limitáltak a lehetőségeim azt illetően, hogy a dombosabb meg hegyesebb részeken, mennyit tudok neki segíteni. Ezért talán nem irreális elképzelés az, hogy én elmegyek szökésbe, és onnan segítsek neki, ha esetleg utolér. Mindig reggelente kapjuk meg a pontos taktikai utasításokat, nekem az a feladatom, hogy teljesen készen álljak, és megcsináljam, amit kérnek tőlem.

Egyáltalán nincsenek, mivel kifejezetten jól beszél angolul. Ő elég sok csapatban járt korábban, így nem tehette meg, hogy csak az olasznál marad. Amúgy nagyon profi, csendes, de közben elég laza, nincsenek extra igényei, ellátja magát, menet közben nyilván kulacsot kell neki vinni. De nagyon jól együtt lehet vele dolgozni, igazi profi.

Ez nagyon sok mindentől függ és most még nehéz rá válaszolni. Ha jó szerződésem van, jól érzem magam és élvezem az egészet, akkor csinálom, ameddig tudom. Ha hamar kiégek, és nem esik jól a versenyzés, akkor nyilván abba fogom hagyni.

A magyar rajt nyilván, de annak is nagyon tudtam örülni, amikor a 13. helyen jöttem meg. Meg az is tök jó, hogy Erikkel és Atival minden nap lehet találkozni a mezőnyben, és tudunk egy kicsit poénkodni. Meg persze élményként ott van Bini győzelme. Bár abból sokat elvett a sérülése és az, hogy ki kellett szállnia.

Már kocsiban, amikor mentünk vissza a szállásra. Egyébként mi este már a vacsoránál tudtuk, hogy nem folytatja. Nem is arról volt szó, hogy mennyire fáj a szeme, hanem ha terhelte volna, a magas vérnyomás meg a pulzus miatt, maradandó károsodást is szenvedhet. Szóval estére orvosi ajánlás alapján már el is dőlt, hogy abba kell hagynia.

Porte nagyon jó fej, ő meglepett, hogy milyen közvetlen. Már Magyarországon is odajött mellém, és sokat tudtunk beszélgetni. Amúgy főleg csapattársakkal vagyok, meg azokkal beszélek, akiket régebbről ismerek.

Sok nincs, de nyilván akadnak versenyszituációk, amikor van némi feszültség. Hugh Carthy-ról többen mondták előzetesen, hogy állandóan veszekszik valakivel, és tényleg „furcsa” egy kicsit. Mert állandóan elől helyezkedik, de nem akar menni és nem akar szökni. Viszont ha te meg mennél, és eltekersz mellette, akkor ez neki valamiért furcsa és nem tetszik. Ezért odaszólogat. De amúgy tudni kell, hogy azért, mert valaki néha nem jó arc szakasz közben, attól még lehet tök jó fej magánemberként. Mint mondjuk a Nizzolo. Ő mindenkinek bevág belső íven, mivel nyilván legtöbbször csak úgy ott tud ott maradni a hegyeken, ha a síkon „bevágogat”, meg verekszik a jó helyért.

Hát, nem tudom, lehet. Nyílván néha velem is előfordul hasonló, és valamikor szólnak, valamikor meg nem. De arra nagyon figyelek, hogy ezzel senkit ne sodorjak veszélybe, és még csak véletlenül se legyen bukás belőle. De ha arról van szó, hogy más csinál velem ilyet, akkor én szoktam szólni. Mindegy, mekkora név az illető.

Hármat vittem magammal, de azokat már kiolvastam, viszont kaptam egyet utólag az egyik stábtagunktól, aki Budapestről repült utánunk, és be tudott nekem ugrani egy boltba. Szóval szépen fogynak.

Hát…frissnek nem mondanám magam 😊, de bírom.