Hat szakasz, amit látnod kell a jövő évi Girón

Két olyan hegyen (Crans, Monte Bondone) is láthatunk majd befutót, ahol ugyan nem járt sokszor a mezőny, nem is igazán ismertek, de akár sorsdöntőek is lehetnek az összetett szempontjából. Tíz év után ismét lesz Tre Cime di Lavaredo, ahol 2013-ban Vincenzo Nibali emlékezetes módon, hóesésben tudott szakaszt nyerni.

Jövőre – és a Giro története során először – a 2469 méter magas Gran San Bernardo lesz a Cima Coppi, az utolsó előtti napon pedig egy kegyetlennek tűnő hegyi időfutamot rendeznek a Monte Lussarin.

Mivel Szicília ezúttal nem az útvonal része, nincs Etna, így a 7. szakaszig kell várnunk az első igazi hegyi befutós napra. Maga a szakasz is hosszú, 218 kilométer, a Gran Sasso utolsó 6 kilométere pedig átlagosan 8%-os.

Ahogy mondani szokás, aki már itt kap egy jelentősebb hátrányt, jó eséllyel nem lesz ott a dobogón.

Újabb hosszú, kétszáz kilométer feletti nap, zárásként a Crans Montanával (13 km / 7%). Ennek a szakasznak az elején kell felmenni a 2469 méter magas Gran San Bernardóra, a jövő évi Cima Coppira, de a nap második emelkedője, a Croix de Coeur is kétezer méter feletti hegy.

Bár innen még messze lesz a Giro vége, de Nibali szerint ez a nap, különösen az utolsó hegy (Crans Montana), komoly hatással lehet az összetettre.

Jó régen, 2006 óta nem szerepelt a Giro programjában a Monte Bondonde, amely egy nappal a bergamói befutó után lesz. A szakasz első 50 kilométerét leszámítva szinte folyamatosan felfelé megy majd a mezőny, a Bondonde egy elég hosszú, bő 21 kilométeres mászást jelent. A hegy második fele igazán kemény, 7 kilométeren keresztül 8% az átlag meredeksége.

Öt kategorizált emelkedő vár a versenyzőkre a 18. szakaszon, az utolsó 10 kilométer pedig kifejezetten érdekes lesz, hisz előbb fel kell menni a Coi-ra (5.8km / 9.7%), majd egy gyors és rövid lejtmenet után jön a 2.7 kilométer hosszú, 6.5%-os Val di Zoldo.

Tíz év szünet után került vissza az útvonalba a Tre Cime di Lavaredo, ahol Nibali 2013-ban hóesésben tudott szakaszt nyerni. A királyszakaszon szereplő öt hegyből három is kétezer méter feletti, a Passo Giau kifejezetten durva, hisz 10 kilométer hosszú, és átlagosan 9%-os. A cél egy 7,2 kilométer hosszú mászás után a 2300 méteren magasan lévő Auronzo menedékháznál lesz.

Brutális lesz a jövő évi Giro 20. szakasza, ahol jó eséllyel eldőlhet az összetett. 2016 óta nem láttunk hegyi időfutamot az olasz körön, de a gazpromos Foliforov által megnyert napot nem szabad ehhez a befutóhoz hasonlítani. A Monte Lussari bő 7 kilométer hosszú, átlagosan (!) 12%-os, rövid ideig 22%-os maximummal, ez a hegy tényleg kegyetlen.