Fetter Erik: „Kész csoda, hogy vasárnap szökni tudtam”

– mondta még a hatalmas hőségben megrendezett torinói körözés előtt Fetter Erik, aki gond nélkül eljutott a harmadik pihenőnapig.

Az Eolo-Kometa versenyzője hétfőn mesélt nekünk az eddigi girós élményeiről, a vasárnapi szökéséről, egy meglepő, rajt előtti váltóhibáról, és arról, mennyit tudott beszélgetni az elmúlt napokban Valter Attilával. Meg persze szóba jött Mark Cavendish is, aki az egyik szakasz közben elmondta Eriknek, hogy tényleg eléggé bejött neki a magyarországi nagy rajt, és szívesen visszajönne Budapestre.

A vasárnapi szakasz azért már rosszabbul esett, mint a korábbi napok, igazából most kezdtem el érezni, hogy már 15 szakaszt lenyomtunk. De tegnapig tényleg tök jól voltam.

Ki voltam jelölve a szökésre, de kész csoda, hogy végül belekerültem. Alapból kalandosan indult a napom, mert a rajtban észrevettem, hogy valami nagyon nincs rendben a váltómmal. Szóval gyorsan visszagurultam a parkolóba, ahol a kísérőkocsink állt, aztán elkezdték szerelni a kerékpárt. De nem ment gyorsan, így megkaptam a cserebicót, csak közben meg elindult a szakasz. Szóval zárkózhattam fel a kocsik között, és ha elmenésbe akarsz kerülni, akkor ez minden, csak nem jó előjel. Azért visszaértem, de ha elmenésre készülsz, azért jobb mondjuk az első két sorban helyezkedni. Felértem, de éreztem magamon, hogy nem vagyok túl friss, majd viszonylag elölről, egészen gyorsan hátul találtam magam. Komoly tempóval elindult a mezőny, és volt olyan pillanat, amikor majdnem teljesen elúszott minden. Elkezdtünk a síkon hatvannal menni, egyes sorban haladtunk, és megszakadt előttem a sor. Akkor azt hittem, hogy ennek itt a vége, de valahogy csak visszaküzdöttem magam a főmezőny végére.

Miután visszaértem, egyből jöttek a dombok, így magamban már felkészültem egy szenvedős napra. Aztán jöttek a próbálkozások, és az egyikbe bele tudtam tenni. Elég sokan jöttünk össze elől, de mint ilyenkor majdnem mindig, nem volt túl nagy az együttműködés. Jobban is el tudtunk volna menni, ha van közös munka. Én elég sokat voltam elöl, aztán mikor hátramentem a csoport végére, meg is lepődtem, hogy milyen sokan vagyunk. Jó pár arcot nem is láttam elöl, ők nem dolgoztak semmit.

Én az esetek többségében nem is értem, hogy neki egy-két megmozdulásával mi lehet a célja. Tényleg nem tudom megmondani.

Miután Martin felért ránk, picit mentem vele. Végül leszakadtam róla, de akkor már tudtam, hogy közel a főmezőny. Mikor beálltam a sorba, adtam Fortunatónak egy zselét, amit egyből meg is köszönt, kérdeztem, hogy kér-e kulacsot, de az nem kellett neki, így beálltam szélárnyékba a sor végére. Jött egy meredekebb rész, ahol leszakadtam, mivel nekem pont mindegy volt, hogy hol érek be. Így aztán a lehető legspórolósabban tekertem be a célba.

Igazából bizakodónak mondanám a hangulatot, mert van még egy hét, így lehet harcolni a szakaszgyőzelemért. Amúgy se nem csalódottak, se nem elégedettek. Talán ez a legpontosabb.

Pár napja pont emiatt beszéltünk is hosszabban. Talán lehetett a gond, hogy korábban túlságosan rástresszelt a jó eredményre, meg arra, hogy mindenáron ott legyen a szökésben. És ugye, ha rápörögsz valamire, az nem szokott jól elsülni. A fő probléma talán az lehetett nála, hogy nagyon akarta a jó eredményt, mindenáron szökni szeretett volna, de látni kell, hogy ez talán 50%-ban múlik rajtad. Szökni nem egyszerű, főleg itt. A torinói meleg nap elején egymásra is néztünk a mezőnyben, és nem hittünk a szemünknek, olyan menés volt.

Szóval ez nem úgy működik, hogy te ma szökni akarsz, és aztán ott is leszel az elmenésben.

Egyébként úgy érzem, már kezd „helyrerázódni”, de náluk szerintem mostantól az lesz a nagy cél, hogy Démare megszerezze a cikláment. És nem kizárt, hogy ahhoz Ati is kelleni fog. De őt ismerve, egy villanása biztos lesz.

Nem igazán. :) Alapból egy reggeli doppingvizsgálattal indítottuk, aztán jött a COVID-teszt, majd reggeli, és egy könnyű, 1.5 órás edzés. Utána interjúk, fürdés, ebéd, és már majdnem elment a nap. Szóval délutánig szinte egy szabad percem sem volt.

Igen, tényleg beszéltünk, és látszott rajta, hogy megérintette a dolog, és valóban bejött neki a magyarországi nagy rajt. Mondta is, hogy jó lenne visszajönni pár napra Budapestre. Egyébként az elmúlt napokban mindent lehetett csinálni a mezőnyben, csak beszélgetni nem. Elég durva menés volt órákon keresztül, már egyből a rajt után. Ilyenkor nem nagyon tudsz bárkivel is beszélgetni. :)