Bernal: „Jövőre szívesen visszajönnék a Giróra”

Bodnár Gergő

Frissítve 21/05/2022 - 10:04 GMT+2

Megtanulta értékelni az élet minden apró részletét, hálás annak, hogy újra kerékpáron ülhet, de a visszatérést még nagyon korainak érzi. Egan Bernal a jövőt tervezgeti, és arra készül, hogy 2023-ban minden olyan versenyen részt vesz, amit idén kihagyott.

Egan Bernal

Fotó: AFP

Lassan egy éve, hogy tavaly májusban megnyerte a Girót, és több mint 120 napja annak, hogy megtörtént a baleset, ami majdnem mindent megváltoztatott.

„Köszönöm az érdeklődést, tényleg jól vagyok, de a visszatérésem még egyáltalán nem aktuális” – mondta Bernal a Gazzettának.

„Elég távolinak gondolom azt a napot, amikor újra a mezőnyben lehetek, így nem is lőttem be egy pontos dátumot, amikor biztosan visszatérhetnék. Én most annak örülök, hogy túléltem ezt az egészet, mert nem egy kis balestről beszélünk. Boldog vagyok, hogy egyáltalán újra kerékpáron lehetek, és dolgozhatok a visszatérésen. Napi 2 órát tekerek, aztán fizioterapeutához járok, de higgyétek el, bár hiányzik, az éles versenyzésre még csak nem is gondolok.”

Kerékpár

Pogačar, Evenepoel, Roglič – emlékezetes sérülések, amelyek az egész szezonra kihatással voltak

29/03/2024 - 11:00

Az Ineos versenyzője azért azt megemlítette, hogy mivel élt Olaszországban, imád ott tekerni, és nagyon szeretne visszatérni a Giróra, amit tavaly komoly fölénnyel nyert meg.

„Messze még a következő szezon, de szeretnék majd minden olyan versenyen részt venni, ami idén kimaradt. Így nagyon jó lenne visszajönni a Giróra is.”

Bernal először február végén számolt be részletesen a január 24-én történt súlyos balesetéről. Akkor egy kolumbiai újságnak mesélt az ütközése előtti és utáni pillanatokról, az óriási fájdalmairól, az intenzív osztályon töltött időszakról, és az első orvosi szakvéleményről, amely szerint tényleg lebénulhatott volna.

„Nagy dolog, hogy itt lehetek, és egyáltalán életben vagyok. Kaptam egy második esélyt, mintha újjászülettem volna. Manapság minden apró dolognak örülök, ami velem történik” – mesélte még februárban Bernal.

„Az esésem után végig magamnál voltam. A kórházban már altatni kellett, mivel hatalmas fájdalmaim voltak. Elsőre nem gondoltam volna, hogy ez ennyire komoly. Amikor felébredtem a műtét után, azt mondták: 'Egan, meg is halhattál volna.' Magamhoz tértem, kivették a csövet a számból, hogy lélegezni tudjak, és egyből arra kértek, hogy mozgassam a lábamat. Na, akkor esett le először, hogy ez tényleg egy komoly baleset lehetett. Szerencsére minden nyomást éreztem, ami jó jelnek számított.”

Az orvosok nem azonnal öntötték rám az összes infót, először az idegsebész magyarázott el nekem mindent részletesen. Ha jól emlékszem, nagyjából annyit jegyzett meg, hogy 95 százalék esély volt arra, hogy ott maradok, vagy teljesen lebénulok.

„A szakember, aki megműtött, pályafutása során több száz gerincet operált, de előttem csak egy olyan betege volt, aki ilyen sérülések után teljesen felépült. Én vagyok a második. Gondolj bele, a második…”

Bernal a Semanának adott interjúban azt is elmondta, hogy tényleg nem látta az előtte parkoló buszt, amibe hatvan feletti tempóval csapódott bele.

„Az időfutam-kerékpáromon ültem, figyeltem a bicón elfoglalt pozíciómra, mozdulatlan testhelyzetben tekertem, az egyik autónk ott jött mögöttem. Még az is megvan, hogy jól haladok, és picivel hatvan felett megyek. Amikor megláttam a 62-es számot, felnéztem, és jött a csattanás. Baleset történt, egyszerűen nem láttam, mi van előttem. Így beleszálltam a parkoló buszba. Elsőre nem is tudtam, mi történt pontosan, bár a nagy csattanásra meg az óriási fájdalomra tisztán emlékszem. Az megvolt, hogy nem emberrel és nem is motorral ütköztem, mert akkor valamerre tovább repültem volna. Még az is átfutott a fejemen, hogy valamilyen nagy állat ugorhatott elém.”

Bernal ezt követően negyed órát feküdt a busz mögött, mire megérkezett a mentő, de elsőre tényleg arra gondolt, hogy nincs nagyobb baja.

„Éreztem, hogy nagyot kaptam és valószínűleg vannak töréseim, de elsőre nem gondoltam, hogy ennél többről lehet szó. Aztán elkezdett fájni a hátam, ezért le akartam venni a bukómat. Az orvosunk viszont nem engedte. A lábam még a pedálban volt, ezt óvatosan ki kellett szednie. Addigra már elkezdett fájni a jobb oldalam, és egyértelmű volt a törés. Ezt egyből ellátta és némi segítséggel stabil pozícióba fektetett. De abba majdnem belehaltam. Könyörögtem nekik, hogy ne mozgassanak. Ja, és persze véreztem. Azt hiszem, összesen két és fél liter vért veszítettem.”

Az Ineos versenyzőjét ezt követően kórházba szállították, majd egy közel 12 órás életmentő műtétet hajtottak végre rajta.

Az orvosok előbb az eltört jobb lábát és térdkalácsát, valamint az összeomlott tüdejét operálták meg, majd a gerincében állították helyre az elmozdult és törött részeket, összesen 18 csonttörést diagnosztizáltak Bernalnál. Aki később egy nyaki csigolyaműtéten is átesett, de egy hét múlva otthon is volt, bő 1 hónappal később már görgőzött, március végén pedig az országúton tekert.

„A műtét után a nevemen szólítottak, és arra kértek, hogy mozgassam a lábam. Akkor még nem tudtam, hogy csigolyasérülésem is van, csak a combcsonttörést gyanítottam. Igazából nem is értem az egészet, mert a hátam hatalmas ütést kapott, és több csigolyám eltört. Tényleg lebénulhattam volna, és ez azért elég ijesztő. Sőt, tovább megyek, már az ütközés utáni pillanatban meghalhattam volna. De túléltem, és ezért elképesztően hálás vagyok.”

Forrás: Gazzetta, Semana

Katalán körverseny