A legenda, az újonc és a többiek: kik lesznek a Giro legjobb sprinterei?

Hiába szól egy nagy körverseny a legtöbb szurkoló számára az összetettről és a hegyimenők csatájáról, a három hét során számos sprintszakasz is kerül az útvonalba, így a mezőny leggyorsabbjai is megkapják a maguk esélyét. Nincs ez másképp az idei Giro d’Italián sem, ahol az első igazi nagy hajrára már a balatonfüredi harmadik napon sor kerülhet, de később hat másik etap is jó lehet a sprintereknek.

Már akik eljutnak a végéig, hiszen az utóbbi években tendencia, hogy a legjobbak közül többen egy szakaszgyőzelem után hazamennek, és nem küzdenek a ponttrikóért, amihez keresztül kéne szenvedniük magukat a nagy hegyeken. Minket ez persze olyan szempontból hidegen hagyhat, hogy Magyarországon a listánkban összeszedett összes név harcba szállhat a szakaszgyőzelemért.

Nem lehet nem Cavendish nevével indítani a sort. A legendás sprinter visszatérése a Quick-Stephez, és négy szakaszgyőzelme a Touron a tavalyi év egyik legnagyobb sztorija volt, az idei szezon pedig eddig megmutatta, hogy hiába lesz lassan 37 éves, Cavból nem vették ki hirtelen az elemet. Patrick Lefevere – bár állítja, még nem lefutott a kérdés – viszont Fabio Jakobsent favorizálja a Tour-keret kapcsán, így a brit versenyző a magyar és olasz utakon küzdhet meg a helyéért.

Így tehát Cavendish visszatér a Giróra, ahol utoljára 2013-ban, tehát közel egy évtizede indult el, akkor viszont le is tarolta a versenyt, öt szakaszgyőzelmet és ponttrikót szerezve. Korábban összesen ötször állt rajhoz, és egyszer sem távozott két győzelemnél kevesebbel (pedig többször idő előtt adta fel a versenyt), ezzel alighanem idén is elégedett lenne. Az esélyeit mindenesetre növeli, hogy az utolsó pillanatban egy sérülés miatt a világ talán legjobb felvezető embere, Michael Mörköv is bekerült a vonatába.

Ewan eddigi Girói legalább annyira szóltak az ellentmondásos kiszállásokról, mint a nagy fölénnyel nyert szakaszokról. Talán az első, 2016-os indulását leszámítva mind a négy alkalommal, amikor rajthoz állt, ő volt a legerősebb sprinter a mezőnyben, az évek során mégis csak öt szakaszgyőzelmet szerzett. Részben azért, mert legkésőbb a második hét végén pedig rendre otthagyta a versenyt, hogy a Tourra spóroljon az energiával.

Tavaly a kiszállása különösen ellentmondásosra sikeredett, amikor két siker után az első héten térdfájásra hivatkozva feladta a versenyt, többen betalálták, hogy nem tiszteli a háromheteseket. Persze ekkor még tervben volt neki a Tour és a Vuelta is, amiből végül a Francia körön elszenvedett bukása miatt nem lett semmi. Idén „csak” az év első két háromhetesét tervezi, ha pedig ezúttal nem jön közbe semmi, nagy esélye van mindkettőn győzelmeket szerezni.

Sokan még tanulják a nevét a sport rajongói közül, de érdemes gyorsan felülni a Girmay-vonatra, mert az eritreai versenyző villámtempóban halad a csúcs felé. Idén első afrikai versenyzőként nyert nagy kocaköves klasszikust a Gent-Wevelgemen, de egész évben kiegyensúlyozottan jól teljesített.

Sík sprintekben talán vannak nála gyorsabbak, de Girmay az emelkedőkön sem jön zavarba, ha pedig hihetünk Peák Barnának, akkor a Wanty a visegrádi befutót is kinézte az első szakaszon, szeretnék rózsaszínben látni az eritreai versenyzőjüket. Akkor lenne csak igazi őrület és parádé odahaza, amiből az őt mindenhova elkísérő, elkötelezett rajongók révén vélhetően Budapesten is tapasztalnánk egy keveset.

Egy másik magyar versenyző, Valter Ati csapatában is találni sprintert, sőt: az FDJ látványosan Démare-ra építi fel az idei csapatot, a francia versenyző a teljes vonatával érkezik a Giróra. Persze, ugyanez a taktika 2020-ban már remekül működött, Démare akkor négy szakasszal és a ciklámen trikóval zárta a versenyt.

A francia sprinter mondjuk azóta sem ért fel ugyanarra a szintre, tavaly World Tour-győzelem nélkül zárta az évet, idén pedig egyáltalán nem nyert még. A jó helyezések viszont stabilan jönnek, így ha egyszer végre összeáll neki a dolog, akkor átszakadhat egy gát, és akár 2-3 szakaszgyőzelemmel is zárhat. Ő vélhetően végig harcban lesz, így a verseny vége felé a gyengülő sprintermezőny is esélyt ad majd neki.

Ilyen sem sűrűn fordul elő, hogy egy sprinter többször szerez ponttrikót egy nagy körön, mint ahány szakaszt az évek során összesen nyert. Mondjuk ez az összevetés 2021-ben, a verseny előtt még 2-0-ra állt, tavaly viszont a 13. szakaszon végre összejött az egy évtizede üldözött siker.

Nizzolo azóta túl van egy csapatváltáson, a megszűnő Qhubeka helyett idén már az Israelben teker, de győzelme még nincs az új sorában. Persze lehet, hogy csak idő kell neki, amíg összeszokik a vonatával, a Girón bőven lesz idejük gyakorolni a sprinteket. Az olasz nem valószínű, hogy Balatonfüreden nyer majd, de a fáradó mezőnyben simán mernénk rá fogadni.

Hasonló elképzelései lehetnek Cortnak is, akit ráadásul egy nagyobb cél is motivál a szakaszgyőzelemre. A dán ugyanis pályafutása során hatszor nyert már szakaszt a Vueltán és egyszer a Touron, de a Girón eddig rajthoz sem állt, így idén egyike azoknak, akik egy sikerrel teljesíthetik a háromhetes triplázást.

Eredetileg egyébként Cort nem tervezte, hogy itt lesz Budapesten, de egy törött kulcscsont a Tirrenón jócskán átalakította a tavaszát. Azóta nem is versenyzett, de keményen edzett a Giróra, stílusát ismerve pedig nem csak a sík sprintekben, de nehezebb napokon is próbálkozik majd, így készüljünk fel, hogy sokat látjuk majd a három hét során.