Valter Attila: „Az életemért és a rózsaszín trikóért küzdöttem a szakasz végén!”

Nyilván az ilyenről nem beszél az ember, és nem hirdeti előre, de a téma még egy Dina Marcival folytatott közös beszélgetés során is előkerült.

Valter Ati a csütörtöki szakasz előtt mindössze 1 percre volt a rózsaszín trikótól, így nem tűnt irreálisnak, hogy ha a lehető legtovább bírja Bernal, Evenepoel és az Ineos tempóját (illetve ha De Marchi és Vervaeke időben leszakad róla), akkor tényleg átveheti a vezetést összetettben.

Ati hatalmasat ment, 12. lett a szakaszon, és azzal, hogy Evenepoel illetve Bernal csak 17 másodpercre jött elő tőle, meglett a rózsaszín trikó.

Az alábbi interjú csütörtök délután, a Giro d’Italia hivatalos sajtótájékoztatóján készült, és nem az összes kérdést-választ tartalmazza.

A rózsaszín trikó kapcsán mindenki Evenepoel-ra és Bernalra koncentrált, erre te vetted át a vezetést összetettben. Az utolsó hegyen gondoltál erre? Sajnálom, hogy bekavartam nekik :) , de azért számukra lesz még lehetőség arra, hogy átvegyék a rózsaszín trikót. A terv tényleg ez volt, szerettem volna a lehető legtovább velük maradni. A végén éreztem, hogy nem mentek el nagyon, és ez hatalmas motivációt adott, az utolsó három kilométeren belül mondtam is magamban, hogy ez innen nem úszhat el, és megcsinálnom. Az életemért, és a rózsaszín trikóért küzdöttem a szakasz végén. Most tényleg elmondhatatlanul boldog vagyok.

Nehéz kérdés, de igen. Gondoltam a rózsaszín trikóra a rajt előtt, mert nem voltam messze tőle, és maga a szakasz tetszett a szintrajz alapján. Úgyhogy igen, ez volt a meglepetés, de bízom benne, hogy tartogat még pár szép napot számomra ez a Giro. Nem kevés olyan szakasz van, ami fekszik nekem, és mostantól az önbizalmam is megnőtt. Lehet, hogy elveszítem a rózsaszínt, de jönnek olyan napok, amik tényleg tetszenek, és ahol lehetne küzdeni a szakaszgyőzelemért.

Még nem néztem meg a számaimat, de annyira rosszak nem lehetnek… A mai napra próbáltam nem túlságosan rápörögni, nem is volt ott a fejemben az összes emelkedő pontos hossza, nem néztem a Garminomat, érzésből mentem. Csak az adott emelkedő lábánál figyeltem arra, hogy mi vár ránk. Utólag azt mondom, ez nagyon jó döntés volt.

Igen, ez szerepel a hosszú távú terveim között. Ma talán léptem egy nagyobbat ebbe az irányba. Most megvan a trikó, és szeretném kiélvezni ezt a helyzetet. Nem szeretnék stresszelni azon, mit hoz a jövő. Itt a 7. szakasz, én vezetem a Girót, szerintem ez egy elég szép és nagy lépés a jövőbeli céljaim felé. Nem tudom, meddig lehet nálam a trikó, nem lenne rossz egy Almeidáéhoz hasonló sorozat, de az nyilván nagyon nehéz dolog. Egyszer szeretnék úgy visszajönni a Giróra, hogy már a verseny rajtától kezdve az összetett lehet a reális célom, és van esélyem az utolsó nap is viselni a rózsaszín trikót.

Sokáig nem tekertem országúton, montival kezdtem. Talán ezért is vagyok annyit a mezőny vége felé, még szoknom kell a helyezkedést. Bízom benne, hogy a rózsaszín trikó egy kicsit segít majd abban, hogy többet legyek elől. A magyar válogatottal kezdtem el egyre többet országúton tekerni, majd egy magyar csapatban (Pannon Cycling Team) folytattam, ahol együtt tekertem jó barátommal, Dina Marcival, aki most is itt van a mezőnyben. Nagyon jó, hogy nem csak egyedüli magyarként tekerek a Girón, már ketten vagyunk, és erre igenis büszkék lehetünk.

Aztán eligazoltam a CCC utánpótlás csapatához, majd a felnőtt sorhoz kerültem, egy év erejéig. Miután megszűnt a csapat, Marc Madiot megkeresett, és jelezte, hogy nagyon szeretnének megszerezni. Az idei szezon elején kerültem ide, de minden nap látom, hogy elképesztő profi körülmények között tekerhetek, és minden segítséget megkapok a csapattól. Így ez a mai siker az FDJ érdeme is, illetve az édesapámé, aki a mai napig segít nekem az edzésekben és tényleg rengeteget köszönhetek neki.